Kényelmes magyarázatot adnak jelenségekre és váratlan eseményekre, katasztrófákra – vázolta az összeesküvés-elméletek terjedésének pszichológiai okait Krekó Péter, a Political Capital elemzője az antiszemitizmussal foglalkozó konferencián a Közép-európai Egyetemen. Minél alacsonyabb egy országban a demokratikus intézményekbe vetett bizalom, az emberek annál inkább hajlamosak hitelesnek elfogadni ezeket a sok esetben teljesen irracionális vagy éppen röhejes elméleteket, azt például, hogy „minden mögött a zsidók állnak”.

A Kádár-korszakban – mondta Standeisky Éva történész – ódzkodtak attól, hogy politikai fegyverként bevessék az antiszemitizmust, de attól az még burkolt formában a pártfunkcionáriusok körében is létezett. Előfordult, hogy némelyek a „cionizmusra való hivatkozással” számoltak le pártbéli ellenfeleikkel.

Kovács András szociológus az utóbbi tizenöt év felméréseit ismertetve közölte, hogy a magyarországi felnőtt lakosságban van egy 10-15 százalékot kitevő antiszemita kemény mag és egy szintén 10-15 százalékos csoport, amely nagyjából egyetért ugyan az antiszemita kitételekkel, de kevésbé elszánt.

A diplomás, aktív kereső, felső jövedelmi csoportba tartozó budapesti férfiak az átlagosnál nagyobb arányban fogadják el a „zsidó öszszeesküvésről” szóló elméletet –oszlatta el a szociológus azt a képzetet, hogy ilyesfajta nézetek iránt főként csak szegény, iskolázatlan rétegekben mutatkozhat kereslet. Meglepő, hogy a politikai értelemben vett antiszemiták személyükben nem szükségszerűen gyűlölik a zsidókat: az antiszemita ideológia inkább egyfajta csoportképző erőként, az identitás megteremtésére szolgál, és nem feltétlenül társul érzelmileg fűtött személyes ellenszenvvel.