„Mindig becsaphatsz néhányat, néhányszor becsaphatsz mindenkit, de nem csaphatsz be mindig mindenkit!” – ez a felirat volt olvasható annak a kamionnak az oldalán, amely mobil színpadként szolgált a szakszervezetek szombatidemonstrációján, a Magyar Tudományos Akadémia előtti parkolóban, a fővárosi Roosevelt téren. A három érdek-képviseleti konföderáció – Autonóm Szakszervezetek, Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége, Szakszervezetek Együttműködési Fóruma – által szervezett tüntetésen több százan töltötték meg a teret. A demonstráció célja elsősorban az volt, hogy érdemi egyeztetést követeljenek a munkavállalókat érintő kérdésekről, és tiltakozzanak az egykulcsos szja, a 98 százalékos különadó és a magánynyugdíjpénztárak megszüntetése ellen. A tömegben számos transzparens volt olvasható, az egyiken egy csuklyás fej szimbolizálta azokat, akik a szervezők szerint „féltek eljönni”.

Az esemény Koncz Zsuzsa Szóljon a dal című dalával kezdődött,majd Galkó Balázs színművész szavalta el József Attila Levegőt! című versét; mindkettőt nagy taps fogadta.

A kamionplatón felsorakozott érdek-képviseleti vezetők közül az első felszólaló a köztisztviselők és a közalkalmazottak nevében egy nyuszikás viccel kezdett, rámutatva: a nyuszi legalább tudta, hogy a sapkája vagy annak hiánya miatt verik meg, az indoklás nélküli kirúgások rendszerének bevezetésével viszont már ezt sem lehet megtudni. Papp Zoltán, a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezetének főtitkár-helyettese arról beszélt, hogy az általuk képviselt rendőrök, tűzoltók, katasztrófavédők „szolgálnak és védenek”, nem akarnak elmenni az országból, itt akarnak élni, és arról már rég letettek, hogy köszönő szót kapjanak, amiért másokért kockáztatják az életüket. „Csak tisztességes bért akarunk!” – tette hozzá. A főtitkár-helyettest Sebestyén Erika egészségügyi dolgozó váltotta, aki szerint az ellátórendszer csöndben kimúlt, öszszeomlott. Szerinte a pénz hiányát immár sem a tudás, sem a lelkesedés nem pótolja. Tarthatatlan, hogy olykor egy műszaknak csak „négy-öt fájdalomcsillapítóval mennek neki”.

Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének elnöke – akit a demonstráció előtt azzal támadtak, hogy érdekelt az egyik nyugdíjpénztárban, ezért hiteltelen, ha a rendszer mellett érvel a tüntetésen – a magánnyugdíjpénztárakról nem, a közoktatásról viszont beszélt. Rámutatott, hogy immár hatodik alkalommal változtatják meg az oktatás világát, „változik az ideológia, amit szemérmesen értékrendnek neveznek”. A „grandiózus tervek” pénzhiány miatt nem valósulnak meg, „érdekes, hogy a pénzhiány megment minket”.

Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma vezetője azt mondta: tizenegy évvel ezelőtt beszélt először hasonló tüntetésen, és már akkor is el kellett mondani a hatalomnak, hogy nem dönthet az érintettekről azok megkérdezése nélkül. Pataky Péter pedig azt mondta: tavasszal az emberek változást akartak, „ti is többségében erre szavaztatok, de az következett be?” A kormányzat azt ígérte: rendbe teszi az államot és élhetőbbé Magyarországot. „Ehhez képest mára semmi sincs biztonságban” – fogalmazott. Az MSZOSZ első embere hozzátette: a szakszervezeteknek ezért is meg kell mutatniuk, hogy nem lehet őket leszalámizni vagy megosztani. (A demonstrációhoz nem csatlakoztak a Gaskó István vezette Liga Szakszervezetek és a Palkovics Imre irányította Munkástanácsok, mondván, a tüntetésnek politikai motivációja van.) Az MSZOSZ vezetője úgy fogalmazott: ha a közszolgáknak valamilyen bajuk van, akkor mi is közszolgák vagyunk.

Az utolsó felszólaló Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek elnöke volt. „Ha jobb idő lesz, többen leszünk, és tovább maradunk” – kezdte. Elmondta, hogy a kormány csak hónapokkal a megalakulása után kezdett velük konzultációt. Mindegyik felszólalás után a levegőbe eresztettek pár tucat narancsszínű lufit, amelyek a kormány elszállt ígéreteit szimbolizálták.

A tüntetés megkezdésekor Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője közleményben azt írta: „Mindent elmond a mai szakszervezeti tüntetésről, hogy annak szervezői között olyanok is vannak, akik személyesen részt vesznek a nyugdíjakat eltőzsdéző magánpénztárak vezetésében. Sajnáljuk, hogy ezzel a hiteltelen akcióval sikerült megvezetniük néhány száz magyar munkavállalót. A kormány elkötelezett az emberek nyugdíjának megvédése és a pofátlan végkielégítések megadóztatása mellett. Az új, arányos adórendszerrel pedig beindítjuk a magyar gazdaság dinamikus növekedését.”

„Ha jobb idő lesz, többen leszünk, és tovább maradunk”