Hosszú évek óta időről időre mutat be a sajtó kétségbeesett, a súlyosan beteg gyerekükért aggódó szülőket, mert fiuk, lányuk életét egy új szerv menthetné meg. De szerv nincs, vagy ha mégis, nagyon sokat kell várni rá. Míg a világban egymillió lakosonként 50 szervátültetésre alkalmas donor adódik, Magyarországon ennek csak töredékét, a lehetséges donorszám harmadát érjük el. Ezért is fordulhat elő, hogy az Országos Kardiológiai Intézet Gyermekszív Központjában Illés Mátét, aki a múlt héten jutott megint élő szívhez, 264 napig tartották életben műszívvel.

Egy másik, szintén műszívvel élő másfél éves kisfi ú októberben meghalt. A szervre várakozás közben néhány hete az egyik műszíves kisfi ú szülei nyílt levélben kérték a döntéshozóktól, hogy Magyarország is csatlakozzon az Eurotranszplanthoz, a nemzetközi szervtranszplantációs szervezethez, hogy fiuk esélyt kapjon az életre. A csatlakozás kérdése több mint egy évtizede időről időre szóba kerül, ám eddig soha nem sikerült erről szerződést is aláírni. Jórészt azért, mert eddig a szakma nem támogatta ezt a lépést.

Szócska Miklós egészségügyért felelős államtitkár szerint mindez hamarosan megtörténhet. A politikus erről csütörtökön számolt be a sajtónak. Hangsúlyozta: megszerezte a szakmai és a politikai támogatást is ahhoz, hogy az ország csatlakozzon a több ország szervcseréjét szervező Eurotranszplanthoz. Erről már januárban megkezdődnek a tárgyalások. A csatlakozással a szervezethez tartozó valamennyi országból kaphatnak a magyar betegek szervet, cserébe pedig Magyarország átadja a hazai várólistákon lévők számára alkalmatlan szívet, májat, vesét a más országokban várakozóknak.

Ezzel megsokszorozódik a szervre várók életesélye. Ám ahhoz, hogy Magyarország számára is előnyös legyen a kapcsolat, valamennyi hazai, szervre szoruló beteget várólistára kell tenni. Most ugyanis lényegesen kevesebb beteget regisztrálnak orvosaik az ilyen életmentő beavatkozásokra, mint amennyi rászoruló ténylegesen van az országban. Ha nincs elég beteg, több szerv kerülhet külföldre, vagy egyszerűen a temetőbe, mert nem lesz a sikeres beültetésre alkalmas beteg.

A hazai Szervkoordinációs Iroda adatai szerint jelenleg 660-an várnak vesére, ám ahhoz, hogy a donációk számában az Eurotranszplant országainak átlagát elérjük, legalább 900 betegnek kellene sorban állnia. Hasonló a helyzet a májátültetésre váróknál is, ezen a listán nyolcvanan vannak, miközben kétszáznak kellene lennie. A szívés tüdőátültetéseknél még elkeserítőbb a helyzet: a kívánatos 85 helyett 15 súlyos szívbeteg van a listán, és pillanatnyilag csak hárman várnak tüdőre az ideális 75 helyett. Ennek okai sokfélék, egyebek közt nincs egységes koordinációs hálózat Magyarországon, és ennek létrehozását a jelenlegi jogszabályok sem teszik lehetővé. A debreceni, a pécsi és a szegedi centrumban félállású emberek végzik a szervátültetések szervezését, de a szív- és tüdőtranszplantációs programok szervezésére sincs ember.

Az Állami Számvevőszék 2010-es jelentéséből kiderül: 2005 és 2009 között nemcsak a transzplantációra fordított összeg, de a műtétek száma is csökkent, például míg 2005-ben 313 vesét ültettek át, addig 2009-ben már csak 269 beteg kapott új vesét. Ugyanezen időszak alatt viszont nőtt a vesepótló kezelések száma, miközben a dialízist kapóknak mindössze 14 százalékát jegyezték fel a vesevárólistára. Tüdőátültetésre pedig csak a szomszédos Ausztriában van lehetőségük a magyar betegeknek, a műtéthez szükséges szervet Magyarország adja az osztrákoknak.

Az ÁSZ véleménye szerint az erről szóló szerződésben nem kellően érvényesülnek a magyar fél érdekei. A szaktudásátadásra vonatkozó rész ponttalan, betartása követhetetlen, a megállapodás donortüdők kivételére vonatkozó része az osztrák fél érdekeit tükrözi, a szervbeültetések tekintetében nem biztosít a magyar félnek előnyt. Például 2005–2009 között 160 tüdőt adtak át a magyarok és 55 hazai beteg kapott új szervet. S bár a két ország között meglévő megállapodás szerint a transzplantációért járó díjon felül (most ez 27 millió forint) a beavatkozást elvégző kórház más igényt nem támaszt, a gyakorlatban további 20 ezer euró költségtérítést fizet még az OEP betegenként. Állítólag ezt az összeget azért számítják fel, mert területen kívüli betegként fogadják a magyarokat az ausztriai kórházban. Az ÁSZ véleménye szerint viszont ez az eljárás nem felel meg az átláthatóság követelményeinek. Az ÁSZ jelzése alapján Szócska Miklós középtávon hazahozná a tüdőtranszplantációt.

Nincs újabb agyhártyagyulladásos beteg

Egyelőre nincs jele annak, hogy egy újabb agyhártyagyulladásjárvány kiindulását jelentené egy 16 éves budapesti lány megbetegedése. A gimnazistát két héttel ezelőtt betegítette meg a járványos agyhártyagyulladást okozó baktérium. A lányt öt napig kezelték intenzív osztályon, iskolatársai pedig megelőző kezelést kaptak.

Jelenleg nincs újabb gennyes agyhártyagyulladásos betege a Fővárosi Egyesített Szent István–Szent László Kórháznak –tudtuk meg Radnai György főigazgatótól. Az idén három tucat embert betegített meg a járványos agyhártyagyulladást okozó baktérium. Októberben különösen sok, tizenegy esetet jeleztek az orvosok az ország különböző pontjairól az Országos Epidemiológiai Központnak: a betegek többsége 15 és 24 éves korú volt, de egyik eset sem okozott járványt.

A baktériumot gyakran úgy is hordozhatják az emberek, hogy az nem okoz a „gazdaszervezetben” megbetegedést, viszont az illető könnyen továbbadhatja – csókkal, tüsszentéssel, kézfogással. Legutóbb 1999 végén és 2000 elején fordult elő nagyobb számban ez a betegség. Akkor nemcsak a kalocsai és szabadszállási laktanyában betegedtek meg katonák, hanem az ország más részein is több – köztük néhány halálos – eset fordult elő. A kórnak néhány napos lappangási idő után jelentkeznek a tünetei – erős, hirtelen kezdődő fejfájás, magas láz, hányinger, hányás, aluszékonyság, tompaság, esetleg epilepsziás roham, tarkómerevség.

A kór időben adott megfelelő antibiotikummal kezelhető, gyógyítható.