Ehhez képest a komoly reformok során beláthatatlanul távol kerülnek egymástól az első intézkedések és az eredmények. Nyilván ezért sem rajonganak értük a politikusok: az ő belátható időtávjuk alatt csak a konfliktusok jelentkeznek, az esetleges sikert már mások söprik be. Az oktatásra ez különösen igaz.

De vannak fogódzók, amelyek menet közben is adnak támaszt, például a háromévente elvégzett PISA-kutatás. Ezt a legfejlettebb országok alkalmazzák, a mérésben valamennyi uniós tagállam részt vesz – jelezve ezzel a módszer elfogadottságát is. A PISA-teszt nem tárgyi tudást mér, hanem a tudás alkalmazásának képességét. Nem véletlenül. A kérdések a munkaerőpiac felől néznek az oktatásra, azt vizsgálják, hogy az iskolából kikerülő gyerek mennyire lesz képes alkalmazkodni a munka világához. E körben pedig nem az az érték, ha valaki pontosan visszamondja a bemagolt adatokat, hanem ha fel tudja dolgozni az elé kerülő szöveget és logikusan gondolkodik, megoldja a feladatokat.

Az első PISA-felmérések számos, a lista alján végző országot megdöbbentettek, kiváltképpen, ha addig meg voltak győződve oktatási rendszerük kiválóságáról. Rögtön került erre szakkifejezés is, a PISA-sokk, ami ezekben az országokban rendre változtatásokra – ne féljünk leírni: reformokra – késztette a döntéshozókat. Az első magyarországi mérés 2000-ben készült, és a későbbi liberális reform elindítását az akkori elkeserítő eredmények motiválták. A kompetenciaalapú oktatás erősítése, az alapkészségek tanítására szánt idő meghosszabbítása, a szöveges értékelés, az érettségi követelmények átalakítása, a szegregáció elleni fellépés – mind válasz arra a problémára, hogy a magyar iskolák között elfogadhatatlanul nagy a különbség, a gyerekek nem értik az olvasott szöveget, nem tudnak tanulni.

Amost ismertté vált új jelentés legalább a szövegértés tekintetében érdemi és kedvező elmozdulást mutat. Mivel a vizsgálaton részt vevő gyerekek 2000-ben kezdték az iskolát, igaza van Pokorni Zoltán akkori szakminiszternek, hogy az eredményekben az ő kormányuk tevékenysége is benne van. És Pokorni is elismerte, hogy a Magyar Bálint-féle reform javított a helyzeten. PISA-katarzisról ugyanakkor korai volna beszélni, a gyerekek közötti egyenlőtlenségek tovább nőnek. Ugyanakkor a PISA-sokk kifejezés új értelmet nyert: a felmérés ugyanis csapás a mai kormány kibontakozó oktatáspolitikájára, a reformok visszafordítására. Félő, hogy ezért nem harsogja ma minden azt, amit legalább egy pillanatig büszkén kellene világgá kürtölni: a magyar diákok kitörtek a holtpontról.