„Nem a szívem leghőbb vágya a Népszabadságnak nyilatkozni, de szeretnék minden lehetőséget megragadni, hogy tájékoztassam a közvéleményt a gárda körül kialakult helyzetről” –kezdi Ináncsi József, a Magyar Nemzeti Gárda vezetője. Egyúttal arra kér, a személyével összefüggésben ne használjam a főkapitányi titulust: a mostani gárdában nincsenek katonai rendfokozatok.

A 47 éves, elvált férfi egy biztonsági cégnél dolgozik. Magánéletéről nem kíván több részletet elárulni. Jelenleg egyesülési joggal való visszaélés bűncselekményének gyanúja miatt nyomozás folyik ellene, pedig szerinte a Magyar Nemzeti Gárda nem tekinthető a betiltott Magyar Gárda jogutódjának.

Ináncsi Józsefet augusztusban választották országos gárdavezetővé, miután elődje, Kiss Róbert botrányos körülmények között megvált posztjától (videofelvétel bizonyította a korábban tagadott tényt: csalja a feleségét). Pár héttel később Ináncsit egy újabb választáson megerősítették tisztségében, ezzel azonban nem szűntek meg a szervezetben addig is érezhető feszültségek. Az elit alakulatnak tekintett „csendőrség” nagy hirtelen kilépett a gárdából. Válaszul a gárda kizárta a „szakadár csendőröket”.

A lemondott, majd váratlanul újra jelöltséget vállaló, de alulmaradó Kiss Róbertnek komoly szerepe volt a „csendőrség” kiléptetésében – állítja Ináncsi. Feltevése szerint a szakítás a Jobbik jóváhagyásával, mi több, bátorításával történt.

Annak idején a Magyar Gárda a Jobbik bábáskodásával jött létre, és magától értetődőnek látszik, hogy a párt a Magyar Nemzeti Gárda fölötti kontrollt is szeretné megőrizni. Vona Gábor pártelnök egy szélsőjobboldali portálnak nyilatkozva világossá tette, hogy nincs ínyére a gárda élén bekövetkezett változás. Vona – saját elmondása szerint – naponta találkozik és baráti viszonyt ápol Kiss Róberttel (aki nem mellesleg a Jobbik alkalmazottja), Ináncsi viszont nem nyerte el a tetszését. „A gárda magának választ vezetőt, de az én véleményem az, hogy ennek a közösségnek jelenleg nincs vezetője. Bízom benne, hogy minél hamarabb lesz” – kommentálta a személycserét a pártelnök.

„Nem vagyok Vona Gábor embere!” – igyekszik magyarázatot találni a vele szemben táplált ellenérzésekre Ináncsi József. A Jobbik felső vezetése szerinte csak szavakban támogatja a gárdát, valójában az abból kivált „csendőrséget” preferálja. Az önkormányzati választások idején például már nem a gárda, hanem a „csendőrség” kapta feladatul a jobbikos kampányközpont biztosítását. „Minket meg sem hívtak” – panaszolja a gárdavezető.

Tagnyilvántartás hiányában Ináncsi nem tudja megmondani, hányan vannak most, és hányan hagyták el a mozgalmat, de érezhető, hogy a létszám jelentősen csökkent. Sokan elbizonytalanodtak a viták, kilépések és vádaskodások miatt.

A konfliktusnak többféle kifutása is lehetséges, Ináncsi felkészült rá, hogy a Jobbik nyomására kísérletet tesznek a megbuktatására. Egyelőre azonban úgy érzi, a megyei szervezetek többsége mögötte áll. Kialakult egy olyan mag, amelyre a gárdavezető reményei szerint hosszabb távon is lehet „alulról szerveződő, pártbefolyástól mentes mozgalmat” építeni. A maga részéről optimista: „Anyagilag nem függünk senkitől, ahogyan eddig, a jövőben is képesek leszünk finanszírozni a tevékenységünket. Az idő nekünk dolgozik, akár a Jobbikkal, akár nélküle, de meg fogunk állni a lábunkon.”

Más kérdés, hogy a szimpatizánsok egy részét eltántoríthatja a hatósági fellépés, amely – derül ki a gárdavezető szavaiból – keményebb, mint a szélsőjobb által diktatúrának minősített Gyurcsány-korszakban volt. A gárdarendezvényeken rendszeresek az igazoltatások, Ináncsi biztosra veszi, hogy a rendőrségen mindenkiről fotókkal illusztrált, vastag dossziét őriznek.

A „honvédelmi ismeretek elsajátítását” szolgáló lőtereket már nem merik kiadni gárdisták számára. A jogi vagy egzisztenciális következményektől tartva mind kevesebben vállalják a kockázatot, hogy kapcsolatot tartsanak egy folyamatosan megfigyelt szervezet tagjaival. Az állapotokat jól jellemzi Ináncsi József kijelentése: „Nem sírom vissza a Gyurcsány-kormányt, de annyi biztos, hogy akkoriban jóval kevesebb kellemetlenségben volt részünk.”

Ináncsi József