Noha a híradások szerint kedd este Brüsszelben egyáltalán nem közeledett egymáshoz Olli Rehn pénzügyi biztos és Matolcsy György magyar nemzetgazdasági miniszter véleménye azokról a döntésekről, melyekkel a kormány a magánynyugdíjpénztárak feletti halálos ítéletet kimondta – sőt a biztos megismételte, hogy aggasztó a magyar nyugdíjreform folyamatának a visszafordítása – kormányközeli források munkatársunknak azt mondták: „már olyan híreket hallani, hogy az Európai Bizottság kihátrált a pénzügyi biztos mögül”, mondván: „Olli Rehn védje meg magát, és álláspontját”.

Azaz a magyar kormány szinte biztosra veszi, hogy a magánnyugdíjpénztárakhoz való visszatérésről szóló törvényt december közepén meg lehet szavazni, „nem lesz uniós beavatkozás”, így rendben lesz a 3 százalékos 2011-es hiánycél.

Augusztus elején, Orbán Viktor berlini látogatásakor nyoma sem volt az optimizmusnak, akkor Varga Mihály miniszterelnöki államtitkári valahogy úgy fogalmazott: ha már 1997-ben az EU, illetve az IMF szabályszerűen arra kényszerítette Magyarországot, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszert vezesse be, akkor most legalább annyira legyen korrekt az unió, hogy elszámolhassuk azt a hiányt, ami emiatt keletkezik a központi költségvetésben. De az Európai Unió csodák csodája ezt nem akarja engedni Magyarország számára. Megdöbbentő volt a berlini megbeszéléseink során, hogy amikor ez a téma előkerült, Merkel kancellár asszony is azt mondta, ez a magyarok saját ügye, intézzék el úgy, ahogy akarják. A kiszivárgott hírek szerint a magyar fél nyáron emlékeztetett Brüsszelben arra is, hogy az ilyen elszámolásra 2004 és 2007 között már volt precedens. „De furcsa módon mégsem engedik” – ez volt az alaphang még szeptember elején is.

Másfél hónap múlva viszont Matolcsy György arra utasította munkatársait, hogy utazzanak Tallinnba; az ott töltött három nap során – a hírek szerint – leginkább az észt nyugdíjrendszer kihívásait tanulmányozták. Észtország volt ugyanis az első a világon, ahol bevezették a kedvező transzparens egykulcsos jövedelemadó-rendszert 1994-ben, s az adókulcsokat 2004-től előre meghatározottan mérsékelték egészen a válságig.

De ami ennél talán fontosabb; Észtország a válság okozta pénzügyi nehézségekre válaszul és a költségvetési hiány csökkentése érdekében 2009. július 1-je és 2010. december 31-e között – nyugdíjrendszerének kötelező tőkefedezeti pillére rovására – felfüggesztette a kötelező nyugdíjhozzájárulások, illetve a szociális adó egy részének állami átutalását a magánnyugdíjpénztárak számára. És ez ellen az EU magyar kormányzati források elmondása szerint nem emelte fel a szavát.

Állítólag ezt tudván fogalmazta meg a máskor visszafogott Varga Mihály is: az EU nem tilthatja meg Magyarországnak, hogy a magánnyugdíjpénztárak kérdésében önállóan döntsön a kormány. Forrásaink szerint e „tézis” kormányállásponttá válása azt követően történt meg, miután Brüsszel egyértelművé tette Orbán Viktor számára: nemcsak a 2010-es 3,8 százalékos hiánycélt, hanem a 2011-es 3 százalékos deficithatárt is kőbe vésettnek kell tekinteni. „Akkor azt mondtuk, rendben. De szabad kezet kérünk, a 3 százalékos hiánycél eléréséhez szükséges eszközöket magunk szuverén módon válogatjuk meg. És ezt Brüsszel tudomásul vette” – mondta a Fidesz egyik elnökségi tagja lapunknak.

– Itt nem voltak kormányon belüli alkotmányos tépelődések vagy frakción belüli nézetkülönbségek, viták, mint a Lázár-féle 98 százalékos különadónál, vagy az Alkotmánybíróság hatáskörének a szűkítésekor. A vektorok irányát illetően mindenki egyetértett. Mert a szocialisták valóban húszezermilliárdos államadósságot halmoztak fel. A kormánynak 300–500 milliárdos lyukakra kell forrásokat találni. És a nyugdíjkasszában 900 milliárdos lyuk tátong. Nem volt vita, „mert igazunk van” – fogalmazott az egyik fideszes képviselő. Orbán Viktor pedig, aki Matolcsy Györggyel és Varga Mihállyal a várható társadalmi és brüsszeli mikrorezgéseket is mérlegelte, azon a véleményen volt, a büdzsé „nem teszi lehetővé, hogy a kötelező állami nyugdíjjárulékból akár egyetlen forintot is a magánpénztáraknak utaljunk... Minden járulékforintra szükség van ahhoz, hogy a ma nyugdíjasainak ki tudjuk fizetni azt, ami nyugdíjként jár”.

Amikor a miniszterelnök a Széll Kálmán Alapítvány rendezvényén bejelentette az átutalások „ideiglenes megállítását”, a kormányzati szereplők már tudták, hogy a háromezermilliárdról is „szó van”. A havi harmincmilliárd a 16 százalékos egykulcsos szja, az Európa-rekorder adócsökkentésről szóló választási ígéret megvalósulásának a fedezete. A magánpénztárak vagyona pedig a költségvetési hiánycél tartásának jövőre. Vagyis: a magánnyugdíjkassza einstandolása nem improvizált módon történt, hanem „előre megfontolt szándékkal”.

A kormányzati lépésekről-kommunikációról –nem engedjük, hogy hazardírozzanak-eltőzsdézzék a nyugdíjakat, meg kell védeni a nyugdíjasokat – október közepén, egy péntek esti kormányülésen született döntés. Akkor fogalmazódott meg az is, hogy Selmeczi Gabriella legyen a miniszterelnöki nyugdíjvédelmi megbízott, akinek ekkor telefonáltak, s aki meg is érkezett a kormányülés második felére a Parlamentbe. Amikor Orbán Viktor felkérte, állítólag megkérdezte tőle, hogy belépett-e valamelyik magánnyugdíjpénztárba. „Nem” – hangzott a válasz. Azért is esett rá a választás, mert az első Orbán-kormány alatt „már látott belülről nyugdíjrendszert állami szinten”, régi fideszes, és kedvelik a frakciótársai. Elmondásuk szerint „minielőadásokat” tart a parlamenti folyosón a biztonságos állami nyugdíjrendszerről. De azt is el szokta mesélni, hogy amikor választani lehetett, azért nem lépett be egyik magánnyugdíjpénztárba sem, mert kiszámolta: ahhoz, hogy egyszázalékos legyen a reálhozam, legalább 25 évig kellett volna fizetnie... Azt is érvként szokta elmondani, hogy a Gyurcsány-kormány idején az MNB készített olyan tanulmányt, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer nincs rendben. Ezt megküldték Draskovics Tibor miniszternek is, aki nem reagált rá.

Selmeczi Gabriellának még megvan a régi 1998–2002 közötti csapata, de a miniszterelnöki megbízott „forró dróton van” Matolcsy Györggyel (akinek a tárcájánál a nyugdíjtörvények készülnek), Varga Mihállyal, Szijjártó Péterrel, és Mészáros Józseffel, a nyugdíjbiztosító volt és mostani vezetőjével is. Állítólag, ha szakmai-politikai kérdéseket kell mérlegelni, a kereszténydemokrata politikushoz fordulnak. (Mészáros József tavasszal, mint a KDNP alelnöke azt nyilatkozta a nyugdíjrendszerturbulencia közepette, hogy „a svéd modell nem ördögtől való”, s szerinte szükség lenne egyéni számlás rendszerre).

Információink szerint szakpolitikai dilemmák voltak a kormányülésen. Fontolóra vették a magánnyugdíjpénztárak államosítását is, de elvetették. Orbán Viktor a parlamentben az államosítást követelő Vona Gábornak azt mondta: „A leállamosításnak megvan az erkölcsi alapja... De meggyőződésünk szerint hiába vitte be az embereket az elmúlt tizenöt év erővel és jogszabályi kényszerrel ebbe a rendszerbe, erővel őket nem szabad kihozni, mert ezzel átlépünk néhány olyan határt, mely hosszú távon is aláássa gazdaságpolitikánk sikerességét”.

Október 18-án mondta ezt a miniszterelnök a parlamentben, Matolcsy pedig november 24-én jelentette be, hogy aki nem lép vissza az állami rendszerbe, az kiszerződik a nemzeti szolidaritásközösségből és elveszíti nyugdíjjogosultságának 70 százalékos részét. Fideszesek elmondása szerint az egyetlen kritika, ami megfogalmazódott a nyugdíjpénztárak kapcsán belső körökben, az volt: „nem volt szerencsés Matolcsy kiszerződős mondata. Ellentmond a nemzeti együttműködés rendszerének”.

S hogy miért nem államosított a kormány egyetlen tollvonással? Mert az nem illene a konzervatív gazdaságfilozófi ához... És mert akkor a pénztárak vagyonát kizárólag államadósság-csökkentésre használhatta volna. A bejelentést követő nemzetközi felháborodásra – „rémálom”, ami a magánpénztárakkal történik, a magyar kormány a 2001-es argentin államosítást követi – a válasz: a nemzeti együttműködés kormánya minden esetben állampolgárai érdekeit képviseli, akár a multinacionális cégekkel vagy a Világbank javaslataival szemben is. És a chilei modellel való példálózás: a Világbank forgatókönyvét Chilében már kipróbálták. Ott az állami vezetőkön és a katonaságon kívül mindenkinek kötelező volt belépni a pénztáraknak, amelyeknek több mint a kétharmada tönkrement.

De fideszes euro-képviselők a Hír TV-ben tegnap már arról is nyilatkoztak: ezen a téren az uniónak nem nagyon lehet szava. Nemzeti hatáskörbe tartozik a nyugdíjrendszer működtetése. Belügy. Azért a magánnyugdíjpénztárak ügyében, ahogy az egyik kormányzati tényező elárulta, „forró drót van a magyar kormány és Brüsszel között”.

Orbán Viktor és Matolcsy György