Egy ütésálló ember visszatér - Polt Péter újra a színen
„Megkaptam az üzenetet, de nem mondok le” – szögezte le 2002. május végén a Népszabadságnak adott interjúban az akkor már két éve hivatalban lévő legfőbb ügyész, akit az áprilisi választáson kormánytöbbséget szerzett MSZP–SZDSZ-koalíció számos vezetője szólított fel azonnali távozásra. Később állítólag informális csatornákon megkeresték, hogy lemondása esetén a szocialisták támogatnák alkotmánybíróvá választását, de – megint csak a szóbeszéd szerint – a Fidesz oldaláról értésére adták, hogy nem tetszik nekik ez az ötlet, s az ő szavazataik nélkül nem lesz meg a taláros testületi tagsághoz szükséges kétharmad, úgyhogy maradjon csak a posztján, és szokjon hozzá, hogy mindig mindenért ő lesz a felelős.
Polt Péter lényegében kinevezése óta szálka volt a szocialisták és a szabad demokraták szemében. A Fidesz, és nem a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének tekintették rövid és nem túl sikeres politikusi múltja, majd az ellenzék által folyamatosan bírált legfőbb ügyészi tevékenysége miatt.
A ma 55 éves, háromgyermekes Polt 1980-ban summa cum laude minősítéssel végzett az ELTE jogi karán, majd bírói és ügyészi szakvizsgát tett. Ügyészségi fogalmazói gyakorlatát az V. kerületi ügyészségen és a Fővárosi Főügyészségen töltötte, később a Legfőbb Ügyészség felügyelete alatt álló Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos munkatársa lett. Oktatott az ELTE-n, 1985-ben a büntetőjogi tanszék adjunktusa lett. Közben 1984-ben Strasbourgban, 1986-ban a Hágai Nemzetközi Jogi Akadémián tanul, 1990-ben professzori ösztöndíjjal újra Strasbourgban, az emberi jogok európai igazgatóságánál posztgraduális képzésen vesz részt. Mindeközben kilenc éven át részmunkaidőben a Békés–Németh–Vékás és Társai ügyvédi irodában dolgozik.
Polt politikai pályafutása kevésbé sikeres. Nem tartozik a Fidesz alapító tagjai közé, jogi szakértőként segítette a pártot, csak négy évvel a zászlóbontás után, 1993-ban lép tagjai sorába. Már Fidesz-színekben indult az 1994-es választásokon, de nem sikerült mandátumot szereznie. Kilép, és 1995-ben a parlament nagy többséggel megválasztja az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesévé. Amikor 2000. május 6-án a rendszerváltozás óta hivatalban lévő Györgyi Kálmán két évvel a mandátuma lejárta előtt váratlanul és indoklás nélkül lemondott posztjáról, a Fidesz Polt Pétert, az MDF Heidrich Gábort, a Csongrád Megyei Bíróság akkori elnökét javasolta jelöltnek. Göncz Árpád köztársasági elnök végül Polt mellett döntött.
Az akkor ellenzékben lévő MSZP és SZDSZ azonnal össztüzet zúdított rá. Vitatták szakmai felkészültségét, s utólag megkérdőjelezték, hogy ombudsmanhelyettesi működése maradéktalanul megfelelt-e a törvényesség követelményének. Miután azonban a legfőbb ügyész megválasztásához a parlamenti képviselők egyszerű többségének igen szavazata is elegendő, kétség sem fért hozzá, hogy Göncz Árpád jelöltje lesz a legfőbb ügyész. Polt a harmadik évezred ügyészségét egy, a bűnözés kihívásaira gyorsan reagálni képes szervezetként képzelte el, s ennek érdekében számos szervezeti reformot hajtott végre.
Első ciklusa mégsem a reformokról szólt, inkább az olajügyekről, az úgynevezett Fidesz-közeli cégeket felvásárló Kaya Ibrahimról és Josip Totról, a kenőpénzmilliókat dokumentumokká keresztelő Székely Zoltán tettenéréséről és letartóztatásáról, a Szabadi Béla kisgazda államtitkár elleni eljárásról, majd – a 2002-es kormányváltást követően – a Happy End, az Ezüsthajó, a Mert 2000 és a Millenáris Kht. ügyeiről. És hogy a politikai másik oldal se érezze jól magát, a Szalay utcai képviselői klub eladásáról, majd állami visszabérléséről, Medgyessy Péter tanácsadó cégének lobbizásáról és a méregdrága, ám kakaóbiztos számítógépekről.
Már az első Orbán-kormány idején elfordultsággal vádolta Poltot az akkori ellenzék –szerintük pártmegrendeléseket teljesít, ezért fordulhatott elő, mondták, hogy bizonyos esetekben az ügyészség akadályozta a rendőrség munkáját, máskor meg előre gyártott koncepciók mentén vezényelte le a nyomozásokat. A Fidesz számára kínos eseteket (Josip Tot, Kaya Ibrahim) elfektette, míg a párt számára politikai PR-célokra jól felhasználó ügyeket, mint például Medgyessy Péter lobbizását a Gresham-palota beruházója érdekében, látványosan előtérbe helyezte, s csak a választások után szüntette meg az ügyészség. Ezért üzenték meg neki minden lehetséges fórumon 2002-es hatalomba lépésükkor a szocialisták, hogy mennie kell.
Bár az ügyészségi törvény közelmúltban végrehajtott módosítása után már kétharmados többség kell a legfőbb ügyész megválasztásához, szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a honatyák felének plusz egy főnek a szavazata is elegendő volt hozzá, az ügyészi szervezet vezetője menesztésének szabályai lényegében nem változtak. A legfőbb ügyész jószerével csak akkor mozdítható el a hivatalából, ha szándékos bűncselekményt követett el. Ez az oka annak, hogy a szocialista–szabaddemokrata koalíció négy éven át csak üzengetett Poltnak, de meg sem kísérelte leváltani. Nem tudtak egyetlen olyan – ahogy ők fogalmaztak – pártmegbízatásból félrenyomoztatott ügyet sem előhúzni, amelyben bizonyítható lett volna Polt személyes felelőssége.
Pedig ügyek voltak szép számmal. Keller László közpénzügyi államtitkársága sorra tette a feljelentéseket az első Orbán-kormány idején közpénzek felhasználásával összefüggésben vélelmezett törvénysértések miatt. Majd sorra követték egymást az interpellációk, amikor a rendőrség vagy az ügyészség, vagy az ügyészség utasítására a rendőrség bűncselekmény hiányában, esetleg elévülés okán megszüntetett egy-egy eljárást.
Poltot számtalanszor leszavazta a kormánytöbbség a parlamentben, aminek persze semmiféle jogi következménye nem volt rá nézve, ezért viszonylag jól viselte. Egyetlenegyszer fordult csak elő, hogy a T. Ház annak ellenére szavazta meg egy kérdésre adott válaszát, hogy fideszes kérdezője nem fogadta el. Ez akkor történt, amikor Répássy Róbert azt kérte számon a legfőbb ügyésztől, hogy miért zárták le Medgyessy Péter befolyással üzérkedés gyanúját keltő lobbizása ügyében a nyomozást. Polt részletesen kifejtette, hogy a nyomozás bűncselekményre utaló adatokat nem talált, Répássy azonban nem fogadta el válaszát. Azt mondta, azért nem, mert kíváncsi, ez esetben elfogadják-e a nyomozás megszüntetésének tényét a szocialisták. Akkor elfogadták.
Egyszer megkérdeztem Polt Pétert, nem zavarja-e, hogy politikai részrehajlással vádolják. Miért nem engedi, hogy a közpénzügyek közül legalább egy-kettő a bíróság elé kerüljön? Azt válaszolta, nem teheti. Törvény mondja ki, hogy az ügyész akkor emelhet vádat, ha meg van győződve a vádlott bűnösségéről. Csak azért, hogy bizonyos politikai érdekek kielégüljenek, senkit nem állíttat bíróság elé. Később ugyanezekre a kérdésekre utóda,Kovács Tamás szó szerint ugyanezt a feleletet adta. Ő még azt is hozzátette: „Lehetséges, hogy ez nem mindenkinek tetszik, de én már maholnap 70 éves vagyok, nem kell politikai piros pontokat gyűjtenem.”
