Búcsú Tomka Miklóstól
Tomka Miklós váratlanul, november 25-én hunyt el. A hírek szerint külföldi útján érte a halál, úszás közben szívinfarktust kapott.
1941-ben született Budapesten. Dolgozott fizikai munkásként, tsz-könyvelőként és közvéleménykutató intézet főmunkatársaként, osztályvezetőjeként is. A rendszerváltáskor az Országos Lelkipásztori Intézet egyik alapítója volt, az ezredforduló után a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkarának szociológiai intézetét vezette. Több külföldi egyetemen vendégprofesszorként tanított. Publikációs jegyzékében több mint hétszáz cikk és mintegy húsz – általa írt vagy szerkesztett – könyv szerepel. Kutatásai során a vallás- és egyházszociológiára, a volt szocialista országok társadalmi változásainak összehasonlító elemzésére fókuszált. Tomka Miklós a folyamatokat vizsgálta, de nem volt hajlandó trendekhez, külső elvárásokhoz igazodni. Elkötelezett katolikusként munkáját a hozzáértés, a precizitás és a szakmai függetlenség jellemezte. A rendszeres vallásgyakorlat Magyarországon az alsó és a legalsóbb rétegek jellemzője – tárta fel 1997-ben. Ekkor még a felnőtt magyar lakosság több mint 20 százaléka „nagyon vallásosként” határozta meg magát. Ma már – állapította meg tíz évvel később – ez a szám kereken 15 százalék. Jóformán teljesen megszűntek a falu és a város közötti különbségek.
Rendkívül energikus kutató volt, a kortárs magyarországi vallásszociológia nemzetközi szinten is kiemelkedő alakja.