A borsodi Szalonnán tapasztalható anomáliákra a kisebbségek iránti mély elkötelezettségéről eddig kevéssé ismert Jobbik hívta fel a figyelmet. A szélsőjobboldali párt két férfi esetével példálózott. Korábban mindketten cigánynak vallották magukat, aztán horvát, legutóbb pedig román színekben indultak a kisebbségi választáson. Szalonnán nemcsak az állítólagos románok, hanem a „lengyelek” és „ruszinok” váratlan feltűnése is meglepetést keltett: a helybéliek nem tudtak ilyen nemzetiségek létezéséről a faluban.

A Jobbik téma iránti érzékenységét feltehetően nagyban növelte, hogy a szóban forgó településen jórészt cigányok élnek. Senki ne higygye azonban, hogy a visszaélések egyetlen falura korlátozódnak, és azok elkövetésével csakis romák vádolhatók. A közelmúltban ifjabb Bogdán János, az Országos Cigány Önkormányzat szóvivője elpanaszolta, hogy a romák kárára visszaélnek a szabad identitásválasztás lehetőségével. Állította: legalább tíz településen nem cigányok szervezett formában jelentkeztek be cigányként a kisebbségi névjegyzékbe.

Előfordul, hogy politikai okok magyarázzák az álkisebbségiek felbukkanását, de jellemzően anyagi haszonszerzés a motiváló erő. (Kisebbségi vezetők szerint az évi hétszázezer forintos költségvetési támogatás az elnyerhető pályázati pénzekkel a milliós nagyságrendet is elérheti.)

Kállai Ernő kisebbségi ombudsman jelentése sorolja a további furcsaságokat – Abaújszántón, Múcsonyban, Rakamazon vagy például Szendrőn. A választási visszaélések gyanúja nem csupán az ország keleti megyéire vetül rá, az „etnobiznisz” országos jelenség. A népszámlási adatok nem igazolják vissza bolgár közösség jelenlétét Sopronban, örményekét a Tolna megyei Tamásiban. Mindeddig Győrben letelepedett román közösségről sem lehetett hallani. A legitim kisebbségi közösségek – állapítja meg Kállai – több ciklus óta sérelmezik, hogy a fővárosi kerületekben rendre alakulnak a „kakukktojás” önkormányzatok.

Az identitások, úgy látszik, gyorsan jönnek és mennek. Sok településen, ahol nemrég még jelentős létszámmal állítottak össze kisebbségi névjegyzéket, mára felszívódtak a kisebbségi választópolgárok. 2006-ban Dunakeszin 106 lengyel nemzetiségű regisztráltatta magát, Ózdon 79, Sajószentpéteren 49 – idén egyetlenegy sem. Eltűnt az Ivádon és Karancskeszin négy éve bejelentkezett 32-32 ruszin, ahogyan az emődi és mezőkövesdi örményeknek, a komlói szlovéneknek is nyomuk veszett.

Valószínűsíthető – derül ki Kállai Ernő beszámolójából –, hogy az idén ősszel kitűzött mintegy 2300 választás közel tizedét olyan településen hirdették meg, ahol nem élnek az adott kisebbséghez tartozók. A kisebbségi választói jegyzék összeállítása során jelentkező legsúlyosabb probléma szerinte egyértelműen az, hogy a kisebbségi közösségeknek semmilyen rálátásuk nincs a nyilvántartásban szereplőkre. A választójoggal rendelkező nagykorú állampolgárok közül tehát bárki dönthet úgy, hogy bejelentkezik kisebbségi választónak. (Pedig a névjegyzék bevezetésének éppen az volt a célja, hogy a kisebbségi választásokon csak kisebbségiek vehessenek részt.)

A törvényi szigorítások nem váltak be, a kormánynak ugyanakkor „határozott szándéka”, hogy „konkrét lépéseket” tesz az etnobiznisz felszámolására. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékes államtitkársága a minap konzultációt tartott a tizenhárom kisebbség vezetőjével: abban maradtak, hogy a finanszírozás átalakításával próbálnak meg gátat szabni a pénzügyi visszaélésekre szakosodó álönkormányzatok létrehozásának. Hírek szerint ehhez a népszámlálási adatokat is alapul veszik majd, de a részletek egyelőre nem ismertek.

A kisebbségi ombudsman konkrét javaslatokat dolgozott ki, hangsúlyozva: amennyiben valamilyen előny kapcsolódik a kisebbségi léthez, akkor a származásra vagy identitásra való rákérdezés, illetőleg a regisztráció nem sérti sem az identitásvállalás szabadságát, sem az önrendelkezési jogot.