'Orbán szeret a tűzzel játszani'
A hiányzó évek címmel közölt terjedelmes cikket a magyar médiatörvényről a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői számában. A tekintélyes német konzervatív lap magyar származású szemleírója, Georg Paul Hefty Orbán Viktor helyzetét a korábbi bajor kormányfő és CSU-elnök, Edmund Stoiberével veti össze, aki a 2003-as tartományi választásokon kétharmados többségre tett szert. Ezután önkényesen reformokat vezetett be, mígnem saját lakossága, pártja, frakciója és végül miniszterei is kihátráltak mögüle, és választási diadala három év múltán bukássá változott. Orbán – Stoiber politikai barátja – jól ismerte a bajor előzményeket, amikor idén tavasszal a magyar parlamentben kétharmados többséget szerzett –írta a szerző.
A győzelemben részes képviselők ugyanúgy nem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy (egyértelműen választói megbízatásként leírt) hatalmukat fitogtassák. Gyors egymásutánban több tucat törvényt módosítottak, vagy fogadtak el újakat, új államfőt választottak, és hozzáfogtak az új alkotmány kidolgozásához. Ez annak a politikai helyzetnek az egyik oldala, amely a magyar médiatörvényt megszülte – a másik oldala viszont a sajátos magyar „médiatájkép”, amely, mint Hefty írja, „nem a nyugat-európai médiavilág kisebb és fiatalabb kiadása”.
A német sajtó kereteit a megszálló hatalmak alakították ki a II. világháború után, s az 1945 és 1990 közötti fejlődés demokratikus konszenzuson alapult. A magyar és más kelet-közép-európai országok sajtótörténetéből hiányzik az a negyvenöt év, amely Németországban és Nyugat-Európában a médiában dolgozók tudatát formálta, és amelyet szakmai hagyományként adtak tovább.
Az EU-elnökség küszöbén álló Magyarország belpolitikai helyzetéről közölt cikket a Der Spiegel legfrissebb számában. A hamburgi hetilap Félelem az orbánizációtól című írásában megállapítja: Magyarország az elmúlt évtizedekben kétszer is, 1956-ban, majd az 1989-es határnyitáskor is a „remény országa” volt, de ma már semmi esélye sincs annak, hogy a magyar EU-elnökség egy sikertörténet végpontja legyen. Éppen az ellenkezője fenyeget, Budapestnek politikája miatt nagy problémái lehetnek – idézte a cikk szerzője Martin Schulz európai parlamenti szociáldemokrata frakcióvezetőt.
Csak az utolsó csepp volt a pohárban, hogy a magyar miniszterelnök éppen most, néhány nappal az EU-elnökség előtt hidegvérrel keresztülhajszolt egy médiaszájkosár-törvényt, egy utolsó, különösen súlyos következményekkel járó lépést téve az autokrácia irányába. A cikk szerint egyetlen európai politikusnak sem lesznek olyan hatékony eszközei a kritikus médiával szemben, mint a magyar miniszterelnöknek. Az ellenőrző mechanizmusok középpontjában a kizárólag Fidesz-politikusokból álló új médiahatóság áll, amely 750 ezer euróig terjedő pénzbírságot szabhat ki. A közszolgálati médiát személyi összetételében is kormányfelügyelet alá helyezték.
Orbán imponál az amerikai szuperhatalomnak, de aggodalmakat is ébreszt Washingtonban – írja a német lap. A nemrég nyilvánosságra hozott titkos amerikai diplomáciai iratokban úgy jellemzik őt, mint aki „szeret a tűzzel játszani”. Washingtonban úgy állította be magát, mint aki védőbástyát jelent a Jobbik szélsőségeseivel szemben.
