Közjogi patthelyzet alakult ki?
Az AB eddig töretlen álláspontja, hogy „az alkotmány hatályos rendelkezéseinek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre”. Így igencsak kérdéses, mit kezd majd a testület azokkal a beadványokkal, amelyek azért támadják az alaptörvény módosításáról elfogadott törvényt, mert az áttöri a visszamenőleges jogalkotásnak a korrekció után is változatlanul érvényes tilalmát. Ha ezt a Fidesz nem lépi meg, a 98 százalékos büntetőadót ki sem lehetne vetni, mert a jogállamiság elvét sértené. A legvalószínűbb forgatókönyv az, hogy az indítványokat visszautasítják.
„Ha valamely rendelkezés az alkotmány részévé vált, fogalmilag sem lehet annak alkotmányellenességét megállapítani”, így érvel több határozatában az AB, s kérdésünkre egykori alkotmánybírák is hasonlóképpen vélekedtek. Néhány szakember, köztük Halmai Gábor alkotmányjogász viszont úgy látja: semmi nem tiltja, hogy a testület az alaptörvényt módosító rendelkezéseket is górcső alá vegye. Szerinte azt mindenképpen vizsgálhatnák, hogy az új szabályok összhangban állnak-e a meglévőkkel. A vizsgálat tárgya tehát az lehetne, hogy alkotmányos-e az alkotmánymódosítás.
Ezt az álláspontot osztja Kolláth György alkotmányjogász is. Szerinte az AB jogosult az alaptörvény értelmezésére, és ha olyan új passzusokkal találkozik, amelyek ellentétesek a korábbiakkal, az ellentmondást maga is feloldhatja. De ha erre nem képes, legalább azt ki kellene nyilvánítania, hogy közjogi patthelyzet állt elő. Ilyen értelmezésre ad okot például a viszszamenőleges hatály tilalmának áthágása, mert az szembemegy az alaptörvény második paragrafusával, amely szerint Magyarország jogállam.
Születtek – és információnk szerint még készülnek is – beadványok a végkielégítéseket terhelő 98 százalékos különadó visszamenőleges hatályú bevezetéséről rendelkező újabb törvény miatt is. Bár a büntetőadó elsősorban a tulajdonhoz fűződő jogokat sérti, az AB – a hatáskörét csorbító korábbi alkotmánymódosítás miatt – erre hivatkozással mégsem vizsgálódhat majd. A kilátásba helyezett indítványokban is más érveket kell felhozni, mert az adókról és járulékokról szóló jogszabályok esetén a bírák kizárólag azt mérlegelhetik, hogy azok sértik-e az emberi méltóságot.
A bírák tehát kizárólag a közteherviselés e sajátos formája és az emberi méltóság viszonyát vizsgálhatják. A végkielégítés ugyan nem alkotmányos jog, ezért annak feltételeit többékevésbé szabadon határozhatják meg, ám a jogosultnak „alkotmányosan védett joga, hogy a vele azonos jogállásúak között ne érje tilos megkülönböztetés”, mondta ki a különadóról szóló októberi határozatában az AB. A törvény megsemmisítésének indokai között ez nem szerepelt, néhány párhuzamos indokolásban viszont igen.
Stumpf István például azzal érvelt, hogy az adójogi szabályozás szerint a közpénzből foglalkoztatottak és a versenyszférában dolgozók homogén csoportba tartoznak, ezért közöttük megengedhetetlen a súlyos diszkrimináció. Szerinte az is sérti a megkülönböztetés tilalmát, hogy a közszférán belül állapítsanak meg eltérő, a végkielégítések mértékétől függő adózási szabályokat, s ez „nem alapozható meggyőző módon” még az alkotmány új rendelkezésére sem. Bihari Mihály hasonlóképpen érvelt, mert az azonos szabályok alapján jövedelmet szerző magánszemélyek között nem lehet különbséget tenni. Lenkovics Barnabás másként látja: miután maga az alaptörvény diszkriminál, ezt az AB nem vizsgálhatja. A testületen belül erről vélhetően lesz még vita.
A nyugdíjpénztári befizetések átirányítása, illetve a pénztártagoknak az állami nyugdíjrendszerbe kényszerítése miatt ugyancsak beadványok sorára lehet számítani. Ezek a lépések is elsősorban a tulajdonhoz fűződő jogokat sértik, ám az alkotmánybírák számára mérlegelési szempontként újfent az emberi méltóság marad.
A döntést illetően a korábbi határozatok adnak némi támpontot: több olyan verdikt is született, amelyben valamilyen pénzbeli juttatás vagy épp adóés járulékfizetési kötelezettség, illetve a személyhez fűződő jogok viszonyát elemezték. Például a kárpótlási törvények kapcsán kimondták: „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba”. Vagyis: a kedvezményezetti kört nem lehetett tetszőleges módon meghatározni.
Egy a járulékfizetéssel kapcsolatos határozatban az alkotmánybírák így fogalmaztak: „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával”. Az emberek – és az őket terhelő kötelezettségek – közti különbségtétel pedig legfeljebb akkor fogadható el, ha annak „tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka” van, tehát nem önkényes.
„Határozottan az a véleményem, hogy nincs olyan mértékben megkötve az Alkotmánybíróság keze, ahogyan azt sokan feltételezik”, olvasható Kiss László alkotmánybírónak a 98 százalékos különadóról szóló határozathoz fűzött párhuzamos indoklásában. Szerinte sok múlik az AB szerepfelfogásán, bár azt maga is úgy látja, hogy „az alkotmány módosítását az Alkotmánybíróság ténylegesen nem vizsgálhatja felül”. Abból kell azonban kiindulni – teszi hozzá –, hogy „az alkotmány rendelkezései koherens rendszert alkotnak”, s a testület „mindent köteles megtenni annak érdekében, hogy – alkotmányértelmezésének eredményeként – az egyes alkotmányi rendelkezések között ne legyen ellentmondás”. (L.K.)
Az AB-n támadta meg az MSZP pénteken az Országos Választási Bizottság azon döntéseit, amelyekkel elutasították a párt országos népi és népszavazási kezdeményezéseit a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban. Három beadvánnyal fordul az Alkotmánybírósághoz a Pedagógusok Szakszervezete is – az érdekvédelmi tömörülés az alkotmánymódosítást, a különadót és az Alkotmánybíróság jogkörének szűkítését kifogásolja.
