Átlagéletkoruk 54 év, 34 százalékuk falusi, 35 százalékuk vidéki városi, 31 százalékuk budapesti származású, 80 százalékuk férfi, 33 százalékuk szülei legfeljebb tanonc- vagy szakmunkásiskolát végeztek, 31 százalékuk volt MSZMP-, 25 százalékuk pedig KISZ-tag. Jelenleg mindössze 18 százalékuk tagja valamelyik pártnak. Túlnyomó többségük bölcsész vagy műszaki végzettségű. Néhány adat a hazai politikai elitről a januárban megjelenő Magyarországi elitek – kisebbségi magyar elitek című kutatás alapján.

Az MTA Politikatudományi Intézete és Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézete által készített felmérésben többek között a gazdasági, a politikai és a kulturális elit származását, iskolázottságát, karrierjét, értékrendjét, politikai nézeteit vizsgálták. – Politikai eliten nemcsak a párt- és kormányzó elit tagjait értettük, hanem önkormányzati vezetőket, közéleti intézmények vezetőit, szakszervezetek, társadalmi szervezetek, kamarák vezetőit, felekezeti vezetőket – sorolja Csurgó Bernadett, a kutatás egyik készítője. Összesen négyszáz, a kutatók által a politikai elithez sorolt közéleti szereplő válaszolt a kérdésekre, emellett készültek úgynevezett életútinterjúk is. Az anonim kutatásban leginkább a politikai nézeteket, a vagyoni helyzetet és a vallást firtató kérdések maradtak válasz nélkül.

Bár az adatok felvétele óta volt egy parlamenti és egy önkormányzati választás, a kutatás készítői szerint a mintában szereplő politikai elit mindöszsze 15 százaléka cserélődött ki.

– Van egy stabilabb rész, az intézményi vezetők köre, ami nem cserélődik olyan hirtelen. A megkérdezett képviselők közül pedig a legtöbben akkor és most is a parlamentben ülnek –mondja Csurgó Bernadett.

A politikai elit tagjaiban sokkal több a közös, mint gondolnánk. Az egyik az iskolázottság: 92 százalékuknak van diplomája, ami nemzetközi összehasonlításban is jelentős arány, harmaduk másoddiplomát is szerzett. A megkérdezettek közel fele állítja magáról, hogy beszél valamilyen idegen nyelven, a legtöbben angolul, németül és oroszul. Többen kiemelték közülük, hogy úgynevezett elit iskolákba jártak, ott kezdték el kiépíteni kapcsolatrendszerüket. Szinte a teljes politikai elit ugyanabba a néhány felsőoktatási intézménybe járt: az ELTE-re, a Corvinus Egyetemre, a Budapesti Műszaki Egyetemre.

Több válaszadó hangsúlyozta, hogy neves, közéletben komoly szerepet játszó ősei vannak, hogy már a dédapja vagy az ükapja is sokat tett az országért. Ha pedig nincs ilyen családi háttér, akkor azt emelték ki, hogy milyen jó kapcsolatban vannak ismert, a közéletben fontos szerepet játszó emberekkel. – Nagyon fontos nekik, hogy az elithez tartozó barátaik, ismerőseik vannak. Ez egyszerre szükséges saját elit identitásuk alakításához és ahhoz, hogy sikeres pályát futhassanak be – magyarázza Légmán Anna kutató.

Ami az elitekbe való bekerülést illeti, a legnyitottabb a gazdasági elit, bár a 2001-es adatokkal összevetve ez is egyre záródik. Stabilan zárt a kulturális elit, ide a legnehezebb fiatalon vagy alacsony státuszú családból bekerülni. A politikai eliten belül van egy alacsony társadalmi hátterű csoport, legnagyobb arányban éppen a pártés kormányzó elitben. Képviselővé, önkormányzati vezetővé válni könnyebb alacsony státuszú családból, mint egy közintézmény vezetőjévé. A fiatalabb politikusgenerációkra már sokkal kevésbé jellemző a társadalmi mobilitás, ők jobb hátterű családokból kerülnek ki.

A négyszáz megkérdezettnek csak 36 százaléka értett egyet azzal, hogy ő a politikai elit tagja lenne. A társadalomra is jellemző individualizálódás ebben a körben is egyre erőteljesebb. – Közvetlenül a rendszerváltozás után több kutatás is kimutatta, hogy a pártkötődés, pártidentitás nagyon erős volt, a politikus-önmeghatározás alapját képezte. Mostanra ez teljesen háttérbe szorult. Ennek egyik oka lehet, hogy akkoriban a legtöbbjük számára új szerep volt a politikusé. A párt nyújtott egyfajta biztonságot, szerepmintát. Ma már erre nincs szükség, az egyén, az individuum került előtérbe, sok esetben nem is kell párttagnak lenni ahhoz, hogy valaki politikai szerepet kapjon – mondja Légmán Anna.

Csurgó Bernadett szerint további magyarázat lehet, hogy a magyar politika nagyon perszonalizált. Egy-egy személy és szűk köre az, ami a fejekben, még a fontos pozíciókat betöltők fejében is, a politikai elitet jelenti. Ha például valaki nem tartozik a miniszterelnök társaságába, akkor nem is érzi úgy, hogy ő a politikai elit tagja. Ugyanakkor a megkérdezettek közel érzik magukat a tudományos és a közigazgatási elithez, ide sokkal szívesebben sorolják magukat. Sok esetben még a parlamenti képviselők is így nyilatkoztak. – Sokkal jobban szeretik magukat olyan szakembernek látni, aki éppen a politikában kamatoztatja a szaktudását – véli a kutató. A harmadik magyarázat pedig a politika, a politikusok erős elutasítottsága, amivel természetesen a politika művelői is tisztában vannak.

Eközben azonban egyre többen vannak a hivatásos politikusok Magyarországon, azok, akik ebből szerzik jövedelmük túlnyomó részét, nincs más munkahelyük. Korábban jellemző volt, hogy például a képviselők nem a politikusi foglalkozásukat jelöltékmeg főfoglalkozásként, hanem eredeti szakmájukat. Vagy ha politikusnak is nevezték magukat elsősorban, nem adták fel teljesen eredeti szakmájukat.

A kutatásban azt is vizsgálták, hogy a politikai elit tagjai milyen közéleti tevékenységeket folytatnak. – Kiderült, hogy rengeteget szónokolnak, szinte bármilyen eseményen felszólalnak, sokat publikálnak politikai napilapokban, tehát abszolút politikusként viselkednek, mégis állítják, hogy ők nem a politikai elit tagjai – fogalmaz Bányai Borbála kutató.

Nem csak ebben nagy az ellentét a politikusok önképe és a róluk kialakult kép között. – Nagyon pozitívan számoltak be a munkájukról, egy harmonikus, egységes, szinte idilli világként mutatták be a politika világát – mondja Légmán Anna. Kiemelték erős, személyes motivációjukat is, hogy azért foglalkoznak politikával, mert tenni, segíteni, változtatni akarnak. – Pozitív énképük van, a gyakori negatív visszajelzések ellenére is – teszi hozzá. Emellett van bennük egyfajta biztonságérzet is. – Úgy gondolkodnak, hogy vagyok valaki, van szaktudásom és kapcsolatrendszerem, és ha éppen nem szakállamtitkár leszek, akkor elmegyek mondjuk egy közhasznú egyesület igazgatójának – állítja Bányai Borbála.

A politikusok a társadalom egészéhez hasonlóan ritkán járnak el otthonról, nem élnek közösségi életet. A megkérdezettek közel fele mondta, hogy soha nem látogat szórakozóhelyeket. A közös iszogatás munka után szintén nem jellemző. Ritkán járnak múzeumba, az elit tagoknak valamivel több mint fele ritkán jár színházba és moziba is. A gyakori szabadidős tevékenységek közé csak a baráti látogatás és az éttermi vacsorázás fér.

Az elithez olykor Házhoz mennek a vonzó ajánlatok