Megyesi Gusztáv: Tőkés püspök közbenjár
Aki esetleg nem tudná, nemrégiben két cikk is foglalkozott Tőkés püspökkel, amennyiben az Európai Parlament alelnökeként előbb telefonon tájékoztatta a román hatóságokat abbéli felháborodásáról, hogy tulajdon fiát, Tőkés Máté vállalkozót szabálytalan építkezés miatt háromezer lejre büntették, majd EU-fejléces levélben jelezte a román futballszövetségnek, hogy fia klubja, az utolsó helyen álló Partium SE bírói csalás miatt két pontot veszített a Vadu Criului (Rév) ötödosztályú csapata ellen, ezért a meccs újrajátszását tartaná igazságosnak.
Mármost itt egyáltalán nem Tőkés püspökről van szó, ő ebben a tekintetben is az e világi törvények fölött áll. Sőt amint azt internetes kommentekben olvashatjuk, a két hír már eleve nem is lehet igaz, hiszen Tőkés püspök a román forradalom hőse, az erdélyi magyarság első számú szószólója, s mint tudjuk, a magyar mondakörben a hős sohasem él vissza a hatalmával, tökéletes jellem, még akkor is, ha nem az, márpedig Tőkés püspök mondabeli hős.
Az igaz magyar polgár ráadásul most épp annak szemlélésével van elfoglalva, hogy hősei miként rombolják porig a bolsevizmus utolsó bástyáit is, az Alkotmánybírósággal az élen, ennek élvezete mellett nincsen neki se energiája, se kedve ahhoz, hogy bármilyen képet is árnyaltan szemléljen, ehhez mellesleg a műveltsége, olvasottsága is hiányzik.
Hanem a magyarázat. Hogy Tőkés püspöknek, miközben egész Európa gondjai nyomják a vállát, s számos bokros teendője akad még, hogy a kontinens népei az Úr intelmei szerint éljenek, van ereje s főleg szíve olyan piszlicsáré dolgokkal is foglalkozni, mint például a fia büntetése. Akár az alvás rovására is. Valljuk meg, ezt azért nem gondoltuk volna; mi szentül meg voltunk győződve arról, hogy ha Tőkés püspök telefonál is a fia ügyében, hát kifejezetten azt kéri, tessék a gyereket még jobban megbüntetni, tanulja meg, hogy a törvények rá is vonatkoznak.
Még az a szerencse, hogy jövő ilyenkor Tőkés püspök és Demeter irodavezető már szavazóképes magyar állampolgár lesz; nem lehet kétséges, hogy ezzel a mentalitással gond nélkül illeszkednek majd be a magyar hétköznapokba.
Annak ellenére, hogy a román és a magyar viszonyok merőben különböznek. Lám, Romániában a hivatalokat külön figyelmeztetni kell, hogy a megfelelő módon bánjanak a potentát családtagjaival és üzletfeleivel, míg Magyarországon a hatóságok már maguktól tudják, hogy mi a dolguk.
Menjen föl valaki, jut eszünkbe hirtelen a Tőkés fiú szabálytalan építkezéséről, példának okáért az abszolút korrupciómentességéről elhíresült Óbuda egyik zöldövezeti részére, a Csúcshegyre, és nézze meg, hogy mely potentátok fiai húztak fel engedély nélkül villákat, és hogy vajon megbüntette-e őket az önkormányzat vagy bármely hatóság. Nem fog ilyet találni, mert a magyar hivatalok a civilizációnak és a társadalmi szervezettségnek sokkal magasabb fokán állnak mint a románok vagy más természeti népek.
Nálunk nemrég Csányi Sándor, a futballszövetség elnöke kérdés nélkül is fontosnak tartotta leszögezni, hogy Orbán Viktor miniszterelnök nem szól bele a magyar futball ügyeibe, amin persze a nagyközönség azóta is csöndesen derül. Holott Csányinak igaza van: a kormányfőnek szólnia se kell, s valahogy már eleve a kedvére alakulnak a dolgok, így aztán nem kell neki piszlicsáré ügyekkel foglalkoznia, a rendelkezésére álló szellemi potenciállal teljes mértékben világtörténelmi küldetésére koncentrálhat. Hogy most mi is csak a focival példálózzunk.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
