RobbanófejTótvázsonyban
A tartalomjegyzék szerint a dosszié három iratot tartalmaz: 1. Az 1989. március 3-i moszkvai Mihail Gorbacsov–Németh Miklós-tárgyalás magyar jegyzőkönyve; 2. Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök levele Németh Miklóshoz „1989 végén”, amelyben tudatja, hogy megtörtént a szovjet atomfegyverek kivonása Magyarország területéről, s amelyet Sztukalin nagykövet adott át Németh Miklósnak; 3. Azon levél másolata, amelyet Németh Miklós miniszterelnök 1990. január 5-én írt Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnöknek, s amelyben „felszólította őt, hogy a szovjet csapatkivonulás konkrét kérdéseiről kezdődjenek tárgyalások”.
Az első dokumentum a tárgyalások hangfelvételének 23 oldalas leirata. Ez nem azonos az 56-os Intézetnek a Gorbacsov Alapítványtól származó korábbi közlésével. A második, dátum nélküli irat oroszul közli a legfontosabbakat: 1. a Szovjetunió 1969–1970 és 1989 között nukleáris tölteteket tárolt Magyarország területén; 2. az atomtölteteket őrző „önálló javító-technikai bázis” („OJTB” rövidítéssel szerepel az iratban) Tótvázsony környékén helyezkedett el; 3. a nukleáris tölteteknek a bázisról történő eltávolítására 1989. november 22. és 24. között került sor.
A kelet-európai „atombotrány” a kilencvenes évek elején a szovjet csapatkivonások kapcsán robbant ki. 1991 márciusától olyan információk kerültek nyilvánosságra, hogy atomfegyvereket tároltak Lengyelországban és Magyarországon is. Viktor Dubinyin, az északi hadseregcsoport főparancsnoka ezt Lengyelország vonatkozásában megerősítette.
A varsói hírek hatására felerősödtek a magyarországi helyzet tisztázását követelő hangok. Antall József miniszterelnök március végi sajtótájékoztatóján kijelentette: Magyarországon voltak ugyan rövid hatótávolságú nukleáris fegyverek, de ezeket 1990 márciusáig kivonták. Ezt a dátumot erősítette meg Sebők János, a magyar rakétadandár volt parancsnoka is. Szerinte a választásokat követően még itt voltak a szovjet nukleáris töltetek. Annus Antal honvédelmi államtitkár a Szabad Európa Rádiónak elmondta, hogy mivel ténylegesen 1990. március 12-én kezdődött meg a szovjet csapatok kivonása, így csak ennek a keretében kezdődhetett meg az atomtöltetek kivonása. Azaz erre nem Németh Miklós miniszterelnöksége alatt, hanem csak a rendszerváltás után került sor.
Végül aHonvédelmiMinisztériummegkeresésére a moszkvai védelmi minisztérium hivatalosan bejelentette, hogy Magyarországon a Varsói Szerződés keretében, ha „jelentéktelen mennyiségben” is, de tároltak szovjet atomfegyvereket. Addigi hallgatásuk okát is megadták: „Minthogy az új magyar katonai vezetés 1990 nyarán alakult meg, s ekkorra már nem voltak magyar területen a szovjet atomfegyverek, szovjet részről nem tartották célszerűnek az adatok átadását a magyar félnek ebben az ügyben.”
Az atomtöltetek kivonásának pontos időpontja tehát továbbra is homályban maradt. A napvilágra került információk viszont cáfolni látszottak Németh Miklós egy évvel korábbi kijelentését, amelyben „atommentes országot” ígért átadni Antall Józsefnek. Ezért lehet fontossága a most előkerült dokumentumnak, amelyről Oplatka András is említést tesz könyvében a „Németh Miklós magántulajdonában lévő iratokra” hivatkozva. A levéltári dossziéban azonban a tartalomjegyzékben jelölt iratokon túl Németh Miklósnak az egyes kérdések vonatkozó megjegyzései is megtalálhatók.
A Rizskov-irat három részből áll, legfelső része ki van takarva. A feljegyzésekből azonban kiderül, hogy ebben az 1. pontban a Conrad-ügyről volt szó: „Konrád (sic!): átveszik az anyagokat! Itteni hírszerzési emberükön keresztül!” A magyar beszervezéssel, de Moszkva érdekében kémkedő Clyde Lee Conrad amerikai őrmestert 1988-ban tartóztatták le. Pere 1989-ben még javában tartott egy német bíróság előtt. A napvilágra került bizonyítékok kínosan érintették a magyar és a szovjet vezetést. Ez lehetett az oka, hogy az atomfegyverek kivonásáról szóló információk mellett Rizskov fontosságot tulajdonított ennek a problémának is. Ráadásul – tudhatjuk meg Németh további irataiból – ekkoriban üzente meg titokban Conrad, hogy kész Magyarországra kevésbé terhelő vallomást tenni, ha a magyar hatóságok idővel kezdeményezik a kicserélését. Németh Miklós elutasító döntéséhez hozzáfűzte: „Egy okkal több, hogy szakítani kell a régi állambiztonsági hagyományokkal!”
Az irat 2–3. pontjai a csapatkivonás, illetve az atomtöltetek elszállításának a tényeit rögzíti. [Szögletes zárójelben Németh Miklós megjegyzései szerepelnek; a (...) zárójelek az eredeti iratban szerepelnek.]
2. A csapatok kivonásáról. Lehetségesnek látszik Magyarország területéről – a magyar fél egyetértésével – 1990-ben egy repülőezred – az ellátó és a kiszolgáló egységekkel együtt (a debreceni repülőtérről) [„csak egy helikopteregység”] –, egy rakétadandár, egy gépesített lövészezred, három önálló zászlóalj és a katonai építőalakulatok kivonása. [„Közvélemény tájékoztatása! Együttes, közös akcióra lenne szükség!! Egyidejűleg és egyeztetve!!!”]
Ebben az esetben a szovjet hadseregcsoport körülbelül 6 ezer emberrel, 42 repülőgéppel, 18 taktikai rakétaindító-állással [„18 rakéta”], 120 harckocsival, 64 löveggel és aknavetővel [„64 ágyú”] fog csökkenni.
3. A nukleáris töltetekről. Az SZSZKSZ és Magyarország közötti kormányközi megállapodással összhangban az 1969–70-es években az 1542-es, önálló javító-technikai bázison (Tótvázsony – a Balaton tó körzete) nukleáris tölteteket telepítettek a Magyar Néphadsereg és a Déli Hadseregcsoport számára. Ugyanez a megállapodás kimondta, hogy az OJTB minden létesítménye és épülete Magyarország tulajdonát képezi, és a szovjet katonai egység ideiglenes használatába kerül, amely felelősséggel tartozik ezen objektumok épségéért. 1989-ben döntés született a nukleáris tölteteknek a 1542-es OJTB-ről az SZSZKSZ területére történő átszállításáról. A nukleáris töltetek áthelyezésével kapcsolatos feladatokat folyó év november 24. és 26. között végrehajtották. Jelenleg az OJTB-a nukleá ris töltetek nincsenek. [„1989: kivonták (határozat!)! nov. 24–26-án kivonták! jelenleg nincs ott robbanófej!!”] Ami magát az 1542-es OJTB-t illeti, azt a magyar fél egyetértése esetén ki lehetne vonni Magyarország területéről az 1990-es évben. [„15-42-es alakulatot kivonja 1990-ben. (Egyetértek.)”]
A dokumentum végén Rizskov még közölte, hogy két további kérdéssel kapcsolatban – a kölcsönös elszámolások új rendszere, valamint egy erőmű építése Nyugat-Magyarországon – a Szovjetunió Minisztertanácsa megfelelő utasításokat adott ki. Németh Miklós a kereskedelmi kapcsolatokban mutatkozó elszámolási problémák miatt írhatta oda: „Hőerőmű – $ elszámolás!” Feltehetően az atomtöltetek kivonásának a ténye is hozzájárult ahhoz, hogy a szovjet csapatkivonásokra vonatkozó tárgyalásokat egyre határozottabban sürgetette a magyar kormány. 1990. január 5-i levelében Németh Miklós már azt kezdeményezte, hogy a szovjet csapatok teljes kivonásával kapcsolatos konkrét kérdésekről mielőbbi – lehetőség szerint még januárban – érdemi tárgyalások kezdődjenek. Végül az „ideiglenes itt-tartózkodásnak” véget vető egyezményt Horn Gyula magyar és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter 1990. március 10-én írta alá Moszkvában, a magyar ellenzéki pártok képviselőinek jelenlétében.
