Kari bácsi kilátója
– A múltkor is becsönget hozzám egy turista, hogy nálam van-e a kilátó kulcsa. Mondom neki: először is az nem kilátó, másodszor oda csak a vadászok mehetnek fel. Hát erre elkezd velem veszekedni, hogy az interneten olvasott a Kari bácsi kilátójáról, és ott azt írták, hogy bárki felmehet rá – mondja Székely Károly.
A 69 éves kékkúti nyugdíjast egy ideje rendszeresen bakancsos természetjárók zaklatják. Egészen pontosan azóta, hogy a Veszprém megyei falu határában lévő félhektáros birtokán álló vadlest körbekerítette és lelakatolta. Nem önszántából tette, a tapolcai jegyző építésügyi határozata kötelezte erre.
A magasles története 2003-ig nyúlik vissza. Székely Károly – vagy ahogy a környéken mindenki ismeri, Kari bácsi – gyümölcsösében rendszeresen komoly károkat okoztak a szarvasok, az őzek, a vaddisznók. A területen akkor működő vadásztársaság, a Káli Gazdák Vadászegyesülete felajánlotta, hogy vadszámlálás és vadmegfigyelés céljából felépítenek Kari bácsi birtokára egy magaslest, egyúttal garantálják, hogy ezzel csökkenthető lesz a vadkár a gyümölcsösben.
A vadászok fel is húzták az öt és fél méter magas vadlest, amire építési engedélyt ugyan nem kellett kérniük, ám be kellett volna jelenteniük a természetvédelmi hatóságnál, mivel az ingatlan a Balaton-felvidékiNemzeti Park területén fekszik. A mulasztás feltehetőleg sosem derült volna ki, ha a szomszédok évekkel később be nem jelentik a dolgot a Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségen. A zöldhatóság 250 ezer forintos természetvédelmi bírságot szabott ki a vadásztársaságra, ám a büntetést később törölték, mivel kiderült, hogy az egyesület 2007-ben jogutód nélkül megszűnt.
A környéken élők azért orroltak meg Székely Károlyra, mert a vadles néhány év alatt kilátóvá „nőtte ki magát”, turistacélponttá, teljesítménytúrák állandó állomásává vált. A természetjárók – Kari bácsi engedélye nélkül – komfortosították a területet: fapadokat, asztalokat állítottak fel, tűzrakó helyet alakítottak ki. Míg korábban a madár se járt errefelé, szép lassan megnőtt az autóforgalom, miközben a vadles környékén nem volt parkoló, megjelentek a torony tövében a vadkempingezők is, akik éjszakánként gyakran nagy zajt csaptak.
A nyaralótulajdonos szomszédok – akik a turistaszezonban pihenni szerettek volna –dühöngtek, Kari bácsi viszont, aki lent lakik a faluban, örült a váratlanul jött népszerűségnek.
– Két bottal járok, hetente csak egyszer-kétszer jöttem fel a hegyre, de mindig találtam itt valakit – mondja Székely Károly.
– Szeretek mesélni az életemről, úgyhogy örültem, hogy itt mindig akadt beszélgetőtárs. Voltak olyan túrázók is, akik rendszeresen visszajöttek: egy szegedi csoport például egy réztáblát is kifüggesztett, amire azt írták: Kari bácsi kilátója.
A nyugodt pihenésüket féltő szomszédok másodszor a tapolcai építéshatóságnál tettek bejelentést arra hivatkozva, hogy a magaslest a turisták kilátóként, azaz nem rendeltetésszerűen használják. A tapolcai polgármesteri hivatal építéshatósági csoportvezetője megalapozottnak találta a panaszt, a határozatában pedig elrendelte a vadles elbontását vagy lezárását. Az indoklás szerint az „építményt nem kilátó céllal építették, annak kiképzése, műszaki megoldásai veszélyt jelenthetnek azokra a turistákra, akik esetlegesen azt használják.”
– Nem akartam elbontani a magaslest, mert a területen működő új vadásztársaság jelezte, hogy szívesen használná, márpedig nekem fontos lenne, hogy a vadak minél kisebb kárt okozzanak a gyümölcsösben –mondja Kari bácsi. – A fiaimmal körbekerítettük a vadlest, a kaput meg lelakatoltuk. Az egyik kulcsot megkapták a vadászok, így ők bármikor felmehetnek a toronyba.
A turistákat viszont megdöbbentette a váratlanul felhúzott kerítés. Bár turistajelzés nem vezet a vadleshez, az interneten továbbra is szerepelnek azok a túrabeszámolók, amelyek másoknak is ajánlják Kari bácsi kilátóját. A Veszprém Megyei Természetbarát Szövetség ugyan felhívta a tagjainak és a teljesítménytúra-szervezőknek a fi gyelmét arra, hogy kerüljék el a kékkúti magaslest, ám az ország más részeiről érkező természetjárók erről mit sem tudnak.
– Egyre csak jönnek, és zargatnak, hogy engedjem fel őket – panaszolja Kari bácsi. – Még ők vannak megsértve, ha nem adom oda nekik a kulcsot. Pedig itt nem lesz többé kilátó.