– A Tibor csak segíteni akart nekünk. Felháborító, hogy megbüntették. Írja csak meg, hogy ez nem igazság! – mondja elégedetlenkedve egy idős aszszony a gici vegyesbolt előtt. A szavaira többen is körénk gyűlnek, a falubeliekből valósággal ömlik a szó. Mindannyian Horváth Tibort, a település húsz éve hivatalban lévő polgármesterét védik.

A faluvezetőt a közelmúltban a Veszprém Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága 200 ezer forintos talajvédelmi bírság megfizetésére kötelezte. Őry Arnold hivatalvezető – mivel a döntésük még nem jogerős – a határozat részleteiről egyelőre nem nyilatkozhat. Annyit azonban elárult, hogy a büntetést azért szabták ki, mert Gic határában környezetszennyezés történt: az elkövető kommunális hulladékot helyezett el egy termőföldön kialakított gödörben.

Horváth Tibor nem tagadja, hogy ő az elkövető.

– Valóban én kotortattam ki egy hatvan négyzetméter alapterületű, másfél méter mély gödröt a kukoricaföldem szélén – mondja a polgármester.

– Kénytelen voltam megoldást találni arra a problémára, hogy a giciek az idén már nem tudták kifizetni az emésztőgödrök rendszeres kiszippantását. A csapadékos időjárás miatt annyira megemelkedett a talajvíz a környéken, hogy folyamatosan tele vannak a derítők. Márpedig a kiürítést csak a 30 kilométerre lévő Pápáról lehet megrendelni, egyetlen alkalom 33 500 forintba kerül.

Gic egy évtizede készül a szennyvízberuházásra: előbb egy önkormányzati társulás tagjaként, 2006 óta pedig önállóan. A tervek régóta az asztalfiókban porosodnak, a fejlesztéshez szükséges 300 millió forintra ugyanis eddig hiába pályázott a 400 lakosú kistelepülés. A házaknál keletkező szennyvizet a faluban évtizedek óta udvari derítőkben gyűjtik, arra azonban még a leg idősebbek sem emlékeznek, volt-e valaha ilyen magas a talajvíz szintje.

– Az nem normális dolog, hogy az emésztő a kiürítése után három-négy héttel újra megtelik – panaszkodik a helyi óvoda egyik alkalmazottja. – Ki bírná pénzzel az állandó szippantást? Az általunk megkérdezett helybeliek közül többen is elmondták, hogy korábban általában illegális módszerekkel szabadultak meg az emésztőgödrök tartalmától. Akadt, aki egy búvárszivattyú és egy cső segítségével a kertje végébe vezette a szennylét, mások egy kisebb tartálykocsival a közeli erdőbe vitték a fekáliát. Mígnem a polgármester a saját földjén kialakított egy ideiglenes szennyvíztározót. Mivel mezőgazdasági vállalkozóként tevékenykedik, a permetezéshez használt öt köbméteres tartálykocsijával egy-egy derítő tartalmát egyetlen fordulóval el tudta szállítani.

– Először csak a saját emésztőnkből vittem ki a szennylét a gödörbe, de aztán sorra jöttek hozzám az emberek, hogy nekik is segítsek – mondja Horváth Tibor. – Tisztában voltam vele, hogy ez szabálytalan, de még mindig jobb megoldásnak tartottam, mint az egyéb illegális módszereket. A gödör legalább 500 méterre van a lakóházaktól, ráadásul a fúrt kutakat ma már senki nem használja a faluban.

A szakhatóság – a büntetésen kívül – megtiltotta a polgármesternek a környezetszennyező tevékenység folytatását. Azóta a gödör ki is száradt. Nemrég ellenőrzést tartott Gicen a területileg illetékes földhivatal is, ahonnan újabb büntetésre számíthat Horváth Tibor, mivel a házi szennyvíztározó kialakításával engedély nélkül vont ki termőföldet a mezőgazdasági művelés alól.

A giciek egyébként biztosak abban, hogy a polgármesterüket egy falubeli lakos jelentette fel a talajvédelmi hatóságnál, így állva bosszút Horváth Tiboron valamilyen vélt vagy valós személyes sérelemért.

A polgármester azt mondja, nem fog fellebbezni a büntetés ellen.

– Kifizetem, hiszen valóban megszegtem a szabályokat. Csak azt nem tudom, hogy mire volt jó ez az eljárás?Most aztán majd mindenki visszatér az illegális módszerekhez, mert arra továbbra sem lesz pénzük a gicieknek, hogy Pápáról rendeljék meg a szippantást. Aki azt hiszi, hogy a büntetésemmel megoldódott a probléma, az homokba dugja a fejét.

A polgármester alkalmi szennyvíztározója