„Amikor először be kellett mennem a kiskönyvért, a védőnő nekem esett, hogy így nem lehet gyereket vállalni, egyedülállóként! Kioktatott, ellenséges volt. Nem is engedtük be aztán a lakásba. Minden olyan kérdésnél leragadt, mint például az apa foglalkozása, iskolai végzettsége. Hogy akkor mégis, mondjak valamit! Hiába mondtam neki, hogy nincs apa, nem mondok.”

„Behívtak minket a gyámhivatalba, és ott teríteni kellett a lapokat. Az ügyintéző azt mondta, amit szerintem egy gyámhivatali dolgozónak mondania kell. Hogy neki egyetlen dolgot kell néznie: a gyerek érdekeit. Ha azt látja, hogy a gyerek szeretetben él, nyugodtan, gondoskodnak róla, az neki jó. És az, hogy Marcinak két anyukája van, őt nem zavarja. Az zavarná, ha mondjuk egy erőszakos családban nőne fel.”

Részletek abból a most megjelent interjúkötetből, melyben tucatnyi magyar „szivárványcsalád”, vagyis leszbikus, meleg szülők beszélnek arról, milyen körülmények közt vállaltak gyereket és milyen nehézségekkel kell szembenézniük. Magyarországon eddig kevés szó esett róluk, pedig egyre többen vannak.

A kilencvenes években itthon is megjelent egy olyan új generáció, amely nem titkolja az identitását. Vállalják a családjuk, barátaik, munkatársaik előtt. Aztán a kétezres években ennek az új generációnak számos tagja ráébredt arra, hogy gyereket szeretne – mondja Sándor Bea, az interjúkötet készítője, az Inter Alia Alapítvány munkatársa. Szerinte az egyik leggyakoribb félreértés a leszbikusok, melegek gyerekvállalása körül az, hogy ez a kérdés mindig úgy merül fel, hogy fogadhassanak-e örökbe, engedélyezzék-e számukra, hogy magukhoz vegyenek egy állami gondozott gyereket. Pedig a kérdés inkább az, hogyan lehetne rendezni a már létező családok helyzetét, melyekben azonos nemű párok nevelnek gyerekeket. Ilyen családok ugyanis, bármilyen „engedélytől” függetlenül, sokféle módon jöttek, jönnek létre.

Vannak párok, akik megállapodnak egy barátjukkal, ismerősükkel, hogy ő lesz a donor, és önállóan vagy egy orvos segítségével elvégzik a mesterséges megtermékenyítést. Vannak, akik egyedülállónak kiadva magukat, mesterséges megtermékenyítést kérnek. Az interjúkötetben megszólal olyan pár is, amely hirdetés útján talált donort. Aztán vannak, akik korábbi heteroszexuális kapcsolatukból származó gyereküket nevelik együtt új, azonos nemű párjukkal. És akad olyan is, aki egyénileg fogadott örökbe gyereket. Őt most azonos nemű párjával neveli. Hogy pontosan hány ilyen család él Magyarországon, azt még a melegek, leszbikusok arányánál is nehezebb megbecsülni. Sokan ugyanis, bár gyermektelenül nyíltan vállalták identitásukat, a gyerek születése után rejtőzködőbbé válnak, féltve családjukat.

Bárhogy jött is létre a család, egyik fő problémájuk ugyanaz: a szülők jelenleg nem fogadhatják örökbe egymás vér szerinti gyerekét. Ez pedig számos hátránynyal jár, elsősorban a gyerekre nézve. Ha a pár szakít, a másik fél nem köteles tartásdíjat fizetni, de nem is jogosult arra, hogy kapcsolatban maradjon azzal a gyerekkel, akit évekig nevelt, akihez szoros érzelmi kötelék fűzi. A gyerek nem törvényes örököse a nem biológiai szülőnek, csak a pár egyik tagja dönthet a gyereket érintő fontos, egészségügyi, oktatási kérdésekben például. Ha pedig meghal a vér szerinti szülő, semmi nem garantálja, hogy a gyerek a másik szülőnél maradhat.

A partner gyermekének örökbefogadására egyébként a heteroszexuális kapcsolatban élőknek sincs lehetősége, csak akkor, ha házasok – teszi hozzá Sándor Bea, aki szerint lassan ideje lenne, hogy a jogrendszer is alkalmazkodjon a társadalmi változásokhoz.

Nyugat-Európában ez már számos országban megtörtént: az azonos nemű párok többek között Belgiumban, Dániában, az Egyesült Királyságban, Hollandiában, Spanyolországban fogadhatnak örökbe akár állami gondozott gyereket is, Németországban pedig a partner gyerekének örökbe fogadására van módjuk.

– A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága számos esetben kimondta, hogy a szexuális irányultságnak nincs köze a gyereknevelési képességekhez – hangsúlyozza Dombos Tamás, a Háttér Társaság a Melegekért munkatársa. Ami a leszbikusok és melegek hazai elfogadását illeti, ebben 2000 óta nincs számottevő elmozdulás. – A környező országokban az elmúlt tíz évben is javult valamelyest a helyzet, nálunk nincs változás. 18 és 36 százalék közt mozog a melegházasság és 18 és 25 százalék között az örökbefogadás elfogadottsága – mondja.

A készítők elküldték az interjúkötetet és egy jogi elemzést az azonos nemű szülőkről és gyermekeikről gyermekvédelmi szakembereknek,minisztériumoknak azzal a kérdéssel, mit gondolnak ezeknek a családoknak a jövőjéről Magyarországon. A könyv egyik interjúalanya optimista: „Egyszer csak eljön az idő, amikor ezt többen látják. Hogy ezek a családok vannak, jól megvannak, és a bennük élők, de legfőképpen a gyerekek érdeke, hogy mindkét szülőjük a jog szerint is az lehessen. Mert két szülő mindenképpen jobb, mint egy, ezt mindenki tudja. És a gyereknek az a jó, ha a lehető legteljesebb érzelmi és anyagi biztonságban él, és ez csak úgy lehetséges, ha mindkét szülője gondoskodhat róla, ha mindkettőnek kötelessége gondoskodni róla. Egyáltalán, a jog azért van, hogy védje azt, ami jól működik egy társadalomban. Minden jól működő családot és kapcsolatot.”

Bárhogy jött létre a család, problémájuk ugyanaz: a szülők jelenleg nem fogadhatják örökbe egymás vér szerinti gyerekét