A gazdasági elit jobb-, a kulturális baloldali érzelmű
A mai kor embere megszokta, hogy elitje láthatatlan. Az elit pedig megszokta, hogy a láthatatlanság erő, ha a látszat a kezében van – ezzel mutatta be tegnap Pálinkás József, az MTA elnöke a Magyarországi elitek – kisebbségi magyar elitek című kutatást, melyet az MTA Politikatudományi Intézete és Etnikainemzeti Kisebbségkutató Intézete készített. A kutatásban a gazdasági, a politikai és a kulturális elit életmódjára, gondolkodásmódjára, értékrendjére egyaránt kíváncsiak voltak. A politikai elit megkérdezett tagjai közt képviselők, a Köztársasági Elnöki Hivatal, a minisztériumok vezető munkatársai, önkormányzatok, pártok tisztségviselői szerepeltek, a gazdasági elitben a kétmilliárd forint feletti éves forgalmú vállalatok vezetői, a száz leggazdagabb magyar közé soroltak egy része és több mint háromszáz topmenedzser. A kulturális elit tagjai közt akadémikusokat, rektorokat, dékánokat, főszerkesztőket, Kossuth- és Széchenyi-díjasokat kérdeztek.
– Az elitet a megosztottság, a bezárkózás, az individuális értékrend jellemzi –sorolja Kovách Imre, a kutatás egyik vezetője. A gazdasági és a kulturális elit identitása erős, szemben a politikai elitével. A gazdasági elit pozíciója stabilizálódott az ezredforduló után, és még az egyre jellemzőbb bezárkózással együtt is ez a legnyitottabb csoport, itt a legtöbb a fiatal. A kétezres években lezajlott, úgynevezett második privatizáció után a tulajdonszerzést felváltotta náluk a tulajdon működtetésének biztonsága iránti igény. Politikai aktivitásuk emelkedett az elmúlt években, és lezajlott körükben egy jobboldali fordulat: tavaly már az MSZP és az SZDSZ helyett a Fidesz és az MDF támogatóinak mondták magukat.
– A hazai vállalatvezetőkre ugyanúgy jellemző a bizalomhiány, a mások sikereire irigykedés, az ügyeskedés, a korrupciós hajlam, az állam felé fordulás, mint a társadalom többi rétegére – állítja Chikán Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem professzora. De – teszi hozzá –a fogyasztóorientáltság, a nemzetköziesedés, a pragmatizmus, az óvatosság és az öntudat is megjelent körükben. Éppen ezért véli úgy, hogy kizárólag az üzletemberekben van meg az erő ahhoz, hogy a magyar társadalmat és gazdaságot kirángassák a válságból.
Ami a politikai elit tagjait illeti, mivel az adatokat a választás előtt vették fel, a minta 15-20 százalékában valószínűleg változás történt, de a kutatók szerint ez az elit jellegzetességeit jelentősen nem befolyásolja. A megkérdezett politikusok egyik része alacsony státuszú, vidéki, falusi vagy kisvárosi családból származik, másik részük viszont olyan családokból, ahol hagyománya van a közéleti szerepvállalásnak, a politikusi pályának. A kutatók azonban figyelmeztetnek: az előbbi csoportba inkább az idősebb politikusok tartoznak, a fiatalokra sokkal kevésbé jellemző, hogy az alacsonyabb rétegből származnának.
Jellemző továbbá, hogy magasan képzettek (elit iskolákba jártak), szinte mindenki diplomás, harmaduknak több diplomája is van, többségük beszél nyelveket. Nagy részüknek van korábbi munkatapasztalata a közszférában, "ismerik a bürokrácia logikáját". Vagyoni különbségek természetesen vannak közöttük, azonban nem kapcsolhatók össze sem pártállással, sem a betöltött pozíciókkal. Egyre többen vannak közöttük a hivatásos politikusok, akik nem foglalkoznak mással, nem töltenek be más pozíciót, kizárólag politikait.
Néhány politikussal készült úgynevezett életút interjú is, melyekben mindannyian hangsúlyozták a kapcsolati háló szerepét karrierjükben. - Kivétel nélkül sikertörténeteként élték meg politikusi pályájukat - mondja Bányai Borbála, a kutatás egyik készítője. Többségük ennek ellenére visszautasítja, hogy a politikai elithez tartozna, ezt a megkérdezett négyszáz politikus mindössze 36 százaléka gondolta így, szemben például a tudományos elittel, ahol 58 százalék. - Nem az elithez tartozást kifogásolták, hanem kifejezetten azt, hogy a politikai elithez sorolják magukat - teszi hozzá Csurgó Bernadett kutató. Szerinte ez elsősorban a politikával szembeni általános bizalmatlanság miatt lehet. Meglepő, de pártokhoz való kötődésük is gyenge, ezt - bevallásuk szerint - nem tartják olyan fontosnak, mint a szakmaiságukat.
A kulturális elitet a kutatás szerint magasan iskolázott, idős, nagyrészt férfiak alkotják. Stabil, lassan cserélődő elitcsoportról van szó, melynek karrierjében a rendszerváltás sem jelentett nagy törést. A legzártabb csoport: a tagok nagy része magas státuszú családokból származik, legfőbb erőforrásuk a lassan összegyűjthető kulturális tőke. Körükben is nagy jelentősége van az elitiskoláknak (művészeti képzés, ELTE, Corvinus Egyetem, BME). Sokkal jellemzőbb rájuk a baloldaliság, mint a politikai vagy a gazdasági elit tagjaira: felük baloldalinak vallotta magát és csak negyedük mondta, hogy jobboldali beállítottságú.
Kiket tart a magyar kulturális élet öt legnagyobb élő alakjának? Ezt a kérdést tették fel a kulturális, egyetemi élet több mint száz vezető pozícióban lévő tagjának. A legtöbb szavazatot Esterházy Péter, Kocsis Zoltán, Nádas Péter, Kertész Imre, Kurtág György, Fischer Iván, Makovecz Imre, Szabó István, Törőcsik Mari és Csoóri Sándor kapta. A tudósok közül Hankiss Elemér és Pálinkás József kapta a legtöbb voksot. A fentieken kívül összesen száz embert soroltak ide a kutatók.
Tekintélyük ugyanakkor politikailag meghatározott: a jobboldali érzelmű Makoveczre például egyáltalán nem szavaztak olyanok, akik baloldalinak tartják magukat. – Aki egyszer felfedi beállítottságát, számíthat arra, hogy ennek megfelelően ítélik meg – mondja Kristóf Luca kutató.
Nők az elitben
Legnagyobb eséllyel a gazdasági elitben, legkisebb eséllyel a politikai elitben lehetnek vezetők a nőkből. A női elit jövedelme alacsonyabb, mint a férfiaké, és minél régebb óta dolgoznak, annál nagyobb a bérkülönbség. A gazdasági elit férfi tagjai 62, a női tagok 49 millió forint értékű lakásokat birtokolnak. További érdekesség, hogy a kulturális elit nőtagjai körében rendkívül alacsony a gyerekvállalási hajlandóság, 34 százalékuknak egyáltalán nincs gyereke. A férfi elit tagjai sokkal stabilabb párkapcsolatokban élnek, mint a nők. Különösen a gazdasági elit nőtagjaira jellemző a válás.
