A hatalom mindenkori, mindenfajta gyakorlója természeténél fogva hajlamos rá, hogy az őt kormányra juttató polgára elől a lehető legtöbbet eltitkolja. Erre leginkább az államtitok intézményét használja, közérdekből titoknak nyilvánítva minden olyan információt, amellyel a halandók feletti kiemelt, előjogokkal felhatalmazott fontosságát, egyszersmind hatókörének kiterjesztését igazolja.

Védekezésként a polgár létrehozta a nyilvánosságot. Eszközeként a sajtót, amelynek alapfunkciója, hogy a közre tartozó olyan dolgokat, amikről a hatalom nem szívesen beszélne, feltárja a közösség előtt. A parlamenti demokráciában létrehozta továbbá azokat az ellensúlyokat – Alkotmánybíróságot, közpénzügyi ellenőrzést stb. –, amelyek a törvényhozás és a végrehajtó hatalom tévedéseit korrigálják, erőszakosságát, túlburjánzását kordában tartják. Adatvédelmi biztosi rendszert szervezett, mert úgy gondolja, hogy az állam gyakran túl sokat akar megtudni arról, amihez semmi köze. A polgár ezekkel az intézményekkel védekezik, ha meg akarják sérteni a privát- és a közszférának a felvilágosodás óta szent szétválasztását, az ember szabadságának egyik fő garanciáját.

Látjuk, mit tesz most a hatalom. Gúzsba köti az őt ellenőrizni hivatott intézményeket. Látjuk, hogyan telepszik rá a nyilvánosságra elfojtva az ellenvéleményeket. Ám az erőszakos, túlburjánzó állam nem állhat, és nem is áll meg itt.

A minap Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési minisztertől megtudtuk: a jövőben állami feladat lesz a „nemzeti adatvagyon”, a kiemelten fontos adatbázisok kezelése és működtetése, mert az magáncégek kezében nincs biztonságos helyen. A következő év végéig ezért, amint azt a kormány már elfogadta, s a parlament a „közeli napokban” megszavazhatja: az állam ebben a „kiemelten védett adatbázisban” rögzítheti lakcímeinket, amelyek alapján bárki névre is viszszakereshető, a közúti közlekedési adatokat, a bűnügyi, szabálysértési, foglalkoztatási, szociális, agrártámogatási és egészségügyi adatokat, a nyugdíjnyilvántartást – talán a magán-nyugdíjpénztárit is. A népszámlálási törvénybe utólag beiktatott vallási hovatartozást is. Ha valakit megnyugtat, bevezetik a „nemzeti adatvagyon körébe tartozó állami nyilvántartás elleni bűncselekmény” új kategóriáját, s előírják azt is, ne lehessen a központi adatokból személyi profilt alkotni. Ha most valaki tényleg megnyugodott volna, azért jobb, ha tudja, a miniszter később eldöntendő „technikai kérdésnek” nevezte, ki kezeli majd konkrétan az óriási adatbázist. Teljes civil vagy parlamenti ellenőrzésről sem esett szó.

Minden civilizált állam népszámlálással rendszeresen rögzíti az ország és a lakosság mérhető állapotát. Ezzel semmi baj, hiszen nem csak a hatalomnak, a lakosságnak is hiteles önképre van szüksége. A demokratikus berendezkedés és az emberi szabadság viszont akkor és ott sérülhet és sérül is, amikor a „nemzeti adatbázist” ellenőrizetlenül, mert ellenőrizhetetlenül kezeli és használhatja fel bármilyen politikai színezetű hatalom, miközben lehetetlenné teszi, hogy a polgár róla megtudjon mindent, amihez állampolgárként joga lenne.