A Médiatanács külön nyilvántartást vezet majd valamennyi szolgáltatóról, legyen az tévé, rádió, nyomtatott vagy online sajtótermék. Az ugyan nem derül ki a tervezetből, hogy pontosan mi az az ismételt súlyos jogsértés, ami miatt egy terméket törölhetnek a nyilvántartásból, mindenesetre a széles portfólióval rendelkező, „több lábon” álló piaci szereplőknek alaposan át kell majd gondolniuk hazai terveiket, ha az újabb csomagot elfogadják. Szakértők szerint ugyanis minden idők legbonyolultabb piaci szabályozásával van dolgunk, ami alapján szinte „bármit kiszámolhatnak”. A lineáris, vagyis közvetített tartalmak, illetve a lekérhető szolgáltatások (pl. videotárak), tévék és rádiók, nyomtatott termékek és tematikus szolgáltatások, internetes hírportálok, napilapok és hetilapok, terjesztők közötti összefonódások szinte minden variációjára igyekszik „megoldást” (tiltást) találni a készülő törvény, még tapasztalt médiajogászok számára is követhetetlen szempontrendszerrel.

A koncepció átfogó felülvizsgálatot ír elő a kiadott hatósági engedélyek tekintetében. Az új feltételeknek nem megfelelő szolgáltatók féléves türelmi időt kapnak, hogy rendezzék soraikat.

A koncepció egyik kulcsmondata, hogy „a médiaszolgáltatók közönségaránya és a sajtóterméket kiadók piaci részesedése a sokszínű médiapiac fenntartása, valamint a tájékoztatási monopólium létrejöttének megakadályozása céljából e törvény keretei között korlátozható”. Különféle szabályok vonatkoznának a 20-25-30-35 százalék, illetve annál magasabb nézettségű/hallgatottságú szolgáltatókra, attól függően, hogy milyen piaci szegmensekben milyen részesedéssel vannak jelen.

Ha például egy tévéadó évi átlagos közönségaránya 35 százalék fölötti (bár ilyen jelenleg nincs, sőt a piac inkább töredezik), vagy a tévés, rádiós, nyomtatott, illetve online piacon együttesen 40 százalék feletti arányt ér el, akkor korlátozzák a szolgáltatót és „bármely tulajdonosát” is: nem indíthat új szolgáltatást, és nem szerezhet részesedést más médiavállalkozásban, viszont köteles műsorstruktúrája módosításával „vagy egyéb módon intézkedni a médiapiac sokszínűségének növelése érdekében”. Leegyszerűsítve: senkinek nem lehet egyszerre befolyásos tévévagy rádiócsatornája, hírportálja, napilapja, hetilapja, terjesztői vállalkozása – még közvetve sem. (Az egyéb módon pedig akár nézhetetlen műsor készítését is jelentheti.) Ha egy tévé- vagy rádiócsatorna 10 százalékos éves közönségarányt ér el (ahogy az RTL és a TV2, a Neo és a Class FM), akkor jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatónak minősül, és mint ilyen, külön szabályok (például más műsorkvóták) vonatkoznak majd rá.

A terjedelmes törvénykoncepció szerint aki országos szolgáltatásra (például rádiófrekvenciára) jogosult, nem szerezhet befolyásoló részesedést más médiavállalkozásban, a tematikus adók kivételével (ez viszont könnyítés a nagy kereskedelmi tévéknek). A körzeti és helyi adók és tulajdonosaik a vételkörzetükön belül nem társulhatnak be konkurenciába sem. Az „antennás” tévécsatornák cégeit is korlátozzák, amikor előírják, hogy azokban egy vállalkozás legfeljebb a szavazati jogok 49 százalékával rendelkezhet.

További korlátozás, hogy aki országos napilapban, hetilapban befolyásoló részesedéssel, kiadói, illetve alapítói joggal rendelkezik, az országos – hálózatba kapcsolódás nélküli – műsorszórással terjesztett médiaszolgáltatóban, műsorterjesztőben nem szerezhet befolyásoló részesedést, és viszont. Ugyanez vonatkozik a tízezer fölötti példányszámú helyi napilapok kiadóira vagy a lapterjesztőkre. A műsorterjesztők és médiaszolgáltatók összefonódását tiltó passzus szerint pedig egy adott rendszeren terjesztett szolgáltatások negyede, a rádióadók fele tartozhat legfeljebb egy kézbe (azon médiaszolgáltatások számáról van szó, „amelynek szolgáltatója befolyásoló részesedéssel rendelkezik azonos médiaszolgáltatóban vagy műsorterjesztőben”).

A rádiós piacon is átrajzolják a viszonyokat, ami azért sem mellékes, mert a médiahatóság hamarosan dönt a több mint hatvan „lejáró” frekvenciáról. Változnak a pályázati feltételek, rövidülnek a határidők, új szerződéseket köt a médiahatóság a frekvenciapályázatok nyerteseivel, új ellenőrzési feltételekkel, változó, a vételkörzet nagyságától és „gazdasági teherbírásától függő műsor-szolgáltatási díjakkal.

– Sem a digitális médiarendszert, sem a magyar médiapiacot nem érti, aki ezt a médiatörvényt előkészítette – nyilatkozta lapunknak Polyák Gábor médiajogász, a pécsi egyetem oktatója. Eleve kevés szereplő van a hazai médiapiacon, tette hozzá, és félő, hogy azok is külföldre települnek a követhetetlen szabályok miatt. – Bonyolult, indokolatlan és elavult szabályozást akarnak, érthetetlen számítási módszerekkel, és ez könnyen visszaüthet – mondta a tulajdonosi korlátokról a médiajogász.

Ténylegesen azokat a szereplőket sújthatja, amelyeknek sokféle szolgáltatásuk, több csatornájuk van: az pedig, hogy a médiahatóság elveheti a legkisebb nézettségű adót, amivel helyreállítható a küszöbérték, példátlan mértékű piaci beavatkozást jelent. A töredezett médiapiacon a kisebb szereplők tipikusan szélesebb portfólióval, több lábon állva próbálnak talpon maradni – aki pedig ezt akadályozza, azt kockáztatja, hogy ténylegesen ki fog üresedni a médiapiac. A kiszámíthatatlan jogi környezet a nagy tévécsatornákat is állandó fenyegetettségnek teheti ki, de a lekérhető tartalmak (pl. online videotárak) korlátozásával még az internetes piac szereplői is odébbállhatnak Polyák Gábor szerint.

Az új feltételeknek nem megfelelő szolgáltatók féléves türelmi időt kapnak, hogy rendezzék soraikat