Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos elődje, a múlt pénteken összeférhetetlenség miatt leköszönt Papcsák Ferenc azt állította: a Gyurcsány-kormány az Álomsziget-, valamint a sukorói kaszinóprojektet úgy nyilvánította nemzetgazdaságilag kiemelt beruházássá, hogy a törvény által megkövetelt fontos közcél nem állt fenn. A kiemelt beruházássá minősítésről szóló döntés meghozatalában részt vett akkori kormánytagok esetében – különösen Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök tekintetében – ezért szerinte felmerül a hivatali hatalommal való visszaélés bűntettének alapos gyanúja.

Papcsák nyilván a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások megvalósításának gyorsításáról és egyszerűsítéséről szóló, 2006-ban elfogadott törvényre utalt, ám forrásaink szerint abban nincs szó „fontos közcélról”. A jogszabály ugyanis a „nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű” beruházásokra vonatkozik, arról pedig a kormány dönthet, hogy melyeket sorolja e körbe. Kiemelt projekt lehet például az uniós vagy költségvetési támogatással, illetve koncessziós szerződés alapján létrejövő, de akár egy kilencvenmilliós összértékű, legalább tizenöt munkahely megteremtését célzó beruházás is.

A sukorói kaszinóprojekt koncessziós szerződés keretében valósult volna meg, ahhoz egyedi döntés alapján állami támogatást ígértek, a befektetés összértéke is sokszorosan meghaladta a kilencvenmilliót, s tizenötnél nagyságrendekkel több munkahelyről volt szó. Vagyis: a kormány azt szakértők szerint jogszerűen minősítette kiemelt beruházássá. Ráadásul ezzel a döntéssel nem további anyagi előnyöket helyeztek kilátásba, csupán azt, hogy az engedélyezési eljárást a szokásosnál rövidebb idő alatt folytatják le, s az ügyben nem az általános szabályok szerint illetékes hatóságok, hanem a felettes szerveik járnak el.

A Btk. szerint az a hivatalos személy követ el hivatali visszaélést, aki „azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon vagy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél”. A Legfelsőbb Bíróság az egyébként nehezen értelmezhető „gumiparagrafust” igyekezett tartalommal kitölteni, amikor még 1992-ben kimondta: ez a bűncselekmény csak akkor állapítható meg, ha kifejezetten „a jogtalan hátrány okozásának, illetőleg a jogtalan előny szerzésének a célzatával történt”.

Amikor egy kormány törvény alapján rendeletet alkot, a kötelességszegés, illetve a hatáskör túllépése szakértők szerint bizonyosan nem állapítható meg. Felvetődhet ugyanakkor, hogy kívántak-e bárkinek jogtalan hátrányt okozni vagy jogtalan előnyt biztosítani. Ezzel kapcsolatban azonban forrásaink hangsúlyozták, hogy a szándékosságot is bizonyítani kellene.

A sukorói beruházásra vonatkozó kormánydöntés büntetőjogi minősítése szempontjából ugyanakkor nem közömbös, hogy a rendelet bizonyos személyi kör hatósági ügyeire vonatkozóan az általánostól valóban különböző – bizonyos szempontból esetleg kedvezőbb – elbírálást helyezett kilátásba. Ez a megkülönböztetés azonban kizárólag az eljárási határidők rövidítésére, valamint az illetékességi szabályok módosítására terjedt ki. Ha pedig a kormány egy jelentősebb összegű befektetést és az ezzel járó munkahelyteremtést – egyébként törvény alapján – ilyen módon kívánja elősegíteni, az az általunk megkérdezett büntetőjogászok szerint aligha lehet bűncselekmény. Akkor sem – állítják –, ha utólag kiderül, hogy szakmailag megalapozatlan döntést hoztak.

Ami pedig azt illeti, hogy a sukorói telekcsere esetén mekkora kár érte volna az államot – miután az ügylet végül mégsem teljesült be, visszacsinálták, büntetőjogilag ezért senki nem vonható felelősségre.

Fogást keresnek rajta