„Mi ebben a pillanatban nem tudjuk, hogyan fogják csinálni. De megkockáztatok még valamit, lehet, hogy még ők se tudják... Mert azért ez egy rendkívüli feladat. Persze én drukkolok... Kiváló szakemberek kerültek oda vezérigazgatóként, és az látszik kirajzolódni, hogy mások is, akik odakerülnek bizonyítottak már. De kutya nehéz lesz. Mert valami még nem szerves...” – mondta Pálffy István KDNP-képviselő, volt rádiós-tévés újságíró a Hír TV Kontraszt című műsorában vasárnap az MTI által felállítani tervezett központi hírcentrumról. Ez fogja tavasztól a közszolgálati televíziók és a közrádió számára a híradókat, hírblokkokat gyártani Belénessy Csaba irányításával. Kevesen értik, hogy ez miként fog működni.

A 174 oldalas, 28 paragrafust tartalmazó médiatörvény-javaslatról Pálffy István azt mondta: „képtelen vagyok elolvasni”. De nincs is rá szükség – magyarázta –, mert a parlament kulturális bizottságának kormánypárti képviselői megosztották a feladatokat, és mindenki a maga részfeladatával foglalkozik. A műsor másik vendége Pörzse Sándor volt Hír TV-s, Echo TV-s újságíró, jobbikos parlamenti képviselő, a Barikád című, e párthoz közeli hetilap főszerkesztője olvasta a médiatörvény-javaslatot, és Pálffy Istvánnak szegezte: ha a hírcentrum nem vesz tudomást a Jobbikról, a Jobbik nem is létezik. „Mert az első számú ellenség mi vagyunk, nem az MSZP. És hiába mondjátok, hogy panaszt lehet tenni, mert nem lesz panasztestület. Lesz egy médiatanács, amely csupa fideszesből áll, még a KDNP-t sem engedték oda beülni. A fideszesek fogják megbírságolni a saját embereiket? Ez életszerű?” – fordult Pörzse a műsorvezetőhöz, Nagy Katalinhoz, aki erre azt mondta: „Hát ha a törvények szerint ez a rend, akkor miért ne?”

A műsorban voltak még nézetkülönbségek a vendégek között, de amikor a jobbikos képviselő megragadta az alkalmat, hogy nyilvánosan gratuláljon Ókovács Szilveszternek, a Hír TV volt műsorvezetőjének, amiért a Duna TV élére került, már valamennyien mosolyogtak. Pörzse Sándor megemlékezett arról, hogy Ókovács Szilveszterrel „nem keveset ültünk itt ebben a stúdióban, együtt. Úgyhogy ez egy jó érzés”. Én már gratuláltam – közölte Pálffy István. Köszönjük szépen – mondta Nagy Katalin is, a Hír TV nevében.

Minden olyan, mintha egy jól felépített adásrendet, politikai forgatókönyvet valósítanának meg felkért szereplők. De mégsem ilyen egyszerű a helyzet. Bizonyos szempontból a véletlenen múlott, hogy Ókovács a Duna TV vezérigazgatója lett. Nem azért, mert mindenféle személyi variációk keringtek, vagy mert egy másik jelölt, Kálomista Gábor producer – aki Andy Vajna mellett a filmvilág másik rendszeres meghívottja a nemzeti ünnepeken Orbán Viktor szűk körű VIP-fogadásainak –, erősebb lett volna nála. Hanem, mert meg nem erősített információk szerint volt olyan pillanat, amikor a legbelső résztvevők úgy érzékelték, mintha a miniszterelnök nem kívánna külön Duna Televíziót. Ha hinni lehet a híreknek, Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke figyelmeztette a miniszterelnököt: már nyilatkozott róla korábban, hogy nem szűntetik meg a Duna TV-t...

S ez csak egy szelete a „forradalmi” változásoknak, amelyeknél viszonylag nehéz eldönteni, meddig tart a tudatosság, hol kezdődik az improvizáció, s egyáltalán, ki az, aki a meghatározó impulzusokat adja Orbán Viktor döntéseihez.

ÖNKRITIKA Orbán Viktor szisztematikusan készült arra, hogy második ciklusa legelején tartósan berendezkedjen, ellentétben 1998–2002 közötti kormányzásával, amikor utólagos megfogalmazásuk szerint túl „naivak” voltak, és túlságosan adtak a külső megítélésre. Élve a kétharmados lehetőséggel az adott hatalmi szerkezetben visszafordíthatatlan változásokat akar végrehajtani. (Erről szólt a kötcsei beszéde is.)

Ezért lett az Állami Számvevőszék elnöke egy Fidesz-képviselő, Domokos László 12 évre, ezért emelték kilenc évre a legfőbb ügyész mandátumát, és a változtatások szerint Polt Péter csak akkor távozik hivatalából, ha az utódát sikerül kétharmaddal megválasztani, márpedig hogy sikerülne? Ezért kapott szintén kilencéves megbízatást Szalai Annamária a médiahatóság élén.

A választások előtt megszülettek azok a forgatókönyvek is, hogyan semlegesítsék a lehetséges alkotmányos ellensúlyokat. Ezért váltotta Schmitt Pál a Sándor-palotában Sólyom Lászlót, aki nyilvánvalóan a végsőkig kihasználta volna államfői jogköreit a kormánnyal szemben. Erről szól a Költségvetési Tanács trónfosztása is.

Az egyetlen patthelyzet az MNB-elnökével, Simor Andrással folytatott küzdelemben alakult ki. Ezt azzal ellensúlyozzák, hogy a monetáris tanács külső tagjaira a parlament Rogán Antal által vezetett, fideszes többségű gazdasági bizottsága tesz javaslatot. Ráadásul minden személyi változás Orbán Viktor akarata szerint történik, nyáron Stumpf István alkotmánybíróvá jelöléséről például csak a „beavatottak” tudtak, a bajtársi szövetséges KDNP az utolsó pillanatig azt hitte, Dienes-Oehm Egon a hivatalos aspiráns. Azt pedig a Tapolcára kihelyezett Fidesz-frakcióülésen jelezte a miniszterelnök a jogi kabinet prominenseinek, jónak látná, ha Polt Péter lenne megint a legfőbb ügyész, és készítsék elő a hosszú távra szóló alkotmánymódosításokat (kilencéves mandátum, kétharmados választás, ne legyen interpellálható).

Ezen belül viszont ahány nagy terület, annyi ember terjeszti elő a törvényjavaslatokat, s igen gyakran nem specialisták. Van azonban egy kör, amelynek tagjai sok mindenről tudnak. A miniszterelnök állandó konzultációs partnerei: Habony Árpád stratégiai tanácsadó (a legfontosabb döntések előtt/után általában százezres mintán fókuszcsoportos felméréseket végez), Varga Mihály államtitkár, Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő, Lázár János frakcióvezető, Rogán Antal és Szájer József – és gazdaságpolitikai fronton a kormányfő „jobbkeze”, Matolcsy György.

PARAVÁN ÉS KISZERVEZÉS Az intézményesített keretek viszont csak formálisan működnek, a parlamenti frakció, a bizottságok, sőt a Sándor-palota is csak paraván. Az egyetlen biztos pont Orbán Viktor, az egyszemélyes központi akarat, s noha a képviselőknek a legitimációja és a szabad mandátuma is megvan hozzá, hogy akár ezzel szemben voksoljanak, politikailag ez lehetetlen – írta le a kormány döntéshozatali mechanizmusát egy, a jobboldali holdudvarhoz tartozó személyiség.

Ezzel párhuzamosan beszélhetünk viszont a „kiszervezett” döntéshozatalról, az „outsourcingról”. Arról, hogy adott esetben nem a kormány, a frakció, vagy a szakmai kabinetek végszavaznak a miniszterelnöknek, hanem „külső tényezők”, vagy jól körülhatárolható, koncentrált körök, nem ritkán szerepet kap azonban a véletlen is. Forrásaink szerint ez utóbbi jellegzetes megnyilvánulása volt, hogy amikor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló törvényt, a pillanatnyi tanácstalanságban egy külsős jogász gondolatkísérletét „tette magáévá a miniszterelnök”. Eszerint kellett Navracsics Tibor tárcájának kidolgoznia az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítő alkotmánymódosítás nulladik változatát.

Lázár János frakcióvezető pedig csak azt követően vállalta a törvényjavaslat és az alkotmánymódosítások nyilvános képviseletét, hogy arra a kormány szóba jöhető miniszterei, elsősorban is Navracsics Tibor, nem „jelentkeztek”. A KDNP a sajtóból értesült a Lázár-féle javaslatokról, mert Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes éppen külföldön volt, „így nem volt kormányzati kapcsolat”.

A parlamenti folyosókon arról is hallani, hogy az alkotmány koncepcióját valójában nem a KDNP-s Salamon László-féle alkotmányelőkészítő bizottság írja, „hanem Szájer József e-mailezi Brüsszelből, részletenként”. Ezt a bizottság fideszes tagjai kategorikusan cáfolták, mondván, „vannak, akiket épp az zavar, hogy nem mondják meg felülről, mit kell tenni. Ezért megy az ötletelés”. Azt viszont elismerik, hogy Orbán Viktor és az EP-képviselő között „forró drót van”, és kétség sem fér hozzá, hogy végül Szájer Józsefé döntő szerep lesz, azzal megtámasztva, hogy a miniszterelnök alkotmányozó testületének a tagja; és akkor nem lesz kétkamarás parlament, valószínűleg marad a konstruktív bizalmatlanság, és a nemzeti lobogón mégsem lesz tölgyfaleveles címer.

A BALATON MELLETT A „Fidesz-nyilvánosság” megteremtésére, a médiaszabályozásra, a médiát felügyelő testületek és hatóságok átalakítására, a médiaalkotmányra, a médiatörvény kidolgozására vonatkozó fő szabályokat viszonylag belső körben alkották. Fideszes források szerint nyáron a Balaton mellett Szalai Annamária és Rogán Antal határozta meg a koncepciót. Viszont a közszolgálati hírszolgáltatás szupertitkos terve Heltai Péter nevéhez kapcsolódik. A HVG írt arról, hogy ő volt az ötletgazdája az MTI égisze alatt létrejövő hírcentrumnak.

A héten az erdélyi származású médiaszakember arra kényszerült, hogy lemondjon a fideszes médiabirodalomhoz köthető Class FM rádiót működtető Advenio Zrt. igazgatósági tagságáról, úgy látta ugyanis, hogy a róla szóló információk negatívan befolyásolják a társaságnál végzett tevékenységét. A Hírszerző internetes portálon jelent meg a múlt hétvégén a hír, hogy – az egyébként Prima Primissima díjra jelölt – Heltai Péter Hegel fedőnéven a 80-as években a román pártállam alatt a Securitate informátora volt. (Ezt a román állambiztonsági iratokat kezelő bukaresti levéltár is megerősítette.)

Mindez nem írja felül, hogy L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának fideszes elnöke vezetésével médiaműhelyek, jogászok (például Szalay Péter ügyvéd, a Fidesz médiajogásza, az egyik potenciális alkotmánybíró-jelölt) dolgoztak a részleteken. A „praktikus oldalt” Balogh László, az MTV volt KDNP-s kurátora képviselte, aki a négy közmédiumot felügyelő Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának elnöke lett. A KDNP-t pedig Pálffy István. Ami a személyi kérdéseket illeti: hivatalosan a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumának feladata volt a közmédiumok vezérigazgatóinak kiválasztása a médiatanács által intézményenként javasolt két-két jelölt közül. Így választották meg a második körben Medveczky Balázst a Magyar Televízió, Jónás Istvánt a Magyar Rádió, Ókovács Szilvesztert a Duna Televízió, Belénessy Csabát pedig az MTI vezérigazgatójának.

A „döntés előkészítésre” viszont szinte bizonyosan sor került a választás előtt, és meghatározható az a kör is, amelynek bevonásával/tanácsára/javaslatára kialakul(hatot)t a névsor. Ez pedig a jobboldali média zászlóshajójához, illetve Simicska Lajoshoz és Liszkay Gáborhoz köthető Hír TV–Magyar Nemzet–Lánchíd Rádió cégcsoport: Belénessy Csaba volt a Lánchíd Rádió első főszerkesztője, Jónás István éppen az MR-hez történt kinevezése előtt lett e rádió megbízott főszerkesztője, míg Ókovács Szilveszter a Hír TV egyik fontos arca, műsorvezetője volt.

Az MTV-ben történt első, a Fidesz-érát meghatározó személycsere is a Lánchíd Rádióhoz kapcsolódik, Élő Gábor, mielőtt kinevezték a köztévé hírigazgatójának, e rádió főszerkesztője volt. A Lánchíd Rádió százszázalékos tulajdonosa a mostani nemzeti fejlesztési miniszter, Fellegi Tamás által 2009-ben alapított Infocenter.hu Zrt. volt, mint ahogyan korábban a Heti Válasz kiadójának, valamint a Class FM országos kereskedelmi rádiónak is. (Fellegi Tamás – ahogyan Stumpf István is, akit nyáron Orbán Viktor alkotmánybírónak jelölt, a Fidesz–KDNP kétharmad pedig meg is választott – alapító tanára volt a Bibó Szakkollégiumnak, amely a Fidesz születésének helyszíne volt.)

„A LEGMAGASABB SZINTEN...” De vajon meddig tart a stratégia, és honnan következik az improvizáció? Kálomista Gábor például nem lett sem a Duna TV, sem az MTV vezérigazgatója, noha mindkét posztra jelölték. Fideszes vélemények szerint „Andy Vajnának és neki is nagy a befolyása”. Akkor hogy van ez?

A héten eldőlt, hogy a Magyar Mozgókép Közalapítvány annak ellenére sem kapja meg a költségvetéstől a remélt plusz 3,5 milliárd forintot, hogy erről megegyeztek Szőcs Géza kulturális államtitkárral. A parlament hétfőn leszavazta L. Simon Lászlónak, a kulturális bizottság fideszes elnökének erre vonatkozó módosító indítványát. L. Simon másnap azt mondta, hogy korábban egyeztetett a módosító indítványról a miniszterelnökkel, aki „elkötelezett a magyar film ügyében, de – egyetértve a frakcióval – nem az MMK-val képzeli el a filmszakma támogatását”.

Orbán Viktorhoz közeli források megerősítették: már egy hónappal ezelőtt megszületett a kormányülésen a döntés a plusztámogatás megvétózásáról. Ez szinte biztosan Orbán Viktor döntése volt. Az ellenkező változat azonban – nem utolsó sorban L. Simon László révén – az utolsó pillanatig uralta a nyilvánosságot. Vajon miért?

Ugyanakkor a Matolcsy György által vezetett Nemzetgazdasági tárcánál feltűnik egy „a magyar film támogatására” vonatkozó tétel – kétmilliárd forint. Ezen kívül a Jankovics Marcell nevével fémjelzett Nemzeti Kulturális Alap is 800 millió forintot fordíthat erre a célra. Azaz: a filmfinanszírozás támogatását „kiszervezték” az MMK-kasszából. A 3,5 milliárdra ezen felül számított a filmszakma és a fideszes bizottsági elnök. Fideszes képviselők szerint az ominózus költségvetési szavazás után L. Simon László azt mondta frakciótársainak: „létezik alternatív megoldás a filmfinanszírozásra”.

– Nem volt rendszerváltás a filmszakmában, ez a baj. A közalapítvány, amelyet 1990-ben hoztak létre, elavult forma, meg kell újítani, így lehet továbblépni – mondta két nappal a parlamenti döntés után Kálomista Gábor, a Magyar Producerek Szövetségének elnöke is az MTV Szemközt című műsorában. Szerinte addig, amíg a száz nézőt vonzó alkotásokra a készítők inkább ráhúzzák a művészfilm jelzőt, ahelyett hogy elismernék a bukást, nem lehet jelentős fejlődésre számítani. Visszautasította, hogy a szakma ellen beszélne, munkatársunk kérdésére pedig, hogy köztudottan közel áll a Fidesz-kormányhoz, beszélt-e az érintettekkel a filmfinanszírozás átalakításáról, azt mondta, beszélt. De részleteket nem árult el. (Azt viszont az egyik KDNP-s képviselőtől lehetett hallani, hogy bár ő végül nem lett egyik közmédium vezetője sem, rokonát, Kálomista Imrét nevezték ki az állami ünnepségeket, rendezvényeket szervező Hungarofest Kft. élére Rubovszky Rita helyett.)

MATOLCSYNÁL ANARCHIA Eddig tehát lényegében követhetőek a döntési centrumok, és lépéseik logikája. Az aktuális gazdaságpolitikai döntéseket, illetve azok jogi hátterének megalkotását viszont nem lehet „kiszervezni”, az a nemzetgazdasági minisztérium kormányzati kompetenciája. De Matolcsy György tárcájánál „kaotikus a helyzet”, nagy a zűrzavar, folyamatos a tűzoltás, rengeteg az adhoc megoldás.

A magánnyugdíjpénztáras kommunikációval komoly problémák vannak – hívta fel munkatársunk figyelmét éppen egy hete az egyik fideszes szakértő. Az első lépéssel, a magánnyugdíjpénztáraknak való átutalások „ideiglenes megállításával” az Orbán-kormány deklaráltan az észt modellt követte. De Észtországban az elterelés lezárultával, ettől az évtől, mindenki folytathatta a befizetést a saját nyugdíjszámlájára és mindenkit kompenzálnak. „Más állami beavatkozás – pláne visszaléptetés – nem történt, és a közeljövőben nem is tervez radikális változtatásokat az észt állam a második pillérrel kapcsolatban” – figyelmeztettek a nemzetgazdasági minisztérium ősszel észt tanulmányúton járt szakértői.

Matolcsy György tehát az észt receptet alkalmazta, de csak félig. Amikor a saját megoldás útjára lépett, a nemzetgazdasági miniszter és Selmeczi Gabriella nyugdíjvédelmi megbízott belegabalyodott a „mindenki nyer, aki visszalép–adómentes lesz a reálhozam–mégis kell utána 16 százalékos szja-t fizetni” cérnába. De az is kiderült, hogy amikor a személyes megtakarítások, befizetések államosításáról, és a 16 százalékos szja- és az egészségügyi hozzájárulás megfizetéséről, azaz „adóztatásról” van szó az egyik oldalon, a másikon kevés „az MSZP-pénztárak, a milliárdos spekulánsok eltőzsdézik a befizetett pénzt, de lesz elszámoltatás” kommunikáció.

Ezért kellett Orbán Viktornak személyes tekintélyét is latba vetve közbelépnie, s kilépve a törvényalkotási mezőből, sajátos politikai nyilatkozatban garantálni a nyugdíjak védelmét, a reálhozamok adómentességét. (A devizahitelesek megsegítése esetében sem a „macerásabb” parlamenti-törvényalkotási utat követte a kormány. Ehelyett a Kósa–Rogán páros által jegyzett és az Országgyűlés által már hetekkel ezelőtt elfogadott törvény mellett a hét közepén kiadtak egy kormányrendeletet, amelyben garantálják: a bankok nem terhelhetik át a lakáshitelesekre a rájuk kivetett különadók pluszterheit.)

„Nem mások poros, ódivatú megoldásait kell követni. Ezért olyan magyar megoldásokat javasolt a Nemzetgazdasági Minisztérium a kormánynak, a parlamentnek és a nemzet egészének, melyek sikeressé tesznek” – mondta Matolcsy György a második gazdasági akcióterv, a különadók, magánnyugdíjkassza-elvonások „bemutatásakor”.

Az azóta eltelt időszak viszont azt bizonyította: konfliktusok, anarchia, nemzetközi leminősítések követték a szabadságharcos megoldásokat. Mindez azt is bizonyította: nincs egy állandó „központi agytröszt”, amely folyamatosan a helyzet magaslatán állna. Orbán Viktor második ciklusának gazdasági döntéseire a kormányüléseken kerül rá a pecsét, de a döntéselőkészítések-ötletek hol éppen valakinek a fejében, hol valamilyen külső körben, hol szellemi műhelyben születnek. Máskor meg valahol Tallinnban.