Próbáljuk definiálni Európát! Ha Belaruszt, netán Oroszországot vagy Azerbajdzsánt értjük rajta, akkor még az is lehet, hogy a miniszterelnök nem állított valótlanságot. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-ügyi megbízottja is azt mondta, hogy a magyar médiatörvény a kazahra hajaz. (Kazahsztán földrajzi értelemben nem Európa, de az EBESZ tagja a szovjet örökség jogán.) Ha viszont Európán az Európai Uniót, pláne, ha annak eredeti, a kontinens középső és keleti részénél szerencsésebb nyugati magját értjük, ha úgy gondoljuk, hogy az „európaiság” a liberális parlamenti demokráciák közös jellemzője, akkor Orbán szavaira nincs mentség. Ebben az értelemben ugyanis az új magyar médiaszabályozás nem európai. Nagyjából annyira nem az, mint ahogy a spanyol inkvizíció módszerei sem azok, bár azokat is Európában találták ki.

„Senki sem számít a spanyol inkvizícióra! Fő fegyverünk a meglepetés és a félelem.” A Monty Pythonnál a fő fegyverek felsorolása a legendásan vicces monológban eljut a pápa iránti végtelen hűségig. Úgy látszik, a Fideszben ez alapmű, ebből írták a médiatörvényt. A XXI. századi Európában pedig tényleg senki sem számít rá, hogy ez megtörténhet: egy párt ráül az egész médiára, államira és magánra, elektronikusra és nyomtatottra, országosra és helyire, profitorientáltra és az internetes önmegvalósítók oldalaira. A fő fegyver a meglepetés és a félelemkeltés, a sor végén meg ott van a vezető iránti végtelen hűség.

A tervezetet az EBESZ-megbízotton kívül bírálja a Nemzetközi Sajtóintézet, az Újságírók Európai Szövetsége, a Lapkiadók Európai Egyesülete, a Dél- és Kelet-európai Média Szervezet, az amerikai Freedom House, no meg a világsajtóból mindenki, aki eddig írt róla. Soroljuk fel független helyeslőit is: senki.

Várjuk meg, mi lesz, lehet, hogy minden rendben – tanácsolja az Országgyűlés illetékes bizottságának fideszes elnöke, és nyomában a veszély elől bátran elszaladó Sir Robin Monty Python-i babérjaira törő kormánypárti publicista.

Mi lesz? Mi van! Szerdán Londonban tudósítónkat Orbán Viktor sajtósai „eltanácsolták” a magyar és a brit kormányfő találkozójáról. (A miniszterelnököt már az önkormányzati választások idején is elszigetelték a nem „baráti” sajtótól, vidéki szerepléseiről szinte csak Szijjártó Péter szóvivő közleményeiből értesültünk.) Tegnap a médiahatóság épületébe belépő fotóriporterünktől elkérték a kameráját, majd amikor a hatóság elnökasszonya késve befutott a nemzetközi médiaszervezetek képviselőivel való találkozójára, a sajtószabadság nagyobb dicsőségére a vendégek forgatócsoportjával együtt ki is kísérték az épületből. A külföldiek ezen meglepődtek.

A már meghozott és a készülő magyar médiatörvények körül semmi sincs rendben. Szabad sajtó nélkül pedig nincs szabad ország. Nem szeretnénk kipróbálni.