Hajléktalanok kimentése az aluljárókból
Tarlós István főpolgármester bejelentése szerint december 15-ig tizenhárom nagy forgalmú aluljáróból elhelyezik az ott élő hajléktalanokat. A Nyugati tértől az Astorián át a Móricz Zsigmond körtérig kijelölt területeken az Aluljárók helyett emberibb körülmények nevű intézkedési tervet a rendőrség, a közterület-felügyelet és az ÁNTSZ hajtja végre a hajléktalanokat ellátó szervezetek közreműködésével. Ez utóbbiak – a BudapestiMódszertani Szociális Központ (BMSZKI), a Menhely Alapítvány, az Oltalom Karitatív Egyesület, a Vöröskereszt, a budai oldalon pedig elsősorban a Magyar Máltai Szeretetszolgálat – jellemzően csak kimenekítési akciónak nevezik feladatukat.
A szociális munkások 116 ott élő embert írtak össze az aluljárókban. Tizenhét nőt és 99 férfit, a legfiatalabb húszéves, a legidősebb nyolcvannégy. Ők azok, akik huzamosabb ideje éjjel-nappal ott tartózkodnak. Az akció elején valamennyien arcképes igazolványt kaptak, amelyen az volt olvasható: elhelyezésük folyamatban van. Győri Péternek, a BMSZKI szakmai igazgatójának összesítése szerint a határidő lejárta előtti héten a 116-ból harminckilencük elhelyezése megoldódott, negyvenhét esetben pedig valamilyen konkrét megoldáson dolgoztak a gondozószolgálat munkatársai, akik egy-egy ott élő embernek akár nyolc-tíz lehetőséget is felajánlottak, ezek között a szociális otthonbeli elhelyezés, a munkásszállón váltott férőhely és az intézményi elhelyezés egyaránt szerepet kapott. A gyakori igazoltatásokat és ellenőrzéseket megelégelve harmincan időközben ismeretlen helyre távoztak.
A tizenháromból öt aluljáró a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ellátási területén van. Vecsei Miklós alelnök elmondta: a szeretetszolgálat minden aluljáróhoz egy-egy felelőst nevezett ki, aki folyamatosan egyeztet a hatóságok illetékeseivel, szóvá teszi a kifogásolható intézkedéseket, és a szociális szakma szempontjait képviseli a feladatok egyeztetése során.
A szállóra költözést elutasító emberekre tekintettel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ötmillió forintot különített el a személyre szóló megoldások finanszírozására, ami a szociális munkások javaslata alapján lehet a munkásszálló térítési díja, fűthető lakókocsi bérlése vagy bármi olyan megoldás, amelyet a karitatív szervezet és a hajléktalan ember egyaránt elfogadhatónak tart.
Vecsei Miklós az akcióról azt mondta: tiltó rendelkezésekkel nem lehet a problémát megoldani. A civil szervezetek abban a reményben vesznek részt az aluljárókban élők elhelyezésében: a példa üzenetértékű lesz a kerületi és a vidéki nagyvárosi önkormányzatok számára, hogy adminisztratív eszközök helyett a szakmai szervezetekkel együttműködve keressenek megoldást a hajléktalanok jelentette problémára. Miközben a 13 aluljáró lakóinak elhelyezéséért komoly erőfeszítéseket tesznek, a rendszer egésze recseg-ropog. A Budapesten rendelkezésre álló ötezer (krízisidőszakban 5500) férőhely már az enyhe szeptemberi éjszakákon megtelt. (Az előző télen készült számítások szerint telt szállók mellett kétezer ember maradt az intézményeken kívül.) A tömeges eladósodás, a jelzálogválság hatásai hajléktalan emberek tömegeit termelik újra.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat nyolc intézményében 125 új férőhelyet alakítottak ki, az utcai gondozószolgálat irodáit is emeletes ágyakkal rendezték be, és ágyakkal rakják tele az országos központ kiállítótermét is. Vecsei Miklós szerint a jelenlegi rendszer tovább már nem terhelhető, a téli szükségállapot után haladéktalanul neki kell látni az intézményes ellátás átalakításának.
