Ugyanez a főváros fölkapottabb részén működő lovasudvarban megközelíti az 50, a modern istállótechnikával ellátott „központokban” pedig a 80 ezer forintot (plusz áfa).

A lótartó-kapacitás bővüléséből arra lehet következtetni, hogy a gazdasági válság kevésbé érintette a lovaztatást, mint például az autókereskedelmet.

A bértartók gyakran óriási területeken – 150–200 hektár – rendezik be telepeiket, s a borsos árért szakszerű karámozást, napi két-háromszori etetést vállalnak, és legtöbbször legelési lehetőségeket is biztosítanak. A lótulajdonosnak így csak az a dolga marad, hogy hetente egyszer-kétszer ellátogasson kedvenc hátasához.

A városlakóknak eleve nem volna olyan lehetőségük, hogy lovaikat otthon tartsák. Márpedig a lódivat főleg a városlakók körében terjed.

Maga a ló sem olcsó kaland, de itt azért sok mindent eldönt a vásárlás célja és a vérvonal. A sportcélú lovak drágák – tudjuk ezt az olcsón, 800 ezer forintért vásárolt Overdose esetéből, akinek értéke ma több millió euróra rúg. A hobbilovak esetében eléggé nagy az árdifferencia. Lehet lovat venni 180, és 800 ezer forintért is. Lipicai lovakat 250–300 ezer forint alatt nemigen kínálnak megvételre.

A hazai lóállomány a becslések szerint jelenleg eléri a hatvanezret. A nagy részét nem házaknál, hanem 200 lovardában tartják, ezek közül azonban csak 44 számít kifejezetten magas minőségű szolgáltatónak. Mint azt nemrég Bánki Erik (Fidesz), a parlament sport- és turisztikai bizottságának elnöke egy konferencián elmondta, a lovas turizmust 4500 vendégágy és 6500 ló szolgálja. A hazai lóreneszánsz ellenére sincs anynyi lovunk mint Európában. Az uniós országokban kétszer annyi (12) ló jut ezer főre, nálunk csak hat. Hollandia vezeti a sort 27 ló/ezer fővel. A magyar politikai óhaj az – melyet belefoglaltak a Nemzeti Lovas programba is –, hogy a lovak számát rövid időn belül meg kellene kétszerezni.

Rájuk nem hatott a válság