Az emberhez méltó elhelyezési körülmények követelményét nem írhatja felül a „kreatív” jogalkotás – hangsúlyozza közleményében a Magyar Helsinki Bizottság a szabadságvesztés és az előzetes letartóztatás végrehajtásának szabályairól szóló igazságügy-miniszteri rendelet napokban kihirdetett módosítása kapcsán. Az eddigi szabályozás szerint a fogvatartottak számára legalább hat köbméternyi szabad légteret, illetve három – nőknek és fiatalkorúaknak három és fél – négyzetméternyi mozgásteret kellett biztosítani a zárkákban. Ezt az előírást azonban most a „lehetőleg” fordulat beszúrásával enyhítették, vagyis: a jövő héttől az sem kifogásolható, ha az elítélteket még ennél is kisebb helyre zsúfolják össze.

Szabadban

Az Európa Tanács (ET) börtönszabályokra vonatkozó ajánlása a zárkák alapterületét nem határozza meg, csupán azt írja elő: az elhelyezés során „tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot és amenynyire lehetséges, a magánszférát (…), kellő figyelmet fordítva (…) különösen a hely nagyságára”. Kádár András Kristóf, a Helsinki Bizottság társelnöke kérdésünkre elmondta: az ET kínzás és embertelen bánásmód elleni bizottságának (CPT) 2. számú általános jelentése szerint azonban a személyenként körülbelül hét négyzetméter mozgástér minősül elfogadhatónak.

A strasbourgi emberi jogi bíróság több döntése ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy amennyiben egy-egy fogvatartottra három négyzetméternél kisebb szabad terület jut, az sértheti az emberi jogokat. (A görög állammal szembeni beadvány esetén Strasbourgban a három és fél négyzetmétert is kevésnek találták.) Hasonló megállapítást egyébként már magyar bíróság is tett, ám ha a börtönök zsúfoltsága miatt valaki nemzetközi fórumhoz fordulna, még kártérítésre is számíthat – hangsúlyozta a jogvédő szakember.

A Helsinki Bizottság aggályosnak tartja ugyanakkor, hogy az állam a polgáraival szembeni kötelezettségeit a mostani jogszabály-módosítással relativizálja, mintegy kibúvót teremtve a maga számára. Ennek üzenete pedig az, hogy amikor az objektív körülmények a jogkövető magatartást nem teszik lehetővé, bárki felülírhatja a hatályos szabályokat. Kérdéses, mit szólna az adóhatóság, ha valaki ilyen logikára alapozva késlekedne a közterhek megfizetésével.

A börtönök túlzsúfoltsága nem új keletű probléma: a CPT évek óta bírálja a magyar börtönviszonyokat. Tavaly azt kifogásolták, hogy a Borsod megyei büntetés-végrehajtási intézetben négy embert helyeztek el egy nyolc négyzetméteres zárkában, 10-14 személyt pedig 25 négyzetméteren. Egy főre tehát legfeljebb két és fél négyzetméter jutott, de a berendezési tárgyak által elfoglalt területet nem lehet figyelembe venni, így a tényleges szabad tér ennek csak töredéke. A CPT ezzel szemben négy négyzetmétert ajánlott az idén júniusban közzétett jelentésében.

Az ombudsman ugyancsak tavaly ősszel a szegedi Csillagbörtönben járt, és hasonló megállapításra jutott: sérül az elítéltek pihenéshez és egészséges környezethez való joga, és veszélybe kerül az emberi méltósága is, ha a zárkában nem jut minden elítéltre legalább hat köbméter légtér és három négyzetméter mozgástér. De arra is figyelmeztetett, hogy nem falazták le a WC-ket, s az elítéltek a ruhájukat csak a saját zárkájukban moshatják ki és száríthatják, ami további jogsérelmet okoz.

A börtönök kihasználtsága jelenleg 140 százalék körüli. A helyzet azonban a kilátásba helyezett szigorúbb büntetések, illetve az elzárással sújtható szabálysértések körének kiterjesztése miatt csak romlani fog – véli Kádár András Kristóf. Miután új fegyintézetekre most valószínűleg nem jut pénz, tényleg csak az lesz a megoldás, amire a Fidesz frakcióvezetője korábban utalt: a rabok kicsit összehúzzák magukat.

Az elhelyezési körülmények romlása a jogvédő szerint nem csak emberi jogi kérdés, ha ugyanis többen ülnek, nagyobb lesz a zsúfoltság, az pedig elítéltek, illetve fogvatartottak és őrök közötti konfliktusokat okoz majd. A személyzet így nehezebben tarthatja fenn a rendet, s a büntetésvégrehajtás még kevésbé tud eleget tenni egy fontos feladatának: az elítéltek nevelésének, reszocializációjának. És ez senkinek nem jó.

Jogászok sora figyelmeztetett, hogy a büntetőpolitika szigorítása – a három csapás, a büntetési tételek középmértékének kötelező alkalmazása vagy a szabálysértők elzárása – nem vezet sehová. Kádár András Kristóf is úgy véli, érdemes lenne átgondolni, hogy a szabadságelvonás helyett nem lenne-e célszerű más büntetési nemeket alkalmazni. Szerinte aggasztóan magas az előzetes letartóztatásban levők száma is: ők teszik ki a 14-15 ezres börtönnépesség legalább negyedét, ráadásul az elhúzódó eljárások miatt akár egy-két évet is rács mögött töltenek. Ezért a bizottság több, nyilvánvalóan szükségtelenül fogva tartott ügyében a strasbourgi bírósághoz fordult.

A kormány most határozatban hívta fel a belügyminisztert, hogy tekintse át: a hazai büntetés-végrehajtás működése mennyiben felel meg a nemzetközi dokumentumokban megfogalmazott követelményeknek. A miniszternek ki kell térnie arra is, hogy szükségesnek tartja-e az intézményrendszer fejlesztését, s ha igen, annak megvalósítására –a nemzetgazdasági miniszterrel közösen – ütemtervet kell készítenie. A határidő 2011. január 31-e.