A rendszeres csokigyári és az alkalmankénti káposztaföldi munkahely között földrajzilag csak néhány kilométer a távolság. Valójában a szakadék áthidalhatatlan. Gyári munkásként havonta kaptak fizetést, be tudták azt osztani, tervezték nemcsak a másnapot, hanem a következő fél évet, netán éveket. Jutott meleg ételre, a gyereknek pulóverre, háromévente talán nyaralásra is. Most az is kérdés, lesz-e holnap kenyerük, s ki tudják-e fizetni a téli tüzelőt legalább decemberig? Akkor tiszta köpenyben jártak dolgozni, most elhanyagolva, sáros ruhában, kitaposott műbőr bakancsban álltak, tudván: a jövő héten már nem lesz munkájuk.

Ebben a térségben az óvodások között jócskán akad olyan, akinek nemcsak az apja, hanem már a nagyapja is munkanélküli volt. Nem kelt fel reggelenként, nem borotválkozott, nem indult el dolgozni, s nem tette le hó elején az asztalra a papírzacskóba kapott fizetését. Borsod megyében a munkaképes korúak közül ma alig minden második embernek van munkája – legalábbis erre következtethetünk a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi felméréséből, amely szerint Magyarország az idei első fél évben az Európai Unióban a legutolsó helyen állt a 15–64 évesek 55,3 százalékos foglalkoztatási rátájával. Az észak-magyarországi régióban még ennél is rosszabb a helyzet, itt alig 43 százalékos a foglalkoztatottak aránya. A legkedvezőtlenebb helyzetű megyékben, Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Szabolcs-Szatmár-Beregben 17 százalék feletti a hivatalos munkanélküliségi ráta, de vannak olyan falvak, ahol ez az arány valójában a nyolcvan százalékot is meghaladja: legfeljebb a polgármesteri hivatalban meg az óvodában dolgozik néhány ember, a többiek otthon vegetálnak.

A kormány az elkövetkező tíz évre egymillió új munkahelyet ígért, ám azt nem tudjuk, hogy ezt milyen eszközökkel kívánja megvalósítani. A Nemzetgazdasági Minisztérium foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára nemrégiben egy szolnoki fórumon arról beszélt, hogy a munkahelyeket nem a kormány, hanem a versenyszféra teremti majd, aki pedig az államhoz bármilyen jogcímen támogatásért – értsd: segélyért vagy a januártól bevezetendő bérpótló juttatásért – folyamodik, az legyen vele tisztában, hogy cserébe az államnak elvárásai vannak.

Lám, az ostorsuhogtatást már hallani véljük.

De attól még vesztésre állunk.