Metróátok

A közös szabályok minden játékban elengedhetetlenek, s betartásukhoz mindvégig ragaszkodni kell. A megrögzött szabályszegőkkel pedig előbb-utóbb nem akar senki sem játszani. Ezt minden óvodás tudja. Jó, a legtöbb.

Az Orbán-kormánymég nem. Számukra amegállapodás – köttessék az bárkivel – nem több ajánlatnál. Az alkotmány, a nyugdíj, a médiaügy stb. után a metró megállítása a Keletinél igazán semmiségnek tűnik. Még csak nem is országos kérdés, csupán egy „bűnös város” két évtizede dédelgetett álma. Kétségtelen, hogy egyre inkább rémálom jelleget öltött. Nem utolsósorban az előző két ciklusban. A 4-esmetró építésének gondolata a rendszerváltásmámoros légkörében született újra. Ebből az álomból az egymást követő kormányok se akartak felébredni. Előbb Antall József, azután Horn Gyula, majd Orbán Viktor bólintott rá a tervekre. Csakhogy az előbbiek később is tartották magukat a megállapodáshoz, a Fidesz elnöke viszont néhány hónappal a beiktatása – és néhány héttel Demszky választási győzelme – után már sokallta a költségeket. Felmondta a metrószerződést. Ezt a lépését 1999 áprilisában a bíróság jogtalannak ítélte, de a lényegen sem ez, sem a későbbi fellebbezések és perek nem változtattak. Az állam kiszállt a beruházásból. A főváros pedig megbízhatatlan partnernek nyilváníttatott a nemzetközi üzleti világban. Magára maradt döntéseiben is. S ez kétségtelenül kárára vált a projektnek. Később is, amikor a szociálliberális kormányok alatt újra építhetett.

A városvezetés mindvégig gyengének bizonyult a külföldi cégekkel szemben. Sikeresen zsarolták az alagútfúrók és nyerésre áll ellene a metrókocsikat szállító Alstom is, bár a pernek nincs vége, fellebbezés következik. Az előbbi a kialkudottnál több pénzt, az utóbbi a hibás teljesítés elfogadását szeretné kicsikarni. S a főváros egyedül nem boldogul. Iszonyú túlköltésben van a metróépítkezés.

Sokan hitték, hogy ez a magány már nem tart sokáig. S úgy tűnt, igazuk lett. Októberben Orbán Viktor jelöltje került Budapest élére. Vállvetve tagadtak és cáfoltak minden metróleállításra vonatkozó híresztelést. S néha egymást is. Végül a kormányszóvivő oszlatta a homályt: a projektet átvilágítják, befejezik.

A fúrópajzsok őszre el is érték a Keletit. Az új városvezetés előbb kivárt, majd bejelentette: 2014-ig nem mennek tovább. Nincs pénz. Budapestnek kitelt a számlája. Állami támogatásra meg hiába vár. A BKV napi működéséhez szükséges – még a Bajnai-kabinet által odaígért – 12,5 milliárdhoz is csak kínos üzengetés után jutottak hozzá. Tarlós tanácsadója, Atkári János nyilvánvalóvá tette: jelentősen csökkenteni kell a kiadásokat. Az új főpolgármester így igazoltan vetheti be óbudai módszerét: nem épít, csak működtet. A projektsztornóban is biztonsági játékra törekszik: az uniós támogatás egy részét nemrég elvesztő 4-es metrót 1998-ban is leállították, mégsem tört ki közfelháborodás. Most is kiheverik. Biztos akadnak majd ünneplők is. A Veke például mindig is ellenezte a metróépítést. Minő véletlen: egykori szóvivője ma a metróért is felelős Budapesti Közlekedési Központ vezetője. Ő legalább tartja magát a kimondott szóhoz. Ha mindenki így tett volna, ma már utazhatnánk a négyes metrón.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.