A törvénytervezet szerint 40 év szolgálati idővel csak azok a nők mehetnek nyugdíjba, akik legalább három gyermeket szültek, és azokat legalább tíz éven át saját háztartásukban nevelték. Kétgyermekes nők esetében az elvárt szolgálati idő 42 év, egygyermekesek esetében 44 év. A tervezett szabályozás egyáltalán nem ad kedvezményt a gyermekteleneknek, valamint az örökbe fogadó és nevelőszülőknek – az indoklás szerint az utóbbiaknak azért nem, mert „ha a gyermeknevelés önmagában is kedvezményre jogosítana, azt a férfiaknak is meg kellene adni, így pedig nem tudnák kompenzálni a nők nyugdíjhátrányát, másrészt pedig olyan széles kört jogosítana fel az igénybevételére, amely a nyugdíjrendszert teljesen fenntarthatatlanná tenné”.

Az örökbe fogadó szülők kizárása nemcsak diszkriminatív, hanem jogellenes is, az örökbefogadásról, illetve a családjogról szóló jogszabályok szerint ugyanis rájuk az örökbefogadás pillanatától pontosan azok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mint a vér szerinti szülőkre –ez szolgálja ugyanis az örökbe fogadott gyermekek érdekét. Ráadásul az új szabály nagyon súlyos adatvédelmi aggályokat is felvet, hiszen az állam hivatalosan nem tudhatja, hogy melyik gyermek örökbe fogadott, és ki nevel örökbe fogadott gyereket. A törvény konkrétan úgy rendelkezik, hogy a gyermek az örökbefogadással – függetlenül attól, hogy milyen típusú, tehát nyílt vagy titkos örökbefogadásról van szó – a vér szerinti gyermek jogállásába lép, és minden, az örökbe adott státusára vonatkozó adatnak a további kezelése, tárolása, átadása törvénytelen.

De nem ez a készülő nyugdíjszabályozás egyetlen hibája. A Fidesz–KDNP a választási kampány során olyan várakozásokat keltett, amelyek szerint a nők számára a 40 ledolgozott év utáni nyugdíjba vonulás általános lehetőség lesz. Szerte az országban erre készülnek tízezrek, és nem csak a munkavállalói oldalon. Bevett munkaadói gyakorlat lett például, hogy azokat a nőket, akiknek a válság miatt veszélybe került a munkahelyük, de már megvan (vagy a közeljövőben meglesz) a 40 szolgálati évük, a nyugdíjba vonulás lehetőségére számítva nem küldték el.

A tervezethez mellékelt pár soros hatástanulmány szerint a korlátozott lehetőség az első évben legfeljebb 14 ezer nőt érint majd. Ez azonban meglehetősen nagyvonalú becslésnek tűnik, és természetesen már a 42 évet ledolgozott kétgyermekes, illetve a 44 évet ledolgozott egygyermekes nőket is tartalmazza.

Azok, akik a kampányban említett módon vonulhatnak nyugállományba (40 ledolgozott év után, teljes nyugdíjjal) – vagyis jellemzően az 57-58 éves háromgyermekesek –, legfeljebb néhány százan vannak.

Hogy ez valójában a kampányígéretek megszegése, és jelentős ellenérzést szül majd, az a kormány számára is nyilvánvaló. Erre utal, hogy a tervezet az előterjesztők szerint speciális kommunikációs teendőket igényel majd. „A nők 40 év szolgálati idővel történő nyugdíjba vonulásával kapcsolatban támadás várható, mert a társadalomban elterjedt, hogy minden nő nyugdíjba mehet 40 év szolgálati idővel. A tervezetben ehhez képest szűkebb a kedvezményezettek köre” – írja erről az összefoglaló.

A tervezet legfeljebb 10-15 milliárd forintos kiadással számol, miközben a nemrég bejelentett félszázalékos járulékemeléstől (amelyet éppen a 40 éves szolgálat után járó korkedvezményes nyugdíj költségeivel indokoltak) több mint 40 milliárd forintot remél a kormány.

Az időskor három támasza