– Saját kezűleg bontom le az elzárt strand kerítését! – jelenti ki indulatosan Dolgos János, Szántód polgármestere.

A Balaton déli partján fekvő falu vezetőjét egy bő tíz évvel ezelőtti, de máig vitákat szító ingatlanügylet hozta ki a sodrából. 1998-ban a magyar állam eladott egy Szántódon lévő, közvetlen vízparti üdülőt. Az ingatlan nagyobb részét, mintegy 130 millió forintért, egy ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalkozó, Kukoricza János cége, a VIP Service Kft. vette meg. A vállalkozó aztán felparcellázta, közművesítette a Platán lakóparknak elnevezett területet. A polgármester és a vállalkozó között azért támadt vita, mert a telkeket a vízparttól elválasztó, száz méter hosszú, tizenkét méter széles strand is a cég tulajdonába került.

– Az adásvételi szerződéshez mellékelt térképen nem szerepelt az eladott ingatlanok között ez a strand. A földhivatalhoz viszont már egy olyan térkép is eljutott, amelyen nem tüntették fel külön a vitatott partszakaszt, csak a nagy egybefüggő területet, benne a strandot is – jelenti ki Dolgos János.

– Meggyőződésem, hogy a vállalkozó nem vette meg a strandot, a földhivatal viszont a térképtrükk és a ravasz adásvételi szerződés révén mégis tulajdonosként jegyezte be a céget.

A polgármester szerint mindez akkoriban különös módon senkinek nem szúrt szemet Szántódon. Az építési telkeket megvásárlókkal így gond nélkül fizettettek azért, hogy a strandból és az ahhoz vezető útból is tulajdonrészt kapjanak. A strandot aztán kerítéssel elzárták, azóta pedig csak a lakóparkban nyaralók térhetnek be oda.

S hogy miért csak most került napvilágra az ügy? Dolgos János – aki 2006-ban még függetlenként, az idén októberben viszont már a Fidesz támogatásával lett polgármester –, azt mondja: csak 2008-ban bukkant az ügylet dokumentációjára, s az előző testület nem volt partner az ügy felgöngyölítésében. A polgármesternek felvetem: ha csalásra gyanakodott, akkor testületi felhatalmazás nélkül is tehetett volna feljelentést. Válasza így hangzott:

– Évekig is elhúzódott volna a nyomozás, a bírósági tárgyalás.

Emiatt az önkormányzat másféle megoldásokkal próbálkozott. Kísérletet tett arra, hogy a strandból egy vízparti sávot közforgalom elől el nem zárható területté nyilvánítson. Hiábavaló próbálkozás volt, mert kiderült: ha ezt megteszi a falu, akkor jókora kártérítést kellene fi zetnie a strandban tulajdonrésszel rendelkező lakóparkiaknak. Ezután – folytatja a polgármester – az önkormányzat megpróbálta felvásárolni a lakópark háztulajdonosaitól a strandban lévő tulajdonrészüket.

– Azoktól vásároltak, akiknek tulajdonjogát vitatták? –kérdezek vissza meglepetten.

– Fogalmazzunk inkább úgy, hogy azoktól, akik maguk is megkérdőjelezik a strand lezárásának jogosságát, s bizonytalannak látják a terület sorsát –magyarázza Dolgos János.

Eddig a terület tizennégy százalékát szerezte meg a falu, pedig többségi tulajdonossá kellene válnia ahhoz, hogy a strandot mindenki előtt megnyithassák, így ez a módszer is kevés sikerrel kecsegtet. A polgármestert ez sem tántorítja el:

– Jogszerűtlenül szerezték meg a strandot, amit aztán elkerítettek a helyiek elől, ráadásul úgy, hogy még a kerítést is engedély nélkül építették. Az pedig már csak hab a tortán, hogy a strandon álló négy köztéri lámpa villanyszámláját mind a mai napig a falu fizetni. Addig nem nyugszom, amíg megoldást nem találok az ügyben!

Kukoricza János, a VIP Service Kft. vezetője a polgármesterhez hasonló indulattal beszél az ügyről:

– Egyre bántóbb a polgármester állandó vádaskodása, emiatt rágalmazásért már be is pereltem őt. Hónapok óta mást sem csinálok, csak védekezem az alaptalan vádak ellen. Arról egyébként a polgármester nem szívesen beszél, hogy kezdeményezésére több pert is indított a falu a lakóparkiak ellen, például elővásárlási jogok kapcsán, s ezeket kivétel nélkül elveszítette az önkormányzat.

A vállalkozó, hogy igazát bizonyítsa, több dokumentumot – adásvételi szerződést, bírósági ítéletet, közigazgatási hivatali állásfoglalást – mutat. A testes iratkupacából előhúzott egyik szerződésből az olvasható ki: a vitatott strand is a megvásárolt területek között szerepelt.

– Értem én, miért akarja mindenáron megszerezni ezt a strandot a polgármester. A partszakasz mindkét végén önkormányzati terület van, így egybenyithatná az egészet. És értem azt is, hogy ha sikerrel járna, jókora politikai tőkét tudna kovácsolni az esetből. De azt neki kellene megértenie, hogy egyszerűen nincs igaza. A területet teljesen jogszerűen vásárolta meg a cégem – mondja a vállalkozó.

Kukoricza János kérdésemre válaszolva azt mondja: düledező kerítés vette körbe a strandot, amikor még állami tulajdonban volt, a lakóközösség csak újjáépíttette azt évekkel később. A magánterületen álló köztéri lámpákról pedig úgy vélekedik: a villanyszámlát valóban a falu állja, egy korábbi testületi döntés alapján a cége által elvégzett közműfejlesztésért cserébe, ráadásul a lakópark egyik útját térítésmentesen nyitották meg azért, hogy megközelíthető legyen egy önkormányzati strand.

A szántódi strandcsata folytatódik. A polgármester kerítésbontásra készül. A vállalkozó azt ígéri, megvédi a területet.

„Saját kezűleg bontom le az elzárt strand kerítését!”