Hát hogyan? Sehogyan.

Miért, Szijjártó szóvivő reagál? Ő pár nappal ezelőtt a pénztárakban emeszpés milliárdosok tőzsdézését látta, hozzátéve, hogy „az MSZP-holdudvar spekulánsai a továbbiakban nem játszhatnak az emberek pénzével a tőzsdén”. Mint például Csányi Sándor, tesszük hozzá gyorsan, hiszen az OTP Nyugdíjpénztár több mint nyolcszázezer tagot számlál. Mármost aki diadalittasan, netán kárörvendve vágná e két ember képébe a tényeket, amiket egyébiránt az állami pénzügyi felügyelet hozott nyilvánosságra, netán mea culpára számítana, az tényleg nem érti, hogy merőben új világ született.

Miért kellene elnézést kérni tizennyolc pénztártól (no jó, egy pénztár veszteséggel zárt), s hárommillió embertől, hogy esetleg mégse volt teljesen hülye? A feladat nem ez volt. Szijjártó meg Selmeczi ugyanaz a kategória, mint a törvényalkotásban Cser-Palkovics, Lázár, Menczer Erzsébet és a többiek, vagy éppen Kósa Lajos: ők a furkó a bot végén, amivel oda lehet nagyot csapni, bármekkora ökörséget is mondva, és meg fogják tenni, mert egyrészt nincsenek gátlásaik, másrészt föl se tudják fogni, hogy mit beszélnek. Hagyjuk már azt a dajkamesét, hogy Kósa Lajosnak például intellektusa van: aki úgy beszél a Moody’s hitelminősítőről, mint kólát szürcsölő, háztetőt bámuló belvár hülyegyerekek gyülekezetéről, az vagy rettentően ostoba vagy rossz nevelést kapott; ennél még Martonyi külügyminiszter is jobbat produkált a BBC-ben, rajta legalább jókat derül a világ.

Ez a legalsó szint. Ám vegyük észre, hogy Rogán Antal például, akit még a balliberálisnak mondott sajtó is jó agyú és viszonylag normális gondolkodású politikusnak láttat, már rég túljutott ezen, nála nincsen komcsizás, tőzsdézés, tolvajozás, Rogán tézise ennél sokkalta perspektivikusabb: ő egyenesen azt állítja, hogy a magánpénztárakba befizetett nyugdíjpénz már eleve nem is az embereké, soha nem is volt, az a pénz az államé; nem is érti Rogán, hogy miért ez az egész vita.

Ehhez csak gratulálni lehet. Eleddig ugyanis eléggé gyenge lábakon állt a megideologizálás. Kommunistázni, tolvajozni ugyanis csak ideig-óráig lehet, ha már nem lesz egy szál kommunista se, s vele együtt nyilván tőzsde se, sőt Csányit is elkergetik mint vérszívó spekulánst, akkor valami kell majd helyette. Rogán ezt tudja. Az övé már emelt szint, ilyet csak bentlakásos továbbképzőn tanítanak; ha a fiúk a rongyfüggönyös fülkék helyett a némileg komolyabb és kockázatosabb Téli Palotát rohamozták volna meg forradalmilag, akkor azt mondanám, ez már Lenin. Be tudja magyarázni saját párthíveinek is, hogy gyerekek, amit ti befizettetek a saját zsebetekből a saját számlátokra, az nem a tiétek, hanem a miénk, ennél fogva mi mondjuk meg, hogy mi legyen vele. Azok meg tapsolnak, sikongatnak.

Sokan azt mondják, hogy ha majd már minden kommunista le lesz csukva, és Gyurcsány ül a legsetétebb zárkában, ergo nem lesz ellenség, ezek egymás torkának fognak ugrani. Nem fognak; a butaság és a szolgalelkűség önként hajtja oda a fejét. Én emlékszem, hogy amikor a frissiben megválasztott OVB nem fogadta el a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos népszavazási indítványt, a testület amúgy állítólag egyetemet végzett tagjai kifejezetten büszkén, erejük és értelmük fölényének a tudatában jelentették be, hogy az a kérdés, miszerint „Egyetért-e ön azzal, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket az állam semmilyen módon, még átmenetileg sem vonhatja el?”, teljesen értelmetlen és félrevezető, ők legalábbis egy szavát se értik. S néztek hozzá oly kerek szemekkel, hogy azóta bármi történhet az országban, ezt a tekintetet látom egyhuzamban.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa

Rogán Antal