A „pofátlan” – az emberek igazságérzetét sértő – végkielégítéseket a Fidesz mindenképpen visszaveszi, az Alkotmánybíróság (AB) hatáskörét pedig úgy módosítják, hogy a testület e törekvést semmiképpen ne akadályozhassa meg. A jobboldal persze azt sem szeretné, ha az AB a különadók kivetése vagy a magánnyugdíjpénztári befizetések ügyében keresztbe tenne.

Úgy tűnik, az elmúlt napokban kibontakozott óriási társadalmi vita – az eseményeket Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője minősítette így –eredményre vezetett. A kétmillió feletti végkielégítést –pontosabban a munkaviszony megszűnésével összefüggésben kifizetett összeget, beleértve a felmentés évében adott szabadságmegváltást is – csak akkor sújtanák 98 százalékos különadóval, ha azt állami vezetők, polgármesterek, jegyzők, illetve köztulajdonban levő gazdasági társaságok vezetői vették fel.Minden más esetben – például a beosztott köztisztviselők vagy közalkalmazottak köré ben – három és fél millió lenne a felső határ. Azt pedig, aki egy nagyobb összeget kapott, de utána nyugdíjba vonul, egyáltalán nem terhelné a különadó. A szakszervezetek így megnyugodhattak.

Lázár kifejezetten az ellenzéknek tett gesztusként értékeli, hogy nemcsak az idén, hanem a 2005 óta kifizetett „pofátlan” végkielégítésekre is lesújtanának, hiszen a büntetőadót az LMP három, a Jobbik öt évre visszamenőleg vetné ki. Ennek érdekében módosítanák az alkotmányt is. Igaz, az MSZP nyolc évet javasolt, de akkor az intézkedés az első Orbán-kormány bukása után menesztett embereket ugyancsak érintené. Ezt mégsem kívánhatják, bár a Fidesz frakcióvezetője a Tv2 reggeli műsorában kedden úgy nyilatkozott: lelkiismereti kérdésnek tekinti, hogy a 2002-ben felvett pénzek után is adózzanak, és erre személyesen kívánja felhívni az érintettek figyelmét.

Az AB jogkörének csorbítására irányuló törekvés – nevezetesen: a testület ne járhasson el olyan kérdésekben, amelyekről népszavazás sem dönthet – ugyancsak „óriási társadalmi vitát” váltott ki. Az utóbbi napokban a Fidesz erre szintén megoldást talált. Nem kötnék ugyan össze az AB hatáskörét és a referendum intézményét, ám a taláros testület mégsem örülhet. Az alkotmány módosítására beterjesztett korábbi javaslat módosítása szerint ugyanis a bírák a költségvetésről, az adókról, a járulékokról és az illetékekről szóló törvényeket csak akkor semmisíthetnék meg, ha azok az élethez, az emberi méltósághoz, a személyes adatok védelméhez vagy a lelkiismereti szabadsághoz való jogot sértenék.

Az alkotmánybírák tehát az előterjesztés elfogadása után is vizsgálhatják majd a gazdálkodással összefüggő jogalkotás elemeit, ám csak szűkebb körben. Az eddigi gyakorlat szerint viszont nemigen fordult elő, hogy egy adó- vagy illetékjogszabály az élethez vagy a lelkiismereti szabadsághoz való jogot sértette volna, ám könnyen ütközhet a diszkrimináció tilalmába, s szembemehet a magántulajdonhoz fűződő joggal is. Ez utóbbi esetekre azonban az AB hatásköre már nem terjedni ki.

Az élet egyetlen területén sem szűnik meg tehát az alapjogi bíráskodás, amit Lövétei István alkotmányjogász örömmel fogad. Az alkotmánybírák dolga ugyanis éppen az – fogalmaz –, hogy minden olyan esetben lépjenek fel az alapjogok védelme érdekében, amikor más fórumra már nem lehet számítani. Épp ezért tartja aggályosnak, hogy éppen az egyik legfontosabb alkotmányos alapjog, vagyis a tulajdonhoz fűződő jogok tekintetében mégis korlátoznák az AB mozgásterét.

Miről győzte meg őket az „elmúlt napokban kirobbant óriási társadalmi vita”?