Akadályozták a Kenedi-bizottság munkáját
A Magyar Közlöny múlt csütörtöki számában jelent meg az a kormányrendelet, amely 2011. január 3-ával megszünteti az állambiztonsági iratokat feltáró Kenedi-bizottságot. A háromfős tanácsadó testületet (Kenedi János, Palasik Mária, Cseh Gergő Bendegúz) még Bajnai Gordon kormánya hozta létre, hogy felügyeljék az egykori Nemzetbiztonsági Hivatalból – újkori nevén Alkotmányvédelmi Hatóság – előkerült tizennyolc mágnesszalag feldolgozását. Ezeken több mint ötvenezer hálózati személy dokumentációja található. Az Orbánkormány megszüntető rendelete azt is tartalmazza, hogy a Kenedi János vezette bizottságnak jelentést kell tennie eddigi tevékenységéről. A testület már elküldte Orbán Viktor kormányfőnek a dokumentumot.
A jelentés leírja, hogy a mágnesszalagok adattartalmát sikerült feltárni és korszerű adathordozóra menteni. „A korabeli EBCDIC-kódolású számítógépes adatokat ASCII-kódolású szöveges állománnyá alakítva sikerült többé-kevésbé értelmezhető adatokat és felismerhető adatszerkezetet megjeleníteni” – írják, hozzátéve: a későbbi nyomtatás során azonban számos problémával szembesült a testület. (A kinyomtatott adatbázisokat a testületnek 2010. május 15-ig kellett volna hitelesítenie – A Szerk.) A jelentés szerint az adatállomány érdemi vizsgálatára például nem kerülhetett sor, a bizottság tagjainak csak a szöveg első két oldalának kinyomtatott példánya alapján volt lehetősége az egykori adatszerkezet felmérésére. Mindenesetre megtörtént a nyilvántartás kinyomtatása, a dokumentumhalmaz 3700 oldalnyi, 16 önálló kötetbe rendezett iratot eredményezett.
A Kenedi-bizottság leírja, hogy feladatuk lett volna a H jelű nyilvántartás információinak adatbázisba rendezése, ez azonban egyelőre nem történt meg, mivel ehhez a szöveges állományok alaposabb tanulmányozására volna szükség. „Mivel a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársainak nem volt utasítása a munka eme feltételének biztosítására, a testület a munkát ezen a téren tovább folytatni nem tudta. A testület tagjai még saját, a munka során készített jegyzeteiket sem hozhatták el az NBH épületéből” – olvasható a jelentésben. A bizottság megjegyzi, hogy a felülvizsgálatra nem kaptak lehetőséget, mivel ennek jogosultságára vonatkozóan az érintett hivatal és a testületi tagok eltérő állásponton voltak. Sőt hozzáteszik, hogy ezzel kapcsolatos leveleikre a miniszterelnök és a hivatalvezetők vagy nem is válaszoltak, vagy technikai okokra hivatkozva későbbre ígértek csak megoldást. A jelentés leírja, hogy a testület forrásközlő publikációt állított össze, rendezte azon szakértők és egykori állambiztonsági dolgozók névsorát, akikkel interjút szerettek volna készíteni a rendszer működéséről, utóbbira azonban már nem kerülhet sor a testület megszüntetése miatt. A tanácsadó testület felvette a kapcsolatot a közép-európai állambiztonsági levéltárakkal is, hogy a vélhetően közös alapokon nyugvó informatikai rendszer működéséről kérjenek adatokat, a tapasztalatcserére azonban szintén a kormányrendelet miatt, már nem kerülhetett sor.
A testület leszögezi, hogy feladatait mindvégig aktívan próbálta ellátni. „Javaslataira, kezdeményezéseire a testület semmilyen választ nem kapott a miniszterelnök úrtól és a belügyminiszter úrtól sem közvetlenül, sem a kijelölt közvetítő útján. A folyamatosan átmenetinek tekintett akadályoztatás időszakában a testület olyan feladatokat végzett, amelyek a kormányrendeletben meghatározott feladatok teljesítéséhez kellő szakmai hátteret biztosítottak. A munka folyamatos akadályoztatásáért következésképp a mindenkori kormány viseli a felelősséget” – olvasható az iratban. Hozzáteszik: téves az a sajtóbanmegjelent nyilatkozat,miszerint az adathordozókat a bizottság tagjai kezelték, azok ugyanis mindvégig az Alkotmányvédelmi Hivatal őrizetében voltak. A tanácsadó testület továbbra is indokoltnak és szükségesnek tartja az egykori állambiztonsági adatbázisok felülvizsgálatának civil kontrollját, mivel szerintük ezen a területen egyszerre kell érvényesülnie a minősített adatok indokolt és törvényes védelmének, illetőleg a társadalmi nyilvánosságnak és a történeti múlt megismerhetőségének.
Úgy vélik: az NBH által kezelt mágnesszalagok „Magyarország huszadik századi történelmének alapvető forrásértékű dokumentumai”. Az eredeti iratok magánkézbe adásával kapcsolatban pedig leszögezik: nemcsak technikailag kivitelezhetetlen, de alapvetően ennek a „közös kultúrkincsnek a felszámolását” is jelentené. A levéltár „széthordása” nem megakadályozná, sokkal inkább elősegítené a forrásokkal való visszaélés, manipulálás lehetőségét – írja a testület.
