Véletlen egybeesésről van szó? A lehetséges válaszok szórása akkora, mintha a szüzesség volna a kérdés. Vagy megvan – vagy nincs. Részletkérdésekkel nem érdemes bíbelődni. Ugyanígy: vagy elfogadják a nők jogát a korai terhesség megszakítására, vagy nem. Vagy a magzati élet szentsége, vagy a nők önrendelkezési joga. A kettő együtt nem megy. Hiába nem erősítik meg fideszes politikusok, hogy az abortusz van a célkeresztben, egy ilyen alkotmányos tételnek egyetlen értelme lehet: a magzat intézményes védelme. A másik oldalról fogalmazva: az abortusz megakadályozása. Vagy csak akadályozása. De az már a félig szűz kategória. Az eddig ismertek szerint az új alkotmány lehet az alap, amire a kerekasztal által követelt új szabályozást építik.

A művi terhességmegszakítás Magyarországon lényegében korlátozás nélkül engedélyezett. Ha van korlát, az az, hogy egyáltalán engedélyeztetni kell. A magzatot viselő nőt saját válsághelyzete feljogosítja az abortuszra. Válsághelyzet pedig akkor van, amikor ő azt mondja. Így is gyűlöletes a bizottsági jelenet a döntést megszenvedő nők számára, de legalább a végeredményben biztosak lehetnek. Lassan ideje a szerelemben a nagyobb óvatosságnak. Úgy fest, megint a húsz év orra alá dörgölnek valamit, amit most eldöntenek, megoldanak néhány hónap alatt.

A rendszerváltozás utáni két évtized valóban méltó tanácstalansággal toporgott az ügy előtt. Az Alkotmánybíróság 1991-ben az abortusz lehetőségét támadó beadványokra válaszolva azt felelte, a jogalkotó legyen szíves eldönteni, hogy a magzatot emberi lénynek tekinti, vagy nem. Ehhez képest tudnak majd ők állást foglalni arról, hogy az élet feltétlen védelme megilleti-e a magzatot, vagy az anya önrendelkezési joga erősebb. Ha a magzat emberi lény, nincs kérdés. A hét év múltán meghozott második AB-határozat megalkotói sem számíthattak a törvényhozókra. A kért magzatmeghatározás nem született meg, amiből ők azt a következtetést vonták le, hogy a jogalkotó szerint a magzat még nem ember. Így hagyhatták jóvá a mai megengedő szabályozást, bár a testület kimondta, hogy nem tekinthető alkotmányos megoldásnak, ha a súlyos válsághelyzet fennállását csupán az anya nyilatkozatára alapozzák.

Ha ezek után a magzat fogalmát az alaptörvény mégiscsak definiálja, a vita szinte biztosan eldől. A magzat emberré nyilvánítása egyenlő az abortusz szűk korlátok közé terelésével. Különösen, ha a tételt az ügyben elkötelezett kereszténydemokraták terjesztik elő. Nem ők lesznek azok, akiket könnyen meg lehet győzni, hogy nem az abortusztól kellene elvenni a párok kedvét, hanem a gyerekvállaláshoz meghozni. Még a Fidesz politikai józanságában lehet bízni. Ez lesz ugyanis az a pont, ahol a rapid alkotmányozás leszáll a földre. Eddig a hátrafelé futás, a múltba dajkálódás jellemezte az új alkotmánnyal kapcsolatos híreket. A magzatról szóló döntés volna az első változás, amely élesen belevág a hétköznapokba, amely beviszi a politikát a lakásokba, és ott sem áll meg a konyhában. A józan emberek lerugdosnák ugyan az ágyról, de az már aligha fog sikerülni. Meg kellene állítani a bejáratnál.