Javaslatok az új alkotmányhoz: fegyvertartás és állami e-mail
„A magyar nép pontosan fogja tudni, hogy a 2011. évben várható új alkotmány egypárti (…) diktátum szüleménye” – talán ez az alkotmányozási folyamatról megfogalmazott egyik legsarkosabb vélemény, ami csak A mint Alkotmány címen az Origo által létrehozott blogon olvasható. A több száz hozzászóló többsége egyelőre nem félti a demokráciát, s általában nem is vonja kétségbe, hogy új alaptörvényre van szükség. De arról, hogy mi kerüljön bele – amint esetleges válogatásunkból is kiderül –, igencsak megoszlanak a vélemények.
„Az 1989-től hatalomra került kormányok valamennyien súlyos mulasztást követtek el, amiért nem tették lehetővé az alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását, és nem állították helyre a jogfolytonosságot, s nem adták vissza a nemzetnek ősi jogrendjét.” Íme egy markáns, az alaptörvény megújításának fontosságát igazoló álláspont. A blogbejegyzés szerzője szerint „minden jog és birtok forrása a Szent Korona”, míg „a föld-, a víz-, a levegő- és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot”. De valakinek ez sem elég, mert „vissza kellene állítani a magyar királyságot”. A kiindulási pont persze más is lehet. „Az alkotmány egy zsinórmérték, amihez minden törvényt mérünk. Efölött már csak Isten van. És az Úr alkotmánya, a tízparancsolat. Mutasson nekem valaki egy olyan jogászt, aki jogi boncolgatásba merné venni.” És mindjárt egy ellenvélemény: a készülő alaptörvényt „a Szent Korona-tantól és hasonló elavult és a köztársaság eszményével összeegyeztethetetlen demagógiáktól kell leginkább megvédeni”. Tehát a „keresztény mázra” semmi szükség. A magyarázat pedig az, hogy „a magyar nemzet alkotmányát nem szabadna vallási alapon kirekesztővé tenni”. „Én ufóhívő vagyok. Ez az én hitem. Ennek ellenére nem hiszem, hogy bármi keresnivalója lenne az alkotmányban.”
„Az alkotmány korlátozza a döntéshozókat, ne fordítva! Az alkotmány szabályozza az Alkotmánybíróság tevékenységét is, azt megváltoztatni kizárólag népszavazás útján lehessen!” Így reagálnak a testület hatáskörét korlátozó lépésekre. A kommentelő az alaptörvénybe foglalná azt is, hogy a politikusoknak milyen kötelezettségeik vannak a polgárokkal szemben.
Többször felvetődik a köztársasági elnök közvetlen választásának kérdése. Ha a nép választ, „kisebb az esélye, hogy egy drótokon rángatott bábu legyen az állam feje”. Ebben az esetben a hatáskörét is bővíteni lehetne, hogy válsághelyzetben – amikor például „szélsőséges legitimációs defi cittel” küzd egy kormány – feloszlathassa a parlamentet. Ugyanezt a jogot egyébként a népnek is megadná valaki, mert „nem tartható, hogy felelőtlen ígérgetésekkel bárki hatalomra kerüljön, és ott bebetonozza magát”.
A politikusokkal szembeni bizalmatlanság más formában is megjelenik. Sokak véleménye, hogy a képviselőket közvetlenül kellene választani, és aki alkalmatlan – például hazudik, a nép érdekeivel ellentétes politikát folytat, esetleg kompromisszumokra képtelen, konfrontatív személyiség –, azt bármikor vissza lehessen hívni. Minderre nem lenne szükség, ha a képviselők „csak javaslatokat tesznek, a döntést az állampolgárok maguk, internetes szavazással hozzák meg”.
Az álláshalmozást sem szeretik a hozzászólók, ezért nem kevesen szigorúbb összeférhetetlenségi szabályokért kiáltanak. Egy bejegyzés szerint pedig az „offshore lovagokat” kellene inkább távol tartani a politikától. Általánosabban fogalmazva: „a politikai pályán csak teljesen tiszta erkölcsi, jogi múlttal, jelennel lehessen szerepet vállalni”.
Úgy tűnik, a választók magukban sem mindig bíznak. Legalábbis erre utal, hogy korlátoznák még a szavazati jogot is. Van, aki azt iskolai végzettséghez, más az adófizetési kötelezettség teljesítéséhez kötné. Nem kevésbé érdekes, bár az előbbi felvetéseknek némileg ellentmondó gondolat: a választáson legyen kötelező a részvétel.
Sokan aggódnak a közbiztonság állapota meg az igazságszolgáltatás működése miatt is. Néhányan alanyi joggá tennék a fegyvertartást – „marok- és/vagy hosszú félautomata lőfegyverek” birtoklását –, hogy megvédhessük magunkat, s akadnak, akik a csendőrség felállításában, mások a szigorúbb szankciókban, a halálbüntetés ismételt bevezetésében látnák a megoldást. Egy javaslat szerint a külső kontroll nélkül működő bíróság helyett – miután a túl nagy függetlenség „elbizakodottá” teszi a bírákat, így önkényes, a társadalom igazságérzetét sértő döntéseket hoznak – esküdtszékre kellene bízni az ítélkezést. Bár minderről megoszlanak a vélemények, a rendpárti álláspont tűnik uralkodónak.
Az emberi jogokról is viszonylag sok szó esik. Többen az alaptörvénybe foglalnák például a munkához, a lakhatáshoz való jogot, s hangsúlyosabban szerepeltetnék a törvény előtti egyenlőség elvét is. Érdekes gondolat: „a Magyar Köztársaság minden állampolgára számára ingyenesen biztosít 1 darab állampolgári e-mail címet”. Az információs társadalommal kapcsolatos kérdések – ilyen többek között az elektronikus ügyintézés, az internetes népszavazás – egyébként gyakran viszszaköszönnek.
Az internet máris a polgárok széles körének teremt beleszólási lehetőséget az alkotmányozásba. Igaz, a blogolók sem feltételenül bíznak benne, hogy a folyamatra érdemi befolyást gyakorolhatnának, amit egyikük meg is fogalmaz: „abban nem nagyon hiszek, hogy ha a jelenlegi törvényalkotók elképzelésétől nagyon eltérő vélemények lennének többségben, akkor azokat figyelembe is fogják venni”.
Egy megjegyzésre azonban érdemes figyelni: „Az alkotmány nem a múltról (dicsőséges és olykor szégyenletes) kell hogy szóljon. (…) A készülő alkotmány a máról és még inkább a holnapról kell hogy szóljon. Nekünk és még inkább unokáinknak. A preambulum sem íródhat más szellemben.”
