Nemesvid, a kiárusított falu
Az elmúlt években szokássá vált a Somogy megyei Nemesviden, hogy az önkormányzat karácsony előtt élelmiszercsomagot ajándékoz a község nyugdíjasainak. Az idén azonban megszakadt ez a hagyomány a nyolcszáz lakosú településen: arra sem futotta a falu költségvetéséből, hogy szerény ajándékcsomagokat állítsanak össze az idős lakóknak.
– Sajnos más fontos feladatokra sincs pénzünk – mondja a falu ősszel újraválasztott polgármestere, Harmath István. – A legutóbbi nagy havazás idején például a helyieknek saját gépeikkel kellett megtisztítaniuk az utcákat. A hó ráadásul később is gondokat okozhat. Mivel nincs pénz közmunkások alkalmazására, nem tudtuk megtisztítani az árkokat, így olvadáskor a belvíz is súlyos gondokat okozhat. Nemesviden lassan fél éve, hogy szinte semmire nincs pénz: a nyáron csődbe ment az önkormányzat. Négy évvel ezelőtt 320 milliós, részben svájcifrank-alapú hitelt vett fel a község a csatornarendszer megépítésére, ám a kölcsönt nem tudták törleszteni. Emiatt – az először 2009-ben megválasztott –Harmath István adósságrendezési eljárást indíttatott, s ennek során pénzügyi gondnokot bíztak meg a falu anyagi helyzetének rendezésével. Azóta csak a gondnok jóváhagyásával és kizárólag a kötelező feladatokra költhet az önkormányzat. A hivatal, az óvoda és az iskola működik, az intézmények dolgozói megkapják bérüket, van közvilágítás is, de szinte semmi másra nem költhet a falu.
A megszorító intézkedések bevezetése mellett a pénzügyi gondnok összesítette a falu adósságait. A község tartozása megközelíti a 350 millió forintot, ami két és félszerese a falu éves költségvetésének. A legnagyobb összeggel a csatornához hitelt nyújtó OTP-nek tartozik a falu, de néhány millióval adós a szemétszállítást végző társaságnak, a közétkeztetést biztosító cégnek, valamint az áramszolgáltatónak. Az adósságok törlesztése érdekében a pénzügyi gondnok eladásra kínálta a falu forgalomképes ingatlanjait, hogy legyen miből törleszteni a tartozásokat. Meghirdették a helyi művelődési házat, a szolgálati lakásokat, a községháza földszintjén lévő üzlethelyiségeket, a patikának otthont adó épületet, több telket, rétet, legelőt, erdőt, de tízmillió forintért a falu sportpályáját is. Az értékesítési pályázat során kiderült: nem kapósak a nemesvidi ingatlanok.
– A harminc ingatlant öszszesen kilencvenmillió forintért hirdettük meg. A pályázati határidő lejártáig azonban mindössze hat ingatlanra érkezett érvényes ajánlat, összesen mindössze egymillió forintért –mondja Veres-Bocskay Katalin pénzügyi gondnok, a Vectigalis Zrt. munkatársa.
Mivel az ingatlanok értékesítése kudarcba fulladt, várhatóan vagyonfelosztásra kerül sor. Ez azt jelenti, hogy az ingatlanokat egyfajta törlesztésként felajánlják a hitelezőknek. A vagyonfelosztás után lezárulhat az adósságrendezési eljárás. Akkor a falu tiszta lappal kezdheti újra önálló működését – annak ellenére is, hogy a község ingatlanjainak értéke meg sem közelíti a még fennálló tartozás összegét. Veres-Bocskay Katalin szerint ez azért lehetséges, mert a normatív támogatást nem fordíthatja adósság törlesztésére a falu, más bevétele pedig nincs, így a hitelezőknek várhatóan le kell mondaniuk az ingatlanfelajánlások után is fennmaradó kinnlevőségeikről.
Ebben az esetben a falu látszólag nem is járna túlságosan rosszul. A község „csak” összes, 90 millió forint értékű ingatlanával egyenlítené ki a 350 milliós adósságot.
– Kétségkívül jól hangzik, hogy csak 90millióba kerül a 350 milliós tartozás, és jó hír, hogy esetleg tiszta lappal kezdhetünk mindent elölről, de azért örömre nincs ok – vélekedik a polgármester. – Alighanem búcsút mondhatunk a sportpályának, a művelődési háznak, el kell költöztetni a patikát, és új otthont kell keresnünk az egyik szolgálati lakásban élő családnak.
Mindemellett a polgármester szerint súlyos következmény lesz az is, hogy a történtek után egyetlen bank sem áll szóba az önkormányzattal. Harmath István szerint – bármenynyire is „megégette magát” a falu a csatornára felvett kölcsönnel – hosszú távon nehezen képzelhető el a község működtetése hitel nélkül.Mint mondja, 140 milliós költségvetésük szűkösen elegendő a kiadásokra, az elmúlt években többször is szükségük volt működési kölcsönre. Ráadásul – teszi hozzá – a pályázatok miatt is elengedhetetlen lenne a hitel: az önrészt csak banki segítséggel tudnák előteremteni, és az utólagos finanszírozású projekteknél is létfontosságú lenne a kölcsön. Mindez a polgármester szerint azt jelenti: még ha a reméltnél jobban jönnek is ki az adósságrendezési eljárásból, külső segítség nélkül Nemesvid hosszú éveken át legfeljebb vegetálni fog.
S hogy mit szólnak mindehhez a falu lakói? A megkérdezettek egy része meglepő módon semmit, mert azzal sincs tisztában, milyen helyzetbe került falujuk. Miként az egyik helybeli megjegyezte, „halvány fogalma sincs arról, mi folyik a községházán”. Akadnak persze tájékozottabbak, akiket megosztott a falu csődje:
– Semmi szükség nem volt a csatornára. Ebben a szegény faluban nem ilyen luxusberuházásra kellett volna költeni, hanem munkahelyteremtésre –vélekedik egy kisvállalkozó, s indulatosan hozzáteszi: – A mostani polgármesternek meg el kellett volna kerülnie a jelenlegi helyzetet. Szomorú, hogy a fél ország rajtunk, a sportpályáját, művelődési házát is eladó falun röhög!
– És akkor mi van, ha eladják a kultúrházat!? Évek óta nem tartottak ott egyetlen normális programot sem – veszi át a szót egy fi atalasszony. – A csatornának több értelme van, a családok többsége rákötötte a házát. Ha pedig valóban tiszta lappal kezdhet mindent az önkormányzat, akkor talán még nyerhetünk is egy kicsit a csődön.
