Büntetőadó: a beosztottak jobban járnak
Szűkebb kört érint a 98 százalékos büntetőadó, viszont azt a korábbi javaslathoz képest jóval hosszabb időre, visszamenőleg kell majd leróni – erről, illetve az Alkotmánybíróság hatáskörét szűkítő előterjesztésekről is dönt ma a parlament. A legutolsó tervezet szerint a végkielégítések – beleértve a szabadságmegváltás címén járó összeget is – kétmillió feletti része után csak az állami és önkormányzati vezetők, illetve a köztulajdonban lévő vállalkozások vezetői adóznának. A beosztott köztisztviselők és közalkalmazottak, valamint az állami és önkormányzati cégek munkavállalói esetében a „pofátlanság” határa három és fél millió forint lenne, s náluk a szabadságmegváltás nem számít bele ebbe az összegbe. Viszont mindenkinek 2005-től kezdődően kell majd elszámolnia a munkaviszony megszűnésével összefüggésben felvett valamennyi járandóságával, függetlenül attól, hogy azt milyen címen –például végkielégítésként, egyszeri juttatásként, esetleg jutalomként – fizették ki.
A kormány által benyújtott eredeti tervezet szerint a kétmilliós plafon a közpénzből foglalkoztatott valamennyi munkavállalóra egységesen érvényes lett volna, ám a szakszervezetek és a KDNP nyomására a Fidesz visszavonulót fújt.Hasonlóképpen visszakoztak az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörének megkurtítására vonatkozó javaslat kapcsán is, de csak módjával. Szakmai körökben és az Alkotmánybíróságnál is kicsapta ugyanis a biztosítékot, amikor Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője a különadóról szóló törvény – de nem a különadó – alkotmányellenességét kimondó AB-határozat kihirdetése után azonnal egy törvénycsomagot húzott elő a zsebéből, amelynek része volt az alaptörvény módosítására vonatkozó egyéni képviselői indítvány is.
A Lázár-féle első javaslat szerint az alkotmánynak azt a még júliusban elfogadott passzusát, amely lehetővé tette a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmek tekintetében az adott évre visszamenőleg kivethető különadót, úgy módosítanák, hogy a „jó erkölcsre” hivatkozást törölnék. Ezzel tulajdonképpen az AB-határozatban megfogalmazott összes kifogásra választ is adnának. Ám a Fidesz – az ellenzéki nyomásra hivatkozva –nem állt meg itt, hiszen az Országgyűlés ma már arról szavaz, hogy a végkielégítéseket 2005-től sújtsák büntetőadóval. Igaz, az előterjesztés szövegéből – miután abban a végkielégítésre vagy a munkaviszony megszüntetésére egyetlen szó sem utal – inkább az derül ki, hogy utólag a költségvetési forrásból származó valamennyi jövedelmet megsarcolhatják, így csak reménykedni lehet a parlamenti többség mértéktartásában.
Ugyanakkor Lázár János a népszavazásra nem bocsátható tiltott tárgyak körét – az adók, a vámok és az illetékek mellett – a járulékokkal is kiegészítette volna. Ennek semmi köze a büntetőadóhoz, annál inkább a magán-nyugdíjpénztári befizetések – tehát a nyugdíjjárulékok – állami költségvetésbe tereléséhez, amelynek kapcsán az MSZP népszavazási kezdeményezést helyezett kilátásba. A szándék tehát egyértelműen a szocialisták kezdeményezésének ellehetetlenítése volt. A politikus még ennél is továbbment. Az indítványában szerepelt, hogy azokban a kérdésekben, amelyekben nem lehet referendumot tartani, az AB se járhasson el. Ezzel pedig még azt is elérte volna, hogy az egyes ágazatokra átmeneti jelleggel kivetett különadó ügyében se lehessen alkotmánybírósági kontrollt kezdeményezni. A legfontosabb cél egyébként nyilván ez utóbbi két tétel mindenáron történő megmentése, mert ha az AB bármelyiket kifogásolhatónak tartaná, azzal több százmilliárdos lyukat ütne a jövő évi – meg az azt követő – büdzsén. Ehhez képest a milliárdos tételt jelentő büntetőadó legfeljebb presztízskérdés lehet.
A frakcióvezető előterjesztéseit azonban – elfogadva azt, hogy a népszavazásra nem bocsátható, tehát tiltott tárgyak körének semmi köze az AB hatásköreihez – több helyen finomították. A mai végszavazásra váró – a Lázár mellett Balsay István (Fidesz) és Vejkey Imre (KDNP) által jegyzett – javaslatok szerint a referendummal kapcsolatos rendelkezések nem változnának, s a pénzügyi tárgyú törvények alkotmánybírósági kontrollját sem zárnák ki. Ám erre csak abban az esetben lenne lehetőség, ha az adókról, vámokról, illetékekről vagy járulékokról – itt szerepel ez a fordulat is – szóló jogszabály például az élethez és emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez, a lelkiismereti szabadsághoz, esetleg a személyes adatok védelméhez fűződő jogot sértené.
A tulajdonhoz fűződő jog azonban kimaradt az egyébként is önkényesnek tűnő felsorolásból. Mindazonáltal az AB legalább esélyt kapott arra, hogy a jogszabályok e körében vizsgálódjék. Az emberi méltósághoz fűződő jogból, mint anyajogból, pedig a testület sok mindent levezethet. Azt például, hogy akit megfosztanak az öngondoskodás lehetőségétől – a magán-nyugdíjpénztári befizetések elterelése tulajdonképpen ezt jelenti –, nem számíthat majd olyan nyugellátásra, amely elegendő az emberhez méltó létfeltételek megteremtéséhez. De felvetődhet az is, hogy az egyes foglalkoztatottak közötti –igen nehezen magyarázható –megkülönböztetéssel nem valósul-e meg ugyanezen jogok sérelme.
Kérdéses ugyanakkor, mit jelenthet a gyakorlatban, hogy a népszavazási tárgyak körét nem módosítják. Vajon azt-e, hogy az MSZP a nyugdíjügyben mégis kezdeményezhet referendumot? E jogértelmezés kérdéses lehet, mert a járulékok – ilyen például a társadalombiztosítási vagy munkaadói járulék – a behajtásuk tekintetében adóként viselkedhetnek. Tehát ha valaki ezeket közterheket nem fizeti meg önként, azon erővel bevasalják.
