Részletesebb választ vár az EU
Olivier Bailly kérdésekre válaszolva megerősítette, hogy Neelie Kroes, a médiaügyekért is felelős EU-biztos karácsony előtt levelet intézett a magyar kormányhoz, amelyben több aggodalmat fogalmazott meg a törvénnyel kapcsolatban. Ezek egyike a törvény által megteremtett médiahatóság függetlenségével kapcsolatos, tekintettel a testület összetételére. Bailly emlékeztetett, hogy Magyarország azon tizenkét EU-tagállam közé tartozik, amelyet tavaly júniusban az Európai Bizottság felszólított az audiovizuális szolgáltatásokról szóló uniós irányelvnek a nemzeti jogrendszerbe történő maradéktalan átültetésére. Brüsszel most azt várja, hogy a magyar médiatörvény angol nyelvű szövegének ismeretében megítélhesse, a jogszabály teljes összhangban áll-e a szóban forgó EU-irányelvvel.
A Profil című osztrák hetilap budapesti tudósítója hoszszú írást közölt a magyarországi eseményekről. A kormány hét hónap hivatali idő után arra készül, hogy felülvizsgálja a húsz évvel ezelőtti átmenetet a diktatúrából a demokráciába, alkotmánymódosításokkal demokratikus intézményeket és eljárásokat szüntet meg, vagy fordít a visszájára, és „Európa közepén, lépésről lépésre, céltudatosan és hatalma tudatában vezéri elvre épülő államot (Führerstaat) hoz létre Orbán Viktor személye körül” – írta Gregor Mayer. A szerző úgy látja, hogy az EU-ban sehol sem biztosít magának az állam olyan erőteljes beavatkozási lehetőséget a média tevékenységébe, mint Magyarországon. A médiahatóság minden médiavállalatot „drákói bírsággal romba dönthet”. A bírság kiszabásának feltételeit elnagyoltan határozták meg. A szabályozás „hemzseg a gumiparagrafusoktól, amilyenekkel egyébként csak diktatúrák töltik meg a törvénykönyveiket” – írta.
„Orbán nem Lukasenka” címmel közölt kommentárt a konzervatív osztrák Die Presse. A jelek szerint eddig minden külföldi kritika lepergett Orbán Viktorról, de annak, hogy „közép-európai Pinochetnek” nevezik, vagy hogy Vlagyimir Putyinnal és Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnökkel hasonlítják össze, biztosan nem fog örülni – írta Burkhard Bischof. A külföldi újságírók az „új, korlátozó médiatörvényre” összpontosítanak. Sokkal jobban fog azonban fájni az elnökséget betöltő országnak, ha nagy külföldi vállalatok elkezdenek mozgósítani a különadók ellen – írta a Die Presse.
A Der Spiegel első januári számában Lopakodó mérgezés címmel közölt riportot a médiatörvényről. Walter Mayr, a német hírmagazin riportere bevezetőjében kiemeli: az új médiatörvény célja az újságírók pórázra fogása, ami ellen a Facebook-nemzedék tiltakozik. „Orbán Viktor 2010 májusa óta kormányozza az országot. Az egykor liberális ellenzéki politikusból nemzeti köntöst viselő gátlástalan hatalmi politikus lett. Az állítólag »a nép akaratából« táplálkozó »konzervatív forradalmát« azon a talajon hajtja végre, amelyet az egykori MSZMP örökösei hagytak hátra több évi rossz gazdálkodás után.” A Der Spiegel megjegyzi: az Európai Néppárt neves képviselői, Angela Merkel kancellártól Herman van Rompuy EU-elnökön át José Manuel Barroso bizottsági elnökig kritikátlanul nézték, amint Orbán felszántja a magyar politikai tájat. Dorgálás nélkül csorbította az alkotmánybíróság jogkörét, megkérdőjelezte a nemzeti bank függetlenségét, s a főügyészi posztra, valamint a tudományos és a kulturális élet csúcspozícióiba saját híveit neveztette ki.
A Die Zeit című hetilap szerint viszont Orbán nem az egyedüli politikus Európában, aki a sajtószabadságot veszélyezteti: Silvio Berlusconi olasz kormányfő megvette magának a legfontosabb olasz médiumokat, hogy aztán uralma alá hajtsa őket. Lengyelországban a titkosszolgálatok emberei figyelték meg az oknyomozó újságírókat 2005 és 2007 között, Franciaországban pedig tavaly tucatnyi számítógépet „loptak el” tényfeltáró újságíróktól – a háttérben a titkosszolgálatokat sejtették. Sarkozy államfő előszeretettel fenyegeti meg az újságírókat. A magyar példa nemcsak önmagában veszélyes, hanem mert egy európai tendencia része – mutat rá Alice Bota a német liberális napilapban. Jan-WernerMüller történész szerint pedig ami Magyarországon történik, az valójában búcsú Európától, az európai értékektől: Brüsszelnek jóval keményebben kellene fellépni, vagy búcsút intenie Budapestnek.
„Európaiak közötti bizalmatlanság” címmel közölt vezércikket hétfőn Magyarországról a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Georg Paul Hefty, a konzervatív újság rovatvezetője a magyar kormányfővel szembeni „széles EU-körökben osztott bizalmatlanságban” pártpolitikai taktikázást lát. „Vajon milyen következményekkel járt volna a baloldalnak az a követelése, hogy tíz nappal a soros elnökség átvétele előtt fosszanak meg az ehhez fűződő törvényes jogától egy tagállamot?” – tette föl a kérdést.