Megszűnik a Kenedi-bizottság, az állambiztonsági szolgálatok mágnesszalagra rögzített adatbázisainak felülvizsgálata során keletkezett iratanyag megőrzéséről, illetve az adatok minősítéséről pedig az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) gondoskodik – így rendelkezett a kormány. Ez azt jelenti, hogy nem lesz civil kontroll – ami egyes vélemények szerint eddig sem igazán működött –, tehát a továbbiakban kizárólag az AH dönti el, mely esetekben oldja fel a titkos minősítést, és adja át a dokumentumot az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Eddig, ha a bizottság nem értett egyet a korábbi Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőjének álláspontjával, a titkosszolgálatokat irányító miniszterhez fordulhatott.

A szalagleolvasó berendezés

A már korábban előkerült és az érintettekre körére vonatkozóan valószínűleg teljesebb információkat – az 1944 és 1990 közötti állambiztonsági hálózati személyek nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát is – tartalmazó mágnesszalagok feldolgozását jó ideig halogatták. Bajnai Gordon miniszterelnök idén februárban jelentette be: Kenedi János vezetésével tanácsadó testület alakul, amely közreműködik a szalagok tartalmának felülvizsgálatában. Egy áprilisban született kormányrendelet határidőket is szabott, például a hálózati személyekre vonatkozó adatokat jövő májusig kellene áttekinteni.

A mostani jogszabály ilyet nem tartalmaz, a kormányhatározat viszont az igazságügy-miniszter feladatává teszi, hogy terjesszen elő a mágnesszalagokon tárolt adatok kezelésére vonatkozó javaslatot. Ugyanez a kormányhatározat jövő novemberig ad határidőt arra, hogy a miniszter – figyelemmel az érintettek személyes adatainak védelmére és a minősített adatok védelméhez fűződő közérdekre is – készítsen törvénytervezetet a megfigyelt személyek teljes körű információs kárpótlásáról.

A határozat szerint nem csupán betekintési jogot kell biztosítani, hanem a titkosszolgálatnál keletkezett, személyes adatokat tartalmazó iratokat vissza is kell majd adni. Ha ez így lesz, és nem készülhet másolat sem, fontos kortörténeti dokumentumok semmisülhetnek meg.

Rétvári Bence, a közigazgatási tárca parlamenti államtitkára erről azt mondta: az állampolgárokról nem jogállami eszközökkel gyűjtött adatokat egy jogállam nem őrizheti, ezek egy erkölcstelen rendszer erkölcstelen dokumentumai. Szerinte az emberek így maguk dönthetik majd el, hogy az iratokat elteszik, nyilvánosságra hozzák vagy megsemmisítik. Ugyanakkor a dokumentumokon csak kivételesen takarnak ki neveket.

Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerül: ha az iratokat valóban kiadják az érintetteknek, akkor hozzáférhető dokumentum híján miként valósul meg a kutatás szabadsága. Ez a megoldás ellentmond a levéltári törvénynek is, amely szerint a köziratok helye a levéltárakban van. További probléma, hogy ha egy-egy irat több érintett személyre vonatkozóan tartalmaz adatokat, kinek adják majd ki az anyagot. Más a helyzet a magántermészetű dokumentumokkal, például egykor lefoglalt levelekkel, feljegyzésekkel, kéziratokkal, de azokat ma is visszaszolgáltatják.