Az OVB nem is akarta érteni az MSZP kérdéseit?
Az MSZP – vagy a párt által állított valamelyik miniszterelnök – 2001 óta minden harmadik évben népszavazást kezdeményezett volna, ám eddig egyetlen referendum sem jutott el a kitűzésig. Az első szűrőn a legutóbbi próbálkozásuk is elbukott, hiszen az Országos Választási Bizottság (OVB) hétfőn négy aláírásgyűjtő ív hitelesítését tagadta meg. A testület valamennyi elutasító döntését azzal indokolta, hogy a feltenni szándékozott kérdés nem egyértelmű.
Az egyik kezdeményezés célja, hogy elérjék: „a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket az állam (kormány) semmilyen módon, még átmenetileg sem vonathatja el”. Az OVB álláspontja szerint a felvetés rossz, mert a hatályos jogszabályok nyugdíjjárulékról és magán-nyugdíjpénztári tagdíjról beszélnek, „magán-nyugdíjpénztári befizetésekről” viszont nem, ezért nem tudni, hogy a kérdés mire is vonatkozik. De az sem tiszta – érvel a bizottság –, hogy mit kell érteni az „állam, illetve a „kormány” fogalmán, ráadásul a kormány nem is rendelkezhet a járulék elvonásáról.
A másik aláírásgyűjtő íven arról kérdezték volna a polgárokat, egyetértenek-e azzal, hogy „a magán-nyugdíjpénztári tagdíjat törvény nem módosíthatja – még időlegesen sem – nyugdíjjárulékra”. Az OVB szerint nem egyértelmű, hogy a kötelező vagy önkéntes magán-nyugdíjpénztári befizetésekre kell gondolni. Ugyanakkor a polgárok számára megtévesztő, hogy egy kérdésen belül két különböző fogalmat, a tagdíjat és a nyugdíjjárulékot használják. A kérdés a testület szerint azért is félreérthető, mert téves következtetés levonására adhat módot: ha törvény nem is, de más jogszabály módosíthatja a tagdíjra vonatkozó rendelkezéseket.
„Egyetért-e ön azzal, hogy az állampolgárok magán-nyugdíjpénztári tagdíjait kizárólag az általuk kiválasztott magán-nyugdíjpénztár kezelheti?” – ez lett volna a harmadik referendum tárgya. Csakhogy ez sem egyértelmű – így az OVB –, mert megtévesztő: azt a látszatot kelti, mintha a befizetéseket ma nem az érintettek által kiválasztott pénztár kezelné. A testület emellett rávilágított arra is, félrevezető az „állampolgár” fordulat használata, mert a nyugdíjpénztári tagság állampolgárságtól függetlenül jöhet létre.
„Kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés az új alkotmányt – annak kihirdetése előtt – bocsássa népszavazásra” – ez az utolsó, talán legegyszerűbbnek tűnő, s csupán népi kezdeményezésként benyújtott kérdés. Csakhogy a választási bizottság ezt sem találta egyértelműnek, „mivel annak megfogalmazása megtévesztő a választópolgárok számára”. Egy népi kezdeményezés – amely a parlamentet nem köti, hanem arról legfeljebb tárgyalnia kell – ugyanis „nem irányulhat egy kötelező döntés meghozatalára”.
Ez az esetenként rendkívül kreatív szövegértelmezés nem számít újdonságnak az OVB-nél. Már-már úgy tűnik, mintha a testület esetenként a kezdeményezések beterjesztője és tárgya alapján már előzetesen meghozott döntésekhez próbálna legalább a formállogika szabályaival nem teljesen összeegyeztethetetlen indoklást keresni, és ehhez kényszerűen a hajánál fogva előrángatott érveket is felhoz.
Ezt a vélekedést erősíti Kálmán László nyelvész, aki úgy véli, az OVB elutasító álláspontját számos helyen meglehetősen cinikus indoklással támasztja alá. Mindenki tudja ugyanis, hogy miről van szó, a testület mégis felveti: a kérdés alapján nem derül ki, hogy a kezdeményező mit ért magán-nyugdíjpénztári befizetésen. Hasonlóképpen minősítette a bizottságnak azt a kifogását, amely szerint nem világos, hogy a kezdeményezés melyik nyugdíjpénztárra vonatkozik.
A nyelvész szerint egészen elképesztő, hogy az OVB félrevezetőnek tartja a tagdíj és a nyugdíjjárulék egy kérdésen belüli szerepeltetését. Itt azonban éppen arra kellene választ adni, hogy a magán-nyugdíjbiztosítási tagdíjat törvény átminősíthet-e nyugdíjjárulékká. Ha ez a bizottság szerint értelemzavaró, egyáltalán nem lehet olyan kérdést feltenni, amelyben két fogalom között lehet választani – véli Kálmán László. A törvény fordulatot itt egyébként szerinte lehetetlen úgy értelmezni, hogy az azt sugallaná: más jogszabály módosíthatná a tagdíjfizetés rendjét. Azt pedig a kérdés sem állította, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagság az állampolgárságon alapulna – említi a nyelvész –, itt csupán az emberek egy csoportját határozzák meg ezzel a szóval.
A kérdéseket természetesen lehetett volna még csiszolni, mert azok egy átlagember számára nem könnyen érthetők, helyenként fontoskodók, felesleges fordulatokat tartalmaznak – ilyen például az államra és a kormányra utalás –, ennek ellenére alkalmasak lehettek volna arra, hogy az adott ügyben megismerjék az érintettek véleményét – summázza véleményét a nyelvész. További észrevétele: nem igazán jók azok a kezdeményezések, amelyek valamilyen cselekvéstől való tartózkodásra szólítanak fel – ilyen például a „nem módosíthatja” fordulat –, inkább a jelenlegi állapot fenntartására kellett volna utalni.
A népszavazási törvény kétségkívül előírja: a referendumra bocsátandó „konkrét kérdést úgy kell megfogalmazni, hogy arra egyértelműen lehessen válaszolni”. Arról azonban nem szól, hogy az érthetőséget köznyelvi értelemben kell-e vizsgálni, vagy inkább a jogilag teljesen precíz megfogalmazás a követelmény – mondta kérdésünkre Tóth Zoltán választási szakértő. Korábban egyébként kísérletet tettek rá, hogy egyértelműségi tesztet dolgozzanak ki, ám ez a munka félbeszakadt.
Pedig az OVB eléggé tanácstalan lehet. „Egyetért-e azzal, hogy a közfeladatot ellátó személy elleni erőszakért az elkövető alapesetben öt évig terjedő szabadságvesztéssel legyen büntethető?”
Ezt a kérdést tette volna fel a Jobbik még 2008 nyarán. A választási bizottság viszont leszögezte: „a közfeladatot ellátó személy fogalma a jogalkotó számára egyértelmű, a választópolgároktól azonban nem várható el, hogy különbséget tudjanak tenni a hivatalos személy, illetve a közfeladatot ellátó személy (…) között. A kezdeményezés tehát jogilag korrekt volt, ám a testület szerint az emberek mégsem képesek egyértelmű választ adni.”
Most viszont más a helyzet, hiszen Tóth is úgy véli, a hétfőn elutasított kérdésekre mindenki tudna válaszolni. A tét ugyanis közismert: akarják-e az emberek, hogy a nyugdíjjáruléknak eddig a magánbiztosítókhoz utalt hányada mostantól a költségvetésbe folyjék be. Maga sem vitatja persze, hogy amennyiben a hatályos jogszabályokban szereplő fogalmakat használják, a félremagyarázható fordulatokat pedig pontosítják, a kezdeményezők nagyobb eséllyel számíthattak volna a hitelesítésre.
A szakértő ugyanakkor emlékeztetett rá, hogy egy törvénymódosítással – mandátumuk lejárta előtt több mint három évvel – visszavonták az OVB parlament által választott tagjainak megbízatását, s kizárólag kormánypárti jelölteket delegáltak helyettük. Ez meglehetősen aggályos, de az sem szerencsés, hogy a testületbe az Országgyűlés minden általános – parlamenti, önkormányzati és EP-képviselői – választás előtt új embereket küldhet. A gyakori személycserék lehetőségének következménye pedig Tóth szerint egyfajta igazodási kényszer lehet.
Az MSZP mindenesetre az Alkotmánybíróságon támadja meg a párt népszavazási kezdeményezéseit elutasító határozatokat.
Az MSZP 2001-ben a munka törvénykönyvének módosítására, az évenkénti nyugdíjemelés módjára, a sorkatonai szolgálat eltörlésére és az ingyenes nyelvvizsgáztatásra vonatkozó kérdéseket tettek volna fel, ám csak kettő ment át az Alkotmánybíróságon, s végül letettek az egészről. Három évvel később Medgyessy Péter emlékezetes közjogi javaslatait – például a közvetlen államfőválasztás ügyét – bocsátotta volna referendumra, de nem követte tett a bejelentést. Gyurcsány Ferenc pedig 2007-ben fordult volna a néphez, ám a körülbelül húsz, elsősorban a közpénzügyek átláthatóságát szolgáló csomag legtöbb eleme elvérzett az OVB előtt, s végül az egész feledésbe merült.
