Valamelyest finomodhatnak a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvénytervezet szabályai, feltéve, hogy a támogatják majd a fideszes képviselők és az Országgyűlés kulturális bizottságának mintegy negyvenegy módosító indítványát. Ezek egy része egyébként másik javaslathoz kapcsolódik, tehát már a módosítás módosítását is kezdeményezik. Az előterjesztést a tervek szerint a karácsony előtti utolsó ülésnapon zárószavazásra bocsátanák, ám hogy addig sikerül-e egységes szerkezetbe foglalt – lehetőleg koherenciazavaroktól mentes – szöveget öszszeállítani, az kérdéses.

Az ellenzéki javaslatok e tekintetben aligha okoznak zavart, mert azokat szinte bizonyosan lesöprik az asztalról. Az egyik legfontosabb felvetés talán az, hogy az írott – tehát nyomtatott és internetes – sajtót vegyék ki a szabályozásból. Semmi nem indokolja ugyanis, hogy ezekre az elektronikus – a törvénytervezet szóhasználata szerint lineáris – műsorszolgáltatókéhoz hasonló kötelezettségeket rójanak, s ugyanolyan szankciókkal fenyegessék őket – érvelnek. A Cser-Palkovics András, Menczer Erzsébet és Rogán Antal javaslatához beterjesztett kormánypárti indítványok alapján mindazonáltal több, az írott és elektronikus médiumok számára is előnyös változásra lehet számítani. Az egyik a sajtószabadságról és a médiatartalmak szabályairól szóló, a közelmúltban elfogadott törvény („médiaalkotmány”) azon pontját módosítaná, amely szerint a „médiatartalom nem lehet alkalmas a magánélet és más, személyhez fűződő jogok megsértésére”. Ebből a rendelkezésből kivennék a „más, személyhez fűződő jogok” fordulatot, ami azt jelenti, hogy bizonyos esetekben– elsősorban közszereplők viselt dolgainak bemutatásakor – az újságíróknak például a jó hírnévre nem kellene tekintettel lennie.

A nyomtatott és az internetes sajtó, valamint a tévék és a rádiók számára egyaránt fontos lehet, hogy a médiaalkotmányban meghatározott kötelezettségek – egyebek mellett ilyen a hiteles tájékoztatás és az emberi méltóság tisztelete – megsértése esetén kilátásba helyezett bírság ellen benyújtott fellebbezés halasztó hatályú lesz. Az eredeti változat szerint akkor is azonnal fizetni kellett volna, ha az elmarasztaló határozatot a bíróság előtt megtámadják. Nem változik viszont a büntetés öszszege: az országos televíziókra legfeljebb kétszázmilliós, a napilapokra 25 milliós, míg a hetilapokra tízmilliós bírságot vethetnek ki. Ugyanakkor az elektronikus médiumokat törölhetik majd a nyilvántartásból, vagyis: azokat be is lehet tiltani.

A médiahatóságot a tervezet felhatalmazná arra, hogy a saját eljárása során a médiaszolgáltatók valamennyi dokumentumába – akár az üzleti titkokat tartalmazó iratokba is – betekintsen, s azokról másolatot készítsen. Ez a rendelkezés is finomodna: egy módosító indítvány szerint a hatóság kizárólag az „elengedhetetlenül szükséges” mértékig kutakodhatna, míg titkos anyagokat csak kivételesen kérhetne.

A tévék és a rádiók számára jöhet jól, hogy több indítvány érinti a reklámidőket, és valamelyest lazítanának a feltételeken. A közszolgálati műsorszolgáltatók például óránként hat helyett nyolcpercnyi fizetett hirdetést sugározhatnának. A kereskedelmi televíziók örülhetnek egy másik javaslatnak, amely szerint a reklámbevételeknek három helyett csak két és fél százalékát kellene hazai gyártású filmek támogatására fordítani, ráadásul ezt az összeget leírhatnák az adóból is.

Valószínűleg változnak az európai és a magyar – azon belül a független műsorkészítőkkel gyártatott – művek kötelező arányára vonatkozó előírások is. A javaslatok leginkább arra irányulnak, hogy a hazai filmes produkciók súlyát növeljék, s a teljes műsoridő nyolc százalékát azokkal töltsék ki. Vannak olyan felvetések is, hogy a magyar muzsika kapjon nagyobb teret: a tematikus csatornákon 25 helyett negyven százalék lenne a hazai zene aránya, amelybe azonban napi háromszori ismétlést beleszámíthatnának. Más ötlet szerint minden rádió adjon legalább 35 százalék magyar zenét az eredeti tervezetben szereplő 25 helyett. Mindez többletkötelezettséget jelenthet.

A rádiók és a tévék azt viszont bizonyára azt sem fogadják különösebb lelkesedéssel, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás – egyébként sehol nem részletezett – szabályainak megsértése esetén a közvetlenül érintett panaszt tehetne – tartalmazza az egyik indítvány. Más ezt a lehetőséget valamennyi néző és hallgató előtt megnyitná. Amennyiben a médiaszolgáltató a panaszt elutasítaná – vagyis nem adna lehetőséget az adásban nem szerepeltetett álláspont kifejtésére – az ügyben a médiahatóság mondaná ki a végső szót. A döntés az is lehetne, hogy a műsorszolgáltatónak közzé kell tennie a hatóság döntését vagy a döntésben meghatározott közleményt, illetve adásidőt kell biztosítania a kérelmező álláspontjának ismertetésére.

Az előterjesztés szerint a médiahatóság – többek között a műsorszolgáltatással összefüggő díjakra, de még a társadalom számára nagy jelentőséggel bíró eseményekre vonatkozóan is – rendeleteket és iránymutatásokat bocsáthat ki. Ehhez azonban az alkotmány és a jogalkotási törvény korrekciójára is szükség van, amit – miután a médiaszolgáltatásról szóló tervezet készítői ezt elmulasztották – szintén módosító indítványban kezdeményeznek. Az iránymutatást egyébként a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálhatja majd, és ha abban jogszabálysértő rendelkezést talált, azt megsemmisítheti.

Az előterjesztők más dolgokról is megfeledkeztek. Ilyen például az impresszum, amelyről a sajtótörvény rendelkezik ugyan, ám azt hamarosan hatályon kívül helyezik. Egy módosító javaslat ezt a mulasztást pótolja, előírva, hogy sajtóterméken legalább a kiadót, a kiadásért és a szerkesztésért felelős személyt, meg a nyomdát fel kell tüntetni. Mellesleg a kötelespéldányokkal kapcsolatos szabályozás kérdése is csak utóbb merült fel: egy másik indítvány szerint – igazgatási és tudományos célra, valamint a kulturális javak megőrzése érdekében – a kiadónak hat példányt kellene térítésmentesen biztosítania.