Éger a Magyar Nemzet című napilap hétfői számában közölt interjúban szerencsétlennek, megosztónak és dehonesztálónak minősítette a rezidensek kezdeményezését. „Abban a pillanatban, amikor az első orvos kitűzi ezt a valamit, akkor az összes a környezetében, aki nem tűzte ki, sanda gyanú alá esik. Függetlenül attól, hogy soha, 30-40 éve, amióta a pályán van, tíz fillért sem tett zsebre".

Arra a kérdésre, hogy miért ne tűzné ki a zöld jelvényt az, aki eddig sem fogadott el hálapénzt, Éger úgy reagált: „Nem csak ez a kérdés. Amikor a rezidens megkapja a 109 ezer forintos nettó fizetését, az azt fogja jelenteni, hogy többet keres a nyugdíj előtt álló osztályvezető főorvosnál. Mekkora bérfeszültséget eredményez majd ez? Én 55 éves leszek, van két szakvizsgám, és ha teljes munkaidőben ülnék a mentőautóban, a közalkalmazotti fizetésem bruttó 233 ezer forint lenne, azaz nettó 165 ezer. Sajnálom, hogy nem egyeztetett velünk a rezidensszövetség erről az ötletről. Az egész csak úgy lenne elképzelhető, ha a politika valós szándékát fejezné ki a teljes orvosi kar egzisztenciájának a javítása iránt, vagyis valamennyi gyógyító számára jelentős lépéseket tenne a bérfelzárkóztatásra”.

Az interjúban Éger mindemellett arról is beszélt, hogy bár lényegesen kevesebbszer szerepelt az elmúlt fél évben a nyilvánosság előtt, mint a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány alatt bármikor, nem tétlenkedett sem ő, sem a kamara. Számos előterjesztést juttattak el a döntéshozókhoz, s most várják a szakmai egyeztetéseket, amelyek még nem kezdődtek meg. Éger ugyanakkor azt is jelezte, hogy a kamara hangneme hamarosan változni fog. Megítélésük szerint ugyanis sokkal több és komolyabb közérzetjavító intézkedést is meghozhatott volna a kormány, ám szerinte az illetékesek nem eléggé fogékonyak a problémák megoldására. Még azokban az esetekben sem, amelyek megoldásához pénzre sem lenne szükség.

„Letelt az új kormánynak adott kegyelmi idő”, szögezte le Éger István, aki szerint a pedagógusok gondjai és problémái lényegesen markánsabban jelentek meg a közvélemény előtt, mint az orvosoké, noha őket (mármint a pedagógusokat) nem csábítják tömegesen külföldre.