A kétharmados többség meg szerzése óta „a Fidesz-kormány karizmatikus vezetője, Orbán Viktor egyre szorosabb ellenőrzés alatt próbálja tartani a közszolgálati médiát. Az Állami Számvevőszék, a főügyész és a leendő alkotmánybírák sorsa immár csak a Fidesz jóindulatától függ, míg eddig a pártok konszenzusa vagy kompromiszszuma kellett megválasztásukhoz. A kormány a köztársasági elnöktől is megszabadult, még úgy is, hogy ő a Fidesz embere volt. Az Alkotmánybíróság egykori elnökeként, máig köztiszteletnek örvendve túlzottan önálló volt számukra.”

A lap megjegyzi: az előző elnök helyébe kineveztek egy „egykori olimpiai vívóbajnokot, akinek a legfontosabb jellemzője, hogy hajlandó aláírni a kormány törvényeit. Részben azért, hogy a Jobbikot gyengítse, Orbán folyamatosan fűti a nacionalista érzelmeket, miközben kritikusainak azzal válaszol, hogy ő csak az emberek akaratát teljesíti, amely új »társadalmi szerződést« és »a nemzeti együttműködés rendszerét« követeli”.

A szerző, Jan-Werner Mueller azt is megemlíti, hogy a kormány korlátozza az Alkotmánybíróság jogköreit. Azét a testületét, amelyet „1989-ben a német alkotmánybíróság mintájára hoztak létre, és amely mindeddig meggyőzően védte a demokráciát és a jogállamot. Elképzelhető, hogy nemsokára Magyarország inkább fog az orosz »irányított demokráciára« hasonlítani, mint a plurális nyugati demokráciára, amelyet a fékek és ellensúlyok rendszere jellemez”.

A szerző szerint az, hogy januártól Magyarország lesz az Európai Unió soros elnöke, jó lehetőséget ad arra, hogy Brüszszel kifejezze nemtetszését az eseményekkel kapcsolatban. A Guardian cikke azonban megjegyzi: sikertelenek voltak az Ausztria ellen bevezetett szankciók 2000-ben, miután Jörg Haider szélsőjobboldali pártja bekerült a kormányba. Firtatja azt is, vajon SilvioBerlusconimiért nem kapott még figyelmeztetést.

Az írás szerint azonban nem tudni, vajon hová vezettek volna az ausztriai események, ha nem vezetik be a szankciókat, és azt is hangsúlyozza, hogy Haider pártja nem tett semmit a demokrácia ellen, csupán a retorikája volt megkérdőjelezhető. „Azonban más a helyzet akkor, amikor egyértelmű bizonyítékok vannak arra, hogy a demokrácia lerombolására történnek lépések, mint a mai Magyarország esetében. Olaszországban ezzel szemben az alkotmánybíróságnak még mindig jelentős jogosítványai vannak Berlusconi korlátozására (épp most fog arról dönteni, hogy az ellene folyó pereket el lehet-e halasztani az elnöki mandátuma lejárta utáni időkre).”

„A magyarok hagyományosan EU-barátok. Érdekli őket, mit gondol Európa. Itt az ideje, hogy Európa el is mondja ezt nekik. (...) Egy jelzés Brüsszeltől biztosan megerősíti a Jobbik híveit heves nacionalizmusukban, ám egy állítólag középen álló kormány is ezt teszi, ha folyamatosan legitimálja az elképzeléseiket.”