Készül a törvény, értelmét veszítheti a sztrájkjog
Múlt péntekre gazdája lett annak a néhány nappal korábban még bizonytalan forrásból kiszivárgott elképzelésnek, amely szerint szigorítani kellene a sztrájkjogot. A lapunk birtokába jutott korábbi bizottsági módosító indítvány szerint – amit azonban nem terjesztettek a parlament elé – a közszolgáltatások terén munkabeszüntetést csak akkor lehetne tartani, ha előtte a felek megállapodnak a még elégséges szolgáltatás mértékéről, illetve azt a bíróság állapítja meg. Az ötletről akkor a kormányszóvivő sem tudott semmit, a fideszes Kara Ákos és Kontur Pál most azonban hasonló tartalmú egyéni képviselői indítvánnyal állt elő.
A két politikus a máig ismeretlen forrásból származó javaslatot tovább cizellálta azzal, hogy például a közösségi közlekedés, a távközlés és az energiaszolgáltatás terén a még elégséges szolgáltatás mértékét törvény határozhatná meg. Ilyen szabályozás hiányában a munkabeszüntetést megelőző egyeztetés során kellene erről megállapodni, ha pedig nincs egyezség, a bíróság döntene. Annak érdekében, hogy a munkáltatók és a szakszervezetek közti vita ne húzódjék vég nélkül, előírnák azt is, hogy az eljárást első és másodfokon egyaránt öt napon belül le kell zárni. Ma ez a határidő csak az első fokon eljáró bíróságra vonatkozik, ráadásul a munkabeszüntetés önmagában attól nem lehet jogellenes, hogy „gátolja a még elégséges szolgáltatás teljesítését”. Az előterjesztés szerint ebben az esetben a sztrájk jogellenes lenne.
Tény ugyanakkor, hogy a szakszervezeti jogokat csorbító más korábbi ötleteket Konturék nem vették át. Így az ő javaslatukban már szó sincs arról, hogy meg kellene vonni a szakszervezeti tisztségviselők számára a munka törvénykönyvében meghatározottakon túl biztosított kedvezményeket. Vagyis maradhatnának a függetlenített, tehát a munkáltató által fizetett szakszervezeti tisztségviselők. A korábbi indítványból azt sem vették át, hogy az érdek-képviseleti tagdíjat a munkáltató a fizetésekből ne vonhassa le, hanem azt mindenkinek egyenként kelljen befizetnie.
A javaslat tulajdonképpen nem előzmények nélkül való, hiszen – elsősorban a MÁV-nál vagy a BKV-nál hirdetett munkabeszüntetések kapcsán – már korábban gondot okozott, hogy a feleknek az elégséges szolgáltatások mértékéről nem sikerült megállapodniuk. A Fidesz azonban ellenzékben nem tartotta szükségesnek, hogy ezt a kérdést szabályozzák. Kontur az idén januárban még úgy vélte, „a sztrájkjog alkotmányos alapjog, amit nem lehet elvenni az emberektől”. Még egyértelműbben a szakszervezeteknek szurkoltak például a 2007. november 21-re meghirdetett országos szolidaritási akció idején. Akkor többek között az egészségügyi és a nyugdíjrendszer reformja ellen tiltakoztak, s a pedagógusok és a vasutasok egyes érdekképviseletei, valamint a Volán-társaságoknál működő szakszervezetek is munkabeszüntetéssel fenyegettek – természetesen az elégséges szolgáltatások meghatározása nélkül. Kontur akkor kijelentette: teljes mértékben egyetért az emberek felháborodásával, akik végső elkeseredésükben választották a tiltakozásoknak ezt a módját. A Fidesz ugyan nem vesz részt a szervezésben – hangsúlyozta –, de minden lehetséges módon támogatja a sztrájkokat és a tüntetéseket.
Kormányzati pozícióban más a helyzet. Az egyéni képviselői indítvány szerint jogbizonytalansághoz vezet, hogy a feleknek a még elégséges szolgáltatásról ugyan tárgyalniuk kell, ám a megállapodás elmaradásának jogkövetkezményei nem egyértelműek. A javaslat e tekintetben kétségkívül tiszta viszonyokat teremtene azzal, hogy a közszolgáltatások minimális mértékének meghatározását alapvetően a jogalkotóra bízza, és arról a felek csak törvényi szabályozás hiányában egyeztethetnének. Abban az esetben viszont, ha a parlament mondhatná ki, hogy egy munkabeszüntetés idején hány vonatnak vagy autóbusznak kell közlekednie, igencsak kérdéses, hol húzzák meg a határt. Ha elég ügyesen, a sztrájk alkalmatlanná válhat a nyomásgyakorlásra, tehát értelmét veszíti. Az előterjesztésből egyébként nem derül ki, hogy a még elégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit mikor írná elő törvény, s mikor bíznák annak megállapítását a munkáltatókra, illetve a szakszervezetekre, végső soron a bíróságra.
