Ellentmondások a felsőoktatási törvény koncepciójában
„Az állam minden évben a megelőző évben 18. életévét betöltő korosztály 45 százalékának felsőfokú tanulmányait biztosítja költségtérítés nélkül, plusz-mínusz ötszázalékos eltéréssel.” Ez olvasható az új felsőoktatási törvény vitaanyagában, amit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium csütörtök késő délután tett közzé honlapján. A vitaanyagot december 10-ig lehet észrevételezni. A koncepció szerint a felvételi keretszámokat a költségvetési törvény állapítja meg. A jövő évi büdzsé tervezete már szól is erről: aszerint a minőség érdekében csökkenteni kell a támogatott képzésre fölvehető hallgatók létszámát. E két elképzelés ugyanakkor sehogyan sem vág egybe.
– A legfrissebb OECD-adat szerint hazánkban – a költségtérítéses és támogatott képzésben együttvéve – még a 20 éves korosztálynak is alig a 40 százaléka jár a felsőoktatásba. Vagyis a 18 évesek 45 százalékos részvételi aránya a támogatott képzésben a hallgatói létszám növelését jelentené – mutatott rá Polónyi István oktatáskutató. A Debreceni Egyetem oktatója szerint a koncepciónak e kitétele önmagával is ellentmondásban van, hiszen az elképzelések nagy része viszont a hallgatói létszám csökkenésével járna.
A nyilvánosságra hozott tervezet ugyanis nehezebbé tenné a bejutást a felsőoktatásba azzal, hogy a felvételihez két emelt szintű vizsgát írna elő. A finanszírozásban pedig kevésbé, mindössze 15 százalékban számítana a hallgatói létszám, az intézmények így nem lennének érdekeltek hallgatói létszámuk növelésében. Az egyetemi karok esetében ráadásul legföljebb 25 hallgató juthatna egy minősített oktatóra. Márpedig ma az intézmények többségében az arány ennek duplája, olykor triplája. Polónyi István szerint a felsőoktatási intézmények máris azon gondolkodnak, hogy a felsőfokú szakképzést – amelyet köz- és felsőoktatási intézményben egyaránt lehet folytatni – leadják a középiskoláknak, és máris megfelelnek a kritériumoknak. – Ettől ugyanakkor nem nő az oktatás színvonala – mutatott rá az oktatáskutató.
A koncepció az oktatói gárdára vonatkozóan is előír olyan kritériumokat, amelyek miatt az egyetemi karok felét be kellene zárni. Azokon ugyanis legalább 40, a főiskolai karokon legalább 35 főállású oktatónak kellene dolgoznia, előbbinél pedig kétharmaduknak, utóbbinál egyharmaduknak tudományos minősítéssel is kellene rendelkeznie. Ma ugyanakkor az állami intézményekben a valamivel több mint 14 ezer főállású oktató mindössze 53 százalékának van tudományos fokozata. Polónyi István számításai szerint a kritériumoknak a jogi karok egyike sem felelne meg, de elbukna az olyan nagy múltú egyetemek karainak többsége is, mint az ELTE, a Semmelweis Egyetem, vagy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
A kérdés kényes voltát jelzi, hogy az újra és újra átdolgozott, nem hivatalos koncepcióban október 11-én még szigorú előírásként szerepeltek ezek a számok, egy október 19-i változat ugyanakkor már egy lábjegyzetben mindehhez öt év felkészülési időt adott volna.
A NEFMI honlapján végül vitára bocsátott anyag pedig már csupán „elérendő célként” fogalmazza meg a fenti követelményeket, határidő megjelölése nélkül.
A tervezet már nem tartalmazza a hallgatók körében nagy felháborodást kiváltott elképzelések többségét. Kikerült például a szövegből az az elképzelés, amely szerint egy tárgyat legföljebb kétszer lehetne fölvenni, és alkalmanként legföljebb kétszer is lehetne belőle vizsgázni. A téma ugyanakkor nem került le a napirendről, Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár ugyanis jelezte: e kérdéssel egy alacsonyabb rendű jogszabályban foglalkoznak majd, de a „parttalan számú” vizsgázási lehetőség biztosítása nem cél.
A koncepció a jelenlegi egyetértési jog helyett továbbra is csupán véleményezési jogot adna a hallgatói önkormányzatoknak a tanulmányi és vizsgaszabályzat esetében, a térítési és juttatási szabályzat, a kollégiumi ügyek, illetve az oktatók véleményezése kapcsán viszont finomodott az álláspont: ezekben az ügyekben megmaradhatna az egyetértési jog. Körösparti Péter, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának elnöke azt mondta: üdvözlik, hogy bizonyos kérdésekben visszakapták egyetértési jogukat, ám ugyanezt szeretnék a vizsgaszabályzattal kapcsolatban is.
Alapvetően jó iránynak tartja a felsőoktatási törvény vitaanyagában megfogalmazott célokat Kis Papp László, a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke, számos ponton azonban finomítaná az elképzeléseket. – A minőség emelésére vonatkozó célkitűzéseket, a vidéki felsőoktatási intézmények erősítését, a tanárképzés osztatlan képzéssé alakítását, illetve azt, hogy a tervezet nem javasol oktatói és dolgozói létszámcsökkentést a felsőoktatásban, üdvözöljük – mondta.
A hallgatói létszám csökkentésével ugyanakkor nem értenek egyet, mint ahogyan azzal sem, hogy a tudományos, és a hallgatói létszám alapján járó támogatási rész aránya ilyen drasztikus mértékben csökkenjen a finanszírozásban. Kis Papp László szerint az egyetemi, főiskolai karok oktatóira vonatkozó előírások semmiképpen sem vezethetők be egyik napról a másikra, a hallgatók vizsgázási lehetőségeinek szabályozását pedig intézményi szinten kell hagyni.
Pokorni nem tud azonosulni a Hoffmann Rózsával
Pokorni Zoltán csak reménykedni tud, hogy puszta revansvágyból a következő időszakban nem fogják tönkretenni azt, amit az elmúlt években eredményként könyvelhetett el a hazai oktatásügy. A Fidesz alelnöke, volt oktatási miniszter, a parlament oktatási bizottságának elnöke egy nevelésügyi konferencián többször is érzékeltette, hogy nem tud azonosulni a Hoffmann Rózsa oktatásügyi államtitkár által képviselt irányzattal, de nincs ráhatása a KDNP-s irányvonalra – írta az Index.
A fideszes oktatáspolitikus „többször, több formában” kifejtette: csak remélni tudja, hogy a jelenlegi szakvezetés nem növeli majd az oktatás bajait, és puszta revansvágyból nem teszik tönkre az előző ciklusokban elért eredményeket. Sokak illúziója, hogy a 70-es évek oktatásügye jól működött, amihez érdemes visszatérni, de Pokorni leszögezte, ő az ellenkezőjét gondolja: a korszak szakmai teljesítménye szerinte rossz volt, áll az Index cikkében
