Hiába veszítette el pártja bizalmát, korábban tett fogadalma ellenére Pősze Lajos nem hajlandó megválni parlamenti mandátumától. A politikus – immáron független képviselőként – olyan nemzeti radikális mozgalom szervezésébe fog, amely reményei szerint mentes lesz a folytonos cigányozástól és a zsidózástól. (Kevesen emlékeznek rá, de eredetileg a Jobbik is ezzel próbálkozott: láthatjuk, a kísérlet megbukott.)

Pősze Lajos azok közé tartozik, akik arra számítottak, hogy a szélsőséges érzelmekre ható rasszista hangulatkeltés csak szavazatszerzési technika, a törvényhozásba kerülve a Jobbik a szakmai munkára helyezi a hangsúlyt. Nem egyedül ő gondolkodik így, ezt mutatja, hogy az eltávolításáról döntő frakcióülésen a jobbikos képviselők egy része nem vett részt, hatan pedig nem szavazták meg a kizárását.

Vona és társai nem akarnak újabb csalódásokat okozni a hátországuknak

Léteznek azonban másfajta elvárások is. A Jobbik politikáját jelentősen alakító keményvonalas, esetenként náci eszméket valló csoportok és szervezetek a szélsőségek felé lökik a pártot. A szavazótábor egy – a létszámát tekintve valószínűleg nem túl jelentős, de annál hangosabb – hányada a parlamenti választásokat és a demokrácia játékszabályainak viszonylagos betartását tekinti csupán taktikai lépésnek, a szélsőjobboldali diktatúra előszobájának.

A gárda körül zajló bohózat közben a „radikálisok” körében is alaposan kikezdte a Jobbik hitelét. A bírósági hercehurcák és a feloszlatás után Vona Gábor pártelnök szeretne újra felépíteni egy a Jobbikhoz hű alakulatot, ugyanakkor más gárdaszervezetek külön szövetséget hoztak létre, amely deklarálta, hogy mentes a pártpolitikától. Az ördög se ismeri ki itt magát. A Jobbik mindenesetre reális veszélyként kénytelen szembesülni azzal, hogy elveszti döntő befolyását a többféle irányzatot megjelenítő szélsőjobboldali konglomerátumban.

Vona és társai nem merik megkockáztatni, hogy újabb csalódásokat okozzanak ennek a hátországnak. Már így is túl sokan és túl sokszor vádolják a Jobbikot azzal, hogy a kampányban becsapta az embereket, valójában csak a hatalom, a zsíros állások megszerzésével törődött.

Csakhogy a megfelelési kényszer tanácstalanságot szül. Ennek pedig az a következménye, hogy a Jobbiknak nincs használható stratégiája arra, milyen módon tudna magához vonzani minél többeket azok közül, akik a kormány borítékolható népszerűségvesztése után elpártolnak majd a Fidesztől. A Jobbik saját szélsőségeseinek a foglya lett, éles helyzetekben rendre csődöt mond. Jellemző momentum, hogy miközben az ország a kormány jogfosztó intézkedései miatt háborog, a Jobbik a fővárosban Károlyi Mihály szobrának eltávolítása érdekében szervez tüntetést. A pedofilok kasztrálására tett javaslat és a többi, leginkább pótcselekvésnek tekinthető akció azt a – máskülönben téves – képet is lerombolhatja, hogy a Jobbik az úgynevezett kisemberek érdekeit képviseli.

Pősze Lajos már temeti a Jobbikot, ami a válságtünetek ellenére erős túlzásnak tűnik. Összeomlásról egyelőre szó sincs. Annyi azonban jól látszik, hogy a gárdabotrányok tovább gyűrűztek, és olyan politikai hullámvölgybe juttatták a szélsőjobboldali pártot, ahonnan nem lesz egyszerű kikecmeregnie.