„Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.” A Magyar Köztársaság alkotmánya tömören ebben a mondatban foglalja össze a mindenkori köztársasági elnök két legfontosabb teendőjét.

A pártok felett álló köztársasági elnök követelménye elvben nem sérült azáltal, hogy a Fidesz–KDNP az egyik saját politikusát választotta államfőnek. Ez nem jelent újdonságot a rendszerváltás utáni magyar politikában, Schmitt Pál mindhárom elődjének volt valamilyen pártkötődése. Göncz Árpád 1990-ben, államfői megválasztása után mondott le SZDSZ-es mandátumáról, Mádl Ferenc 1990 és 1994 között több miniszteri posztot is betöltött az Antall-kormányban, Sólyom László pedig 1989-ben, az MDF egyik alapító tagjaként részt vett az Ellenzéki Kerekasztal, majd a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásain, és alkotmánybíróvá választása után lépett ki a demokrata fórumból.

Schmitt jelölésének a gyorsasága azonban lényegesen eltért a korábbiaktól. Különösen a nyilvánosságban, hiszen az előkészítésről alig hallhattunk, majd Orbán Viktor június 23-án, bulgáriai nyaralásából küldött egy levelet Lázár János fideszes frakcióvezetőnek, amelyben tudatta: Schmitt Pál a köztársaságielnök-jelölt, aki még aznap nagy örömmel fogadta el Orbán Viktor felkérését, a több mint kétharmados parlamenti többséggel rendelkező Fidesz–KDNP pedig az első fordulóban államfővé is választotta. A Fidesztől kiszivárgott hírek szerint Orbán Viktornak egyedül Kövér László vetette fel, hogy Schmitt Pál helyett a Brüsszelbe „száműzött” Áder Jánost tartaná alkalmasnak a posztra, de Orbán Viktor ragaszkodott saját jelöltjéhez.

„Én nem ellensúly, hanem a hazai politikai csatározások feszültségének kiegyensúlyozója kívánok lenni. Az ellensúly szerepe az ellenzéké, amelyet természetesen nem is kívánok, és nem is vehetek át. Az elnöknek minden pártból a legjobbat kell kihoznia, annak érdekében, hogy választóik megbízatását teljesítve hozzájárulhassanak a közjó megvalósításához” – mondta parlamenti megválasztásakor Schmitt, akinek az egyensúlyozó szerepfelfogásába „belefért”, hogy a megválasztását követő héten részt vett a kormány ülésén, ahol az asztalfőn, Orbán Viktor mellett foglalt helyet. Az igazsághoz tartozik, hogy 1998 nyarán Göncz Árpád is részt vett az Orbán-kormány első ülésén, és mosolygós kormányt kívánt az országnak, de Göncz, szemben Schmitt-tel, azon a kormányülésen nem ígérte meg, hogy rendszeres és szoros kapcsolatot tart a kormánnyal.

A kritikát, miszerint a kormányülésen való részvétellel kétségessé tette az államfői intézmény függetlenségét a végrehajtó hatalomtól, Schmitt azzal hárította el, hogy tervei szerint rendszeresen egyeztet majd a parlamenti pártok frakcióvezetőivel, ellátogat az Alkotmánybíróságra és a Legfelsőbb Bíróságra is. Száz nap alatt azonban sem az Alkotmánybíróságig, sem a Legfelsőbb Bíróságig nem jutott el. Orbán és a jobboldali értelmiség szeptemberi, kötcsei találkozóján való megjelenését is csak az utolsó pillanatban mondta le – a meghívóban még az állt, hogy a résztvevőknek Schmitt Pál és felesége főz – lecsót.

– Magam természetesen nem kívánok a kormányzás lendületének a gátja lenni, éppen ellenkezőleg, ezért őszintén bízom a Ház által elfogadott törvényjavaslatok alkotmányosságában, de pontosan a pártsemlegesség jegyében nem lehetek majd tekintettel arra, hogy mely párt javaslata vonatkozásában kell az alkotmány által biztosított elnöki jogkört érvényesítenem – ezt szintén parlamenti megválasztása előtt mondta Schmitt. Majd hivatalba lépése óta aláírta a parlament által elfogadott és komoly alkotmányossági aggályokat felvető összes törvényt, köztük a visszamenőleges hatállyal kiszabott 98 százalékos különadót, a kilenc évre bebetonozott új médiahatóság felállítását, a bankadó bevezetését, a magán-nyugdíjpénztári befizetések állami nyugdíjalapba történő átirányítását és a köztisztviselők indoklás nélküli elbocsátását lehetővé tévő új jogszabályt.

Nyáron a Népszabadságnak adott interjújában arra a kérdésre, hogy „nem lesz-e presztízsveszteség, ha az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találna egy ön által aláírt törvényt”, az elnök azt válaszolta: „Ezzel várjuk meg az Alkotmánybíróság állásfoglalását. Megalapozott döntést hoztam.” Megvártuk. Az Alkotmánybíróság egyhangúlag alkotmányellenesnek ítélte, ezért megsemmisítette a 98 százalékos különadóról szóló törvényt, mert a testület megítélése szerint a különadó visszaható hatálya nemcsak a jó erkölcsbe ütköző módon juttatott jövedelmekre vonatkozik, hanem olyanokra is, amelyek törvényi előírás alapján, alanyi jogon járnak.

Az alkotmánybírósági döntésre adott fideszes válasz, a testület hatáskörének példa nélküli szűkítése miatt kialakult újabb közjogi vitában Schmitt Pál egyértelműen az Orbán-kormány mellett állt ki. Fogadta ugyan elődjét, Sólyom Lászlót, aki figyelmeztette, hogy az AB jogainak korlátozása a „jogállamiság szempontjából aggályos”, Schmitt még aznap rendkívüli tévényilatkozatban közölte, hogy Magyarországon működnek az egymástól független demokratikus intézmények, mindegyik teszi a maga dolgát. A kialakult helyzetből pedig azt a tanulságot vonta le, hogy „a régi szabályok nehezítik az előrejutást”, ezért bízik abban, hogy az új alkotmányban feloldhatók lesznek az új célok és a régi szabályok közötti ellentmondások.

A köztársasági elnöki két legfontosabb funkciójához ugyan szorosan nem tartoznak, de az első száz napban Schmitt és hivatala elkövetett néhány stílushibát. Az augusztusi beiktatására szervezett nagyszabású ünnepségre az ellenzéki pártoknak csak a rendezvény előtti napon postázták a meghívókat, ezért az MSZP és az LMP el se ment. Utólag ezt az állami protokoll késlekedésével magyarázták.

Elsőként a közjogi méltóságok tiszteletdíjáról és juttatásairól – tehát a magáról is rendelkező – jogszabályt látta el kézjegyével. Elődje több mint ötvenfős stábjának alig tíz százalékát tartotta meg, Kiss Norbert, az államfő új kommunikációs főnöke ezt azzal indokolta: a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársai „érthető okokból új emberek, és azok a munkatársak, akik eddig Sólyom László munkáját segítették, a későbbiekben ugyanebből az okból kifolyólag nem tudnak munkát vállalni a hivatalban”. A korábbi köztársasági elnökökhöz hasonlóan ő is alapított egy általa átadandó kitüntetést, csak elődeitől eltérően ezt magáról nevezte el. Ez lett a Dr. Schmitt Pál Köztársasasági Elnök Érdemérme.

A köztársasági elnök, miután részt vett a kormányülésen