Már a héten a parlament elé kerülhet egy újabb, ezúttal a 2006-os zavargások ügyében hozott ítéletek semmisségét kimondó törvénymódosítás – ezt ígéri Balsai István, az akkori rendőri intézkedéseket vizsgáló miniszterelnöki megbízott. Eddig négy hasonló törvény született, és mindegyik az előző rendszerben – tehát a diktatúra idején – elkövetett tömeges jogsértések áldozatainak igyekezett kései elégtételt adni. A nyilvánvalóan koncepciós, tehát kreált bizonyítékok alapján hozott verdiktek mellett azokat az ítéleteket is megsemmisítették, amelyeket a polgári és politikai szabadságjogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített alapjogok – ilyen többek között a gyülekezés, az egyesülés vagy a véleménynyilvánítás joga – gyakorlása miatt szabtak ki.

2006, a tévészékháznál – az egész ország láthatta, mi történik

Balsai annyiban most is koncepciós pereket sejt, hogy álláspontja szerint a televízió székházának ostroma, majd az azt követő tüntetéssorozat résztvevőit legalább részben olyan rendőri jelentések alapján ítélték el, amelyek hamis közokiratnak minősülnek. A miniszteri megbízott ugyanis – az eddigi vizsgálat adatai szerint – azt valószínűsíti, hogy ezeket a jelentéseket nem mindig a rendzavarások helyszínein ténylegesen intézkedők írták alá, hanem esetenként csak azok, akik az elfogott személyek előállítását végezték, vagyis: az eseményekről nem rendelkeztek megbízható információkkal. A bíróságnak tehát – hivatalból vagy kérelemre – minden olyan ítéletet meg kellene semmisítenie, amelyet kizárólag a rendőrök jelentései és vallomásai alapján hoztak.

Az ötödik semmisségi törvényt Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott bírája, Balsai szakértői csoportjának vezetője kezdeményezte, aki – a jobbikos Morvai Krisztina mellett – a 2006-os események kivizsgálására létrehozott Független Jogászbizottság társelnöke volt. Ő azzal érvel, hogy a jogszabály gyors, tömeges és hatékony ügyintézést tenne lehetővé. Völgyesi egyébként az előzetes letartóztatásról hozott végzéseket is semmisnek nyilváníttatná, ha a bírák a kényszerintézkedésről a közrend vagy a társadalmi rend védelmére hivatkozással határoztak. Az ilyen döntéseket azonban többnyire a szökés vagy elrejtőzés, illetve a bűnismétlés veszélyére alapozták, tehát formálisan nem mentek szembe a hatályos szabályozással, miközben a végzések gyakran tényleg vitathatók.

A bűnüldözés területén dolgozó több forrásunk is úgy véli, a politika bele akar avatkozni az igazságszolgáltatás működésébe. A televízióból az egész ország láthatta, mi folyt 2006 őszén Budapesten, ezért koncepciós eljárásokról beszélni az érintett szakemberek szerint elég abszurd. Azt senki nem vitatja, hogy egyedi ügyekben előfordulhatott törvénysértés, ám forrásaink emlékeztetnek rá: a zavargások meglehetősen felkészületlenül értek mindenkit. A rendőrségi intézkedések egy része így bizonyosan jogellenes volt, miként az ügyészség előzetes letartóztatásra vonatkozó indítványai és vádemelési javaslatai, illetve a bíróságok döntései sem mindig voltak megalapozottak.

A jogállami elvek azonban többé-kevésbé érvényesültek – hangsúlyozzák –, hiszen az előzetes letartóztatásról hozott végzések többségét másodfokon hatályon kívül helyezték, s a szabálysértési vagy büntetőeljárásokban született döntések jó részét ugyancsak felülvizsgálták. A rendszer működési zavarait tehát a jogorvoslat keretében nagyjából korrigálták. Amennyiben ez nem történt meg, kétségkívül perújításra lehet szükség, de ahhoz igazolni kell, hogy a hatóságok törvénysértése vezetett a megalapozatlan ítélethez. Vagyis: szerintük előbb külön eljárásban bizonyítani kell az okirat-hamisítást vagy a hamis tanúzást – amit természetesen az érintettek felelősségre vonásának kell követnie –, s utána jöhet a perújítás. Mindez nem megy olyan gyorsan, mint azt Völgyesi szeretné, viszont jogállamban más megoldás nem képzelhető el.

A semmisségi törvény egy diktatúra tömeges jogsértéseire lehet helyes reakció, ám most nincs diktatúra, és tömeges törvénysértésekről sem lehet beszélni – véli Hack Péter büntetőjogász. Szerinte a Balsai-féle vizsgálat kudarcának beismerése, hogy az esetleges visszaéléseket nem egyedileg – tehát perújítás keretében –, hanem a törvény erejével akarják bizonyítani. Hack sem vitatja, hogy előfordulhattak törvénysértések – miként más ügyekben volt rá példa –, de azt mégsem lehet kimondani, hogy minden rendőr hamis vallomást tett, az ügyészek pedig kivétel nélkül hamis vádat képviseltek, s ezért a törvényalkotónak kell átvennie a bíróság szerepét. Ennek kiszámíthatatlan következményei lehetnek – hangsúlyozza –, mert eljuthatunk oda, hogy a rendőri feljelentés valóságtartalmát eleve kétségbe vonják.

Amikor az igazságszolgáltatás „rendes” működési módja a jogsértés, a semmisségi törvény lehet a megoldás, de Fleck Zoltán jogszociológus szerint most nem ez volt a helyzet. Azzal, hogy mégis ezt az utat választanák, a „fülkeforradalomban” kivívott demokratikus fordulat látszatát kelthetik, amikor nincs szükség törvényekre, mert a nép akarata közvetlenül érvényesülhet – fogalmaz. Ráadásul kétségbe vonják a rendőrség, az ügyészség és a bíróság politikamentességét – teszi hozzá –, aminek a jövőre nézve „borzasztó üzenete van”. Ha valakinek aggályai vannak, rendelkezésre áll az egyedi jogorvoslat lehetősége, míg a semmisségi törvény Fleck szerint olyan primitív megoldás, amely csak az igazságszolgáltatás kétségkívül meglévő problémáinak – s idetartoznak a 2006-os jogsértések is – elfedésére alkalmas.