Finom kelme, sportos, mégis elegáns szabás. A piros kabátról messziről lerí, hogy márkás, minőségi ruházat. A bélésre varrt címke el is árulja, hogy az egyik legelegánsabb exkluzív márka darabja. „Billy Mac 1921-ben alapította meg kötőüzemét és kereskedését, amiből az 1977-től ismert, leginkább vitorlázói sportruházatot készítő cég vált. Ez évszázados történelme során az öltözékek alkotásánál mindig a minőséget és a teljesítményt helyezte előtérbe”, olvasható a luxusmárkáról szóló internetes oldalon. A terméken – a márkajelzésen kívül – egy másik logó is fi tyeg: a Segítő Vásárlás emblémája. A kabát ugyanis nem egy távoli ország gyártósorán készült, hanem itt, Magyarországon, Szegeden varrták fogyatékossággal élő emberek. És nemcsak jó minőségű, borsos áron kapható kabátokat készítenek a fogyatékossággal élők luxusmárkákat forgalmazó cégeknek, hanem divatos hétköznapi ruhákat is, sálakat, sapkákat, pulóvereket, kiegészítőket. Meg finoman megmunkált játékokat, rugós focit vagy a magyar futballválogatott 6:3-as időszakából ismert, kézzel varrott bőrlabdát.

Íme néhány termék a sok színvonalas és jó minőségű áru közül, amelyeket meg is lehet vásárolni a Millenárison december 3-án és 4-én, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által életre hívott Segítő Vásárlás elnevezésű kiállításon és vásáron.

– Amikor elmegyek olyan cégekhez, ahová fogyatékossággal élő emberek készítenek termékeket, mindig meglepődöm. Egészen hihetetlen, hogy miket képesek csinálni, és ezekről szinte senki nem tud. Az a tévképzet alakult ki róluk, hogy gombot válogatnak – mondja SoltészMiklós szociális államtitkár.

És hogy miként lehetne azt a sokakban élő tévképzetet megváltoztatni, hogy a fogyatékossággal élők munkái kedves, szívet melengető, ámde valójában haszontalan csecsebecsék? A szociális, család- és ifjúságügyért felelős államtitkár azt mondja: – Azt a versenyhátrány, ami őket és a megváltozott munkaképességű embereket éri, mindenképpen le kell valahogy dolgozni. Ezért állami támogatást kapnak évek óta, bár egyre kevesebbet. Mi azt irányoztuk elő, és ezért is terveztük meg a Segítő Vásárlás logót, hogy ne csak pénzzel segítsük a fogyatékossággal élőket alkalmazó cégek fennmaradását, hanem inkább a termékeik piacra juttatásával. Ezzel – teszi hozzá az államtitkár – új szemléletet szeretnénk behozni. Azt ösztökélnénk, hogy a nagy cégek vezetői ne féljenek ilyen termékeket vásárolni, s ugyanúgy a vásárlók se tartsanak az ilyen logóval ellátott áruk megvételétől.

Soltész Miklós szerint programjuk azokon az embereken segít, akik számára amunka lelkileg is meghatározó, mert ezáltal nem segélyből kell megélniük. Az államtitkár negyvenezerre becsüli az ebben a foglalkoztatási formában dolgozók számát.

– A legnehezebb számukra az, hogy áttörjék az előítéleteket – mondja, hozzátéve: rendkívül károsnak tartja azt az attitűdöt, amely talán úgy írható le, hogy „jó-jó, vásárolunk tőlük, de minél alacsonyabb áron, örüljenek, hogy munkájuk van”. – Annak elismertetésére kell törekednünk, hogy a minőségi munka magasabb jövedelmet, béreket is jelent. Tudom, hogy ezt nem lehet egykét év alatt elérni, de ha azoknak a cégeknek a piacra jutását segítjük, amelyek megváltozott munkaképességű embereket alkalmaznak, és ezt a foglalkoztatási formát vállalták, akkor eredményt fogunk elérni. Nemcsak azzal, hogy több embert foglalkoztatnak majd, hanem remélhetőleg a bérek is emelkednek – teszi hozzá Soltész.

Erre a törekvésre kétségtelenül szükség van: a fogyatékossággal élőknek csupán tíz százaléka tud ma elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

A terméken – a márkajelzésen kívül – egy másik logó is fityeg: a Segítő Vásárlás emblémája