A központi bérfinanszírozás bevezetéséről szóló tervek nem váratlanok, hiszen Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár korábban számos fórumon nyilatkozta azt, hogy a közoktatási intézmények kiadásainak 90 százalékát kitévő béreket a központi költségvetésnek kellene biztosítania, a fenntartóknak pedig legföljebb a működési költségek 10–15 százalékát kéne finanszírozniuk. Jelenleg az iskolai kiadások úgy 50-60 százalékának fedezete érkezik a központi büdzséből, a többit a fenntartóknak maguknak kell kiegészíteniük.

Az önkormányzatok anyagi lehetőségei azonban eltérőek, ebből pedig komoly színvonalbeli különbségek adódnak az egyes iskolák között. Ezt orvosolná a Nemzeti Erőforrás Minisztérium a központi bérfinanszírozással, amelyben Hoffmann Rózsa lapunknak adott korábbi nyilatkozata szerint a gyermek-, a csoportlétszám és a feladat alapján határoznák meg, hány pedagógusra van szükség egy adott iskolában. Kérdés, hogy az új elosztási metódus jelent-e majd egyidejűleg több pénzt is, és nem csupán arról lesz-e szó, hogy a meglévő források alapján számolják ki a szükséges pedagóguslétszámot.

Fizikaóra

A tervezet mindenesetre „óvatos becsléssel” a közoktatás költségvetési támogatásának mintegy évi 50 milliárd forintos növekedésével számol 2012-től a pedagógusbérek rendezése és az új finanszírozási szabályok bevezetése kapcsán, valamint a létrejövő új évfolyamok és oktatásszervezési megoldások miatt. A koncepció szerint ugyanis nulladik évfolyamra járhatnának például azok a diákok, akik az általános iskola után nem tudják megkezdeni középfokú tanulmányaikat, de az általános iskola utolsó osztályának megismétlése vagy középfokú iskolai felkészítő osztály elvégzése pedagógiai szempontból nem indokolt. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokban pedig a két kötelező idegen nyelv mellett egy harmadik tanulása is kötelező lenne. Sőt a nyolc évfolyamos gimnáziumokban a negyedik idegen nyelv fakultatív tanulásához is meg kell teremteni a feltételeket – áll a tervezetben.

További költségnövelő hatás lehet, hogy az anyag szerint fokozatosan át kell térni az ingyenes tankönyvellátásra is az általános iskolákban – igaz, a tankönyvek számát csökkentenék. A középiskolásoknak pedig hat tárgyból kellene érettségizniük. A jelenleg is kötelező magyar nyelv és irodalom, történelem, matematika, idegen nyelv és egy választható tárgy mellett kötelező lenne egy természettudományos tárgyból is érettségizni: ez lehet a fizika, a kémia vagy a biológia.

Költségcsökkentő hatással bírna ugyanakkor a tervezetnek az a kitétele, amely szerint „az óvodák 3 éves kortól fogadják a gyermekeket, 5 éves kortól kötelező az óvodai nevelésben részt venni, a gyermekek tankötelezettsége 6 éves korban kezdődik, és 17 éves korig tart”. A tankötelezettség ugyanis jelenleg 18 éves korig tart, így viszont nem kellene a háromévesre tervezett szakképző iskolákat elvégzett fiatalokat plusz egy évig bent tartani a rendszerben. Az óvodák pedig megszabadulnának attól az előírástól, miszerint a hároméves kort betöltött gyermeket kötelező volna fölvenni. Ez az előírás egy pár évvel ezelőtti módosítás értelmében már az idén életbe lépett volna, ám az utolsó pillanatban jövő szeptemberre halasztották. Az ok: összességében van ugyan elég férőhely az óvodákban, ám nem ott, ahol valójában kellene. Az új férőhelyek kialakítása és fenntartása – pláne központi bérfi nanszírozással – viszont igen drága mulatság volna.

A Nemzeti Erőforrás Minisztériumban azt mondták: az új közoktatási törvény koncepciója december elején kerül föl a tárca honlapjára, s ezután nemzeti konzultációt indítanak róla.

Kamarai tagság tanároknak?

A közoktatási törvény koncepciója szerint a minisztert a döntések előkészítésében a hangsúlyos szerepet kapó Pedagógus Kamara is segítené; ennek megalakulásáról, működéséről és hatásköréről külön jogszabály rendelkezne. Ez az elképzelés sem előzmények nélküli: Gloviczki Zoltán közoktatási helyettes államtitkár egy októberi konferencián az egyik legfontosabb háttértervnek nevezte a kötelező tagságú Pedagógus Kamara létrehozását.

A Pedagógusok Szakszervezete azonban tiltakozik a kötelező kamarai tagság és az azzal járó, adók módjára behajtható kötelező tagdíj ellen. Úgy vélik: a nevelő-oktató munka nagyfokú szakmai önállóságot igényel, és mindig az adott gyermekcsoporthoz igazodik, így az intézményi szabályozásnak a jövőben is döntő szerepe kell hogy legyen e területen.